Játszunk államelnök-jelöltesdit

Leaszfaltoztuk a falvaink minden utcáját, így még csak nem is sárban kellene jöjjenek a magyarok szavazni, de nem nagyon jönnek, magyarázta az államfőválasztás első fordulójának estéjén egy észak-bihari polgármester. Eddig mindig az utak állapotát kifogásolták leginkább, de most meg azt hangoztatják - és vannak, akik erősítik is őket ebben - hogy ez nekik jár, mert adófizető polgárok. Ez igaz is egy normálisan működő országban, de mintha nem tudnánk mindannyian, hogyan van ez ebben az országban, sopánkodott az elöljáró még az urnák zárása előtt, amikor azonban már lehetett látni a részeredményekből a részvételi arányokat. Utóbbiakból az is kiderült, hogy a 14 jelöltből az utolsó öt-hat valószínűleg annyi szavazatot sem kap, amennyi támogatói aláírást kellett prezentáljon ahhoz, hogy a rajtvonalhoz álljon. Hova tűnhettek a támogatóik? Hogyan lehet őket komolyan venni? Vagy hogyan lehetett? Már-már azt kell mondjam, igaza lehetett a Radio France International adónak, amikor Gheorghe Funar független jelöltet is interjúra kérte, hiszen ő legalább azt adta, ami valója. A volt kolozsvári polgármester szerint az ő küldetése (legújabban) kimondani az igazságot a román nép történelméről, ami egyebek mellett az, hogy a geto-dákok valamikor az egész földet benépesítettek, ők építették az egyiptomi piramisokat, tudtak repülni, és valójában Németország neve (Deutschland) Dákföldet jelent. Ilyen elméletekkel (is) államelnök-jelöltnek lehet lenni a ma Romániájában!

                              A 14 jelölt. Ki fog néhányukra emlékezni pár év múlva?!