Szavazat az esélyre

Államelnök-választás, második forduló, vasárnap este. Gyűjtöm az adatokat. Mennek a magyarok szavazni. Többen mennek, mint két hete, amikor még két magyar jelölt is volt a szavazólapon, ráadásul az egyik szerint ő volt a jó választás. Most formailag a magyarokra volt bízva nagyjából, hogy menjenek-e vagy sem, és ha igen, kire pecsételjenek. Most nem voltak csak nekik szóló gyűlések, avatószalag-átvágások, nemzetféltő ellenfél-pocskondiázások. És mégis mentek. Mert választani akartak. Valahogy jobban sikerült ez a "semleges" mozgósítás, mint a csinnadrattás. Többen mentek, mert érezték, hogy valami mást akarnak. Az első fordulóban voltak kötelességek, beidegződések. Teljesíteni kellett. Most itt volt a felszabadult késztetés: elég volt. Más kell. Elég volt már ebből. Pont úgy érzeték ők is, mint az ország nagyobbik része, az ország, mely a '90-es évek óta nem mozdult meg ilyen arányban. Akkor is, ha a "másik" nem ígért, nem tárgyalt, sőt, néha kifejezetten rémisztően nyilatkozott a nemzetállamiságról, kisebbségről. Ha nem is lesz jobb, de lehet más. MÁS. Mert EBBŐL elég volt. Megszavazták az esélyt, ők is. Hogy újra lehessen reménykedni.

A külföldön élő román állampolgárok is megmozdultak - a fotón a párizsi román nagykövetség előtt
                                                   (fotó: portfolio.hu)