KÓRkép: Lenin kajszán áll

A 92. Oscar-díj átadás előtt csupán pár órával nagy volt a kísértés, hogy olyan filmre üljek be, melyet még nem láttam, ám ott van az esélyesek között. (A Botrány című, amiről ITT írtam, a jelölései közül a legjobb haj és smink kategóriát húzta be.)

Végül olyan filmre esett a választás, mely nem csak a 100 éve született Béres József és az általa felfedezett Béres cseppről szól, de az 1960-1970-es évek Magyarországáról, sőt, a "szocialista tábor" működéséről is. Sokkal inkább, mint például a Drakulics elvtárs, ami végül is még egy évtizeddel korábban játszódik, meg más a felfogása is, ám A feltaláló mégis jobban betalál.

"Akkor leszek az elvtársa, ha társam lesz az elveimben", mondta a film szerint Béres József, az agrármérnök, a növényekre, állatokra és emberekre hatással lévő összefüggés felfedezője főnökének akkor, amikor ennél kevesebbért is tűntek el emberek börtönajtók mögött. 

Már a netes helyfoglaláskor látszott, hogy a február 6-án bemutatott filmre az átlagosnál nagyobb az érdeklődés, persze, ha a csillagháborús meg fantasy filmeket nem vesszük figyelembe, de azt igen, hogy ez mégis csak magyar alkotás. Arra számítottam, hogy a publikum túlnyomó részt abból a korosztályból fog állni, aki maga is átélte azt a korszakot, de örömmel láttam, hogy legalább a fél ház még nem is élt azokban az év(tized)ekben. Persze minden évtizedre igaz az a kijelentés is (szintén idézet a filmből), hogy a haza ott van, ahol félelem nélkül élhetsz...

Hogy a történet mennyire idealizált, mennyire nem, nem tisztem megítélni, az biztos, hogy amennyit én gyerekként annak idején halottam / hallhattam róla, annak megfelel. Meg annak is, hogy aki kilógott a sorból, azt vissza kellett oda kalapálni, vagy... megszüntetni a problémát. Mert a probléma nem egyértelműen a Béres csepp volt, a "csodaszer", hanem az, hogy egy vidéki agrármérnök nehogy már jobban tudjon valamit, mint a párt. (Még jó, hogy az a világ már elmúlt... khmmm.) Hogy emberéletekről van szó? Igen, mindként részről. Egyiken a betegekéről, másikon a tekintélyvesztéstől rettegő elvtársakéról. Egyik oldalon ott van Béres József édesanyjának intő szava, miszerint ha segíthetsz valakin, akkor azt kötelességed megtenni, másik oldalon meg ott egy előre eltervezett per, megkoreografált tanúvallomással és ítélettel, mint A tanúban.

A korrajzot tartom tehát a film erősségének. Például az ilyen párbeszédekért, ami a főszereplő és megfelelési kényszerrel élő igazgatója (kinek szobájában jelkép értékűen ferdén állt Lenin fotója, lásd a címet)  között zajlik (lehet, nem szó szerint van): 

     -Tanulni, tanulni, tanulni. Milyen jól mondta Lenin elvtárs!

     -Mifelénk úgy mondják, jó pap is holtig tanul.

     -De ma már nem csak a papok tanulhatnak.

      -Nem, hála istennek.

A feltaláló kritikusai szerint a film elnagyolt. Való igaz, nem egy dokumentumfilm, az életrajziak meg már csak ilyenek: valaki mindig másként tudja. De talán még a kritikusokban is ott van a késztetés, hogy a moziból kijövet egy patika felé induljanak...

                                            (fotó: port.hu)

A botrány, amiből nem maradsz ki

A világraszóló botrány 2016-ban robbant ki és mindenkihez eljutott a híre: az USA legbefolyásosabb médiabirodalmának, a Fox News-nak a vezetőjét, Roger Ailes-t szexuális zaklatás vádjával beperelte a csatorna egy korábbi sztár-műsorvezetője, Gretchen Carlson. Többen mögé álltak hasonló "élménnyel", de a per megnyerésében mégiscsak az volt a döntő, hogy a csatorna tulajdonosai, a Murdoch család kilépett Ailes mögül. A többi pedig már történelem: világszerte megindultak a szexuális zaklatási ügyek, az úgynevezett #metoo közismert kifejezés/mozgalom lett. A fentebbi történetet dolgozza fel a pár napja bemutatott Botrány című film, melyet a legnagyobb Oscar-esélyesként emlegetnek. Ha tarolni fog, az bizonyára nem csak a színészi teljesítményeknek lesz köszönhető, de a témának is.

A szexuális zaklatás témája mellett a film azonban beenged a médiabirodalom kulisszái mögé is. Talán mindenkinek van sejtése, mi zajlik egy ilyen médiabirodalomban, vagy hallott már róla: manipulációk, törtetés, hazugságok, hízelgések, lekötelezettségek. Ebben a filmben a legmagasabb szinten, hiszen a Donald Trump - Hillary Clinton elnökválasztási kampányban is benne vagyunk, amikor a többség nem hiszi, hogy az üzletember és médiaszemélyiség, a harsány és az éppen a nőknek is be-beszólongató Trump lehet a világ első számú hatalmának feje. És ki lett?

De miért írtam a címben, hogy a botrányból te sem, meg én sem maradunk ki. Mert szerintem ebben a globális botrányban, ami adott esetben a szexuális zaklatásban kulminálódott, ám még annál is többről szól, valamennyien benne vagyunk. Persze nem olyan szinten, mint Roger Ailes vagy Gretchen Carlson, de az ő, illetve a hozzájuk hasonló "médiások", véleményformálók hálójában én is benne vagyok, meg te is. Mi nézzük a tévét, olvassuk a nyomtatott és online sajtót, rajta vagyunk a közösségi hálón, tehát adatok vagyunk a nézettségi, az olvasottsági statisztikában. Hogy te nem politizálsz? Csak kiscicás fotókat meg recepteket osztasz meg? Esetleg a kirándulásod fotóit teszed közzé, azt is csak a barátaidnak? Bizonyára. De szoktál kapni ajánlatokat szállásfoglalásra, talán éppen oda, ahol legutóbb voltál nyaralni vagy ahol szándékoztál megszállni? Esetleg macskaeledel-rendelésre? És miért azok a hírek kerülnek eléd, amilyenhez hasonlót tegnap, meg a múlt héten is olvastál? Mert része vagy a "botránynak" - akkor is, ha belátod, akkor is, ha kételkedsz benne. Nem azért mert akarod - azért, mert téged akarnak. 

Ez a bejegyzés kevesebb figyelmet fog kapni, mint ha azt tettem volna közzé, hogyan napozott a macskám ma reggel a kerítésoszlopon (ha sütött volna a nap). Nincs ebben semmi meglepő, így működik ez a gépezet, ami alkalmazkodik az igényhez. Vagy az igény alkalmazkodik a gépezethez?

Azt hiszem, nem kell arról vitát nyitni, hogy szexuális zaklatás mindig is volt (sőt, nem csak egyirányú, bár a másik "irány" kétségtelenül kisebb arányú, meg sokaknak hihetetlen is), és mindig is lesz. Ami elég baj. Mint a hatalmi manipuláció, ami szintén nincs a kihalás szélén. Hogy vonhatod ki magad belőle? Esetleg, ha egyedül élsz egy lakatlan szigeten. De annak meg az a veszélye, hogy egyszer csak megtalálnak, és máris ott vagy mondjuk a Fox News képernyőjén.

                                    (Fotó: port.hu)

Ellenség a kapuknál

Nem, nem a 2001-ben bemutatott háborús filmről van szó a címben, egészen más "ellenség"(kép)ről és egészen más kapukról.

Előjáróban azért le kell szögezzem: szerintem is igaz, hogy ami a Craiova és a Bp-i Honvéd közötti Európa-liga-selejtezőn történt, annak semmi köze a sporthoz és a sportszerűséghez, ennél kevesebbért is zártak már ki csapatokat a nemzetközi porondról, miközben az UEFA tényleg nevetséges döntést hozva tovább engedte az oltyán csapatot. (Részletek ITT.)

Bár látszólag semmi köze a focipályán történteknek az attól viszonylag nem messze lévő Caracali-ban történt szörnyűséghez, szerintem mégis van összefüggés, hiszen mindkettőhöz az általános romániai állapotok járultak hozzá, ennek megértéséhez egy igen érdekes összefoglaló olvasható el ITT - ami megdöbbentő és szinte hihetetlen is egyben.

Visszatérve a focimeccshez, az internet népe "természetesen" azonnal elkezdte a véleményformálást, egymásba értek a felháborodott és az ön- illetve mások indulatait gerjesztő bejegyzések. Csak néhányt olvastam el ezekből az egyik fészbukos focioldalon, ahol egy illető arra vetemedett - miközben ő sem vitatta, hogy a történtek felháborítóak - hogy megjegyezte: a Honvéd labdarúgói esetleg berúghatták volna a saját tizenegyeseiket, kiharcolva talán a pályán a továbbjutást, s akkor nem kellett volna az UEFA döntésére várni, az szorítkozhatott volna csak az oltyánok megbüntetésére. Na, ennyi kellett a többi hozzászólónak, azon nyomban elkezdték leszedni a keresztvizet a "románbérencről" a "nemzetárulóról", a "magyarság szégyenéről", aki "takarodjon és költözzön abba a koszos Romániába". Így vált azon nyomban ellenséggé, aki csak egy egyébként nem mellékes körülményről mondott véleményt: hogy a hozzászólóknál bizonyára sokkalta többet kereső focistáknak is lehetett volna jobban teljesíteni, de ez most nem volt szempont. Csapataink állandó harcban állnak, ha kell, focicsapataink is, a szurkolótáborokkal együtt. Így ellenségre is mindig szükség van, akik már a kapunál vannak. Akár a focikapunál is.

A játékosok dulakodnak, a "szurkolók" fűst- és hangpetárdát hajigálnak, a bíró összeroskadt...

  (fotó: index.hu)