Dologidő, gyászhuszár

Temetés.

Gyász.

Gyászhuszárok. Őket kevéssé érinti meg a gyász, ki tudja már hanyadik sírt nyitják - zárják ma, a héten, ebben a hónapban.
Nem érezhetnek együtt mindenkivel.
Nem is éreznek. Dolgoznak.
Az egyenruhájuk legalább divatos: nagy divat manapság a térdben megszaggatott nadrág. 

Fényesedik a lapát. Közben, mintegy a gyászének aláfestéseként, felcsendül egyikük mobiltelefonja (igaz, más ritmusban). Megáll a lapát, elhárítja a hívást, hiszen mégiscsak, na. Újra nekifeszül. 

Hordják a koszorúkat. A szomszédos síron át rövidebb az út, úgy is elhanyagolt. Az utakat meg különben is elállják a népek. 

Végeznek. A népek már sorba állnak részvétet nyilvánítani. Már vissza lehet hívni a kinyomott telefonálót: bocsi, elfoglalt voltam. Haláli ez a hajtás.

                                                                (Fotó: Török Zsolt)