Aztán ott vannak a ragadozók: ölyvek, karvalyok, esetleg réti sasok - bár hajlamosak vagyunk mindet egyszerűen "lesasozni". Különösen mezei munkák idején láthatóak az országút és a dűlők közeli fákon, villanyoszlopokon, lesve, hol ugrik fel egy-egy egér, gyík, béka. Valami hasonló történik az otthoni kertben, udvaron, amikor fűnyírás után nem sokkal megjelennek a verebek, hogy a takarosra fodrászolt gyepből kikapják a bogarakat, gilisztákat.
Visszatérve az országút melletti ragadozó madarakra, régebben többször próbáltam lefotózni őket. Nem mintha a világhálón nem lehetne jó minőségű természetfotókat találni, de na, azért a saját. Miközben a gépkocsik, de kamion-monstrumok jövés-menésére fittyet hánynak, azonnal figyelmesek lesznek, ha egy kocsi a közelükben megáll. Még nem repülnek el, de szemmel tartanak. Amikor aztán kiszálltam a járműből, esetleg tettem is pár lépést feléjük - na akkor azonnal elszárnyaltak. Régóta nem is próbálkozom.
Aztán tegnap egy aratás témájú riporton voltam. A kombájn forgolódott a tikkasztó hőségben a búzatáblában, mellette egy gólya lépdelt méltóságteljesen, ügyelve, mikor mozdul a megzavart zsákmány. Nem volt egyedül, konkurenciaként egy egerészölyv körözött felette hasonló szándékkal. Nosza, mindjárt nekieredtem lefotózni, hiszen a búzatáblában haladó kombájn legalábbis nem mondható valami eredeti, érdekes illusztrációnak, de ha már egy gólya is van a képen, mégis érdekesebb. Ráközelítettem, fotóztam - ez már megvan. Ekkor már figyelt, mármint rám, miközben az arató-cséplő továbbra is ott dübörgött tőle kar-, illetve szárnytávolságnyira. Még közelítettem egy kicsit, újabb kép. Még közelítettem - na, ekkor gondolta úgy a gólya, hogy ebből elég, ez egy pimasz fráter, semmi sem elég neki, és husss...
Okos madarak, tudják, hogy megbízhatatlanok vagyunk. Madárnak nézzük őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése