Munkámból fakadóan sok előadással, színpadi fellépéssel együtt járó
eseményen veszek részt és sok helyen, legyenek azok akár városi, falusi,
iskolai szintűek. Igen zavaró tud lenni - még azt figyelembe véve is,
hogy ezeken túlnyomó többségében amatőr és színpadhoz kevésbé
szokott "előadók" szerepelnek - hogy a műsor közben az el nem
húzott vagy félig elhúzott háttérfüggönyök mögül, illetve díszletek
közül az éppen nem szereplők be-bekandikálnak a színtérre. A közönség
soraiból éppen úgy látni őket, mint a rivaldafényben lévőket, hiszen
alig vannak tőlük sokszor egy karnyújtásnyira. Értem én, persze, hogy a
kisebb-nagyobb gyerekek, de sokszor a felnőttek is izgulnak egymásért
meg a produkcióért, kíváncsiak egymásra, de az előadás színvonalán (ha
van neki) igen sokat ront. Nem is értem, hogy a pedagógusok,
koreográfusok miért nem figyelnek az ilyesmire (sőt, sokszor ők maguk is
feltűnnek "soron kívül"). Aztán nemrégiben arról is meggyőződtem, hogy a
profik is eshetnek hasonló hibába. Színházi előadáson voltam
(megesik...), ahol a zenekar is szerephez jutott. Bevallom, a
darab (hogy is mondjam, hogy ne legyen erős?) nem kötötte le a
figyelmemet, inkább hosszú volt, mint érdekes. Sietek leszögezni, nem az
előadók hibájának éreztem ezt, inkább maga a darab volt gyenge, bár a
színészek igyekeztek minden lehetőséget megragadni "feljavításához". A
lényeg: a karzaton ültem és a már említett okból elfoglalva magam
nézelődtem össze-vissza. Nagyszerű belátás nyílt fentről nem csak a
színpadra, de a zenekari árokba is, így láthattam, hogy a muzsikusok,
legalábbis egy részük, szintén unja. Például egyikük, mikor nem volt
dolga, mobiltelefonján szöszmötölt, székszomszédja akkorákat ásított,
hogy majd' kiesett a fején. Egy másik mellett méretes reklámszatyor
engedett arra következtetni, hogy talán már nem volt ideje hazaszaladni a
bevásárlás után. Némi izgalmat hozott az előadásba - mármint számomra
- hogy az egyik jelenet során a színpadon kilöttyintett ital el fog-e
jutni a zenekari árokig? A csillogó pezsgőkígyó szorgosan araszolt a
mélység felé, ahol egy - ha jól emlékszem - vonós nyakába vethette volna
magát. Utóbbi biztos erőst meglepődött volna, de erre nem került sor,
mert véget ért a jelenet, a következőnek pedig már feltörölt színpaddal
vágtunk neki.
Szóval, itt sem gondoltak arra, hogy a néző(k egy része) nem csak a színpadot látja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése