Ismeritek a történetet, miszerint a szülők hajlamosak saját elmulasztott terveiket, vágyaikat ráerőltetni gyerekeikre.
Na, valami hasonló tapasztaltam a hét végén - kívülállóként még akár viccesnek is nevezhető.
Úgy sacc/kb ... , szóval jó régen járok focimeccsekre, de ilyet még nem láttam. Hogy melyik meccsen volt, az könnyen kideríthető, ha ide kattintasz, de ez talán mellékes is.
Szóval, még volt vagy 15 perc az utánpótlás csapatok meccséből, mikor odaértem, és már messziről lehetett hallani, hogy valakik q.vaanyáznak. De ahogyan az kell: hangosan, nem kipontozva a kényes részeket, tőrőlmetszetten.
Kiderült, hogy a pálya egyik oldalán álló egyik apuka és a másik oldalon álló edző aprítják egymást. Az apuka szerint focista kisfia jóval tehetségesebb annál, mint amennyi bizonyítására az edző - aki egy kókler, dilettáns, stb., stb. - lehetőséget ad neki. Ráadásul a gyerek a meccsen alig kapott passzt a társaitól - amiért szintén az edző a felelős -, hát persze, hogy nem tudja megvalósítani önmagát, mondhatni beléfolytják a tehetséget. Az edző replikájában ugyancsak dilettánsnak nevezte a bősz szülőt.
Közben persze ment az igazi meccs is a szóförgeteg alatt.
A dolog odáig fajult, hogy adott pillanatban az apuka kiadta a parancsot a fiának: most azonnal lejössz a pályáról! És lőn - az ifjú kilépett az oldalvonalon, de nagyon előrelátóan nem az edző felőli részen, majd körbe bandukolt, hogy bevegye magát az öltözőbe. Ennél fogvást a csapata rögvest emberhátrányba került, hiszen nem mehetett fel helyette más, lévén nem az edző eszközölt szabályos cserét, hanem hirtelen felindulásból az apuka intézkedett.
Míg a gyerek osont a vonal mellett, a szócsata tovább folytatódott, és apukának sikerült annyira hergelni magát, hogy ő is elindult - igen hangosan kinyilvánított szándéka volt, hogy odamegy az edzőhöz, és tettleg szerez érvényt igazának. Ekkor ismerhettük meg anyukát, aki eddig csendben volt. Most sem hangoskodott, csupán halkan odaszólt élete párjának, hogy ne menjen sehova. Érdekes módon apuka ahajt megjuhászodott némileg (na, ki volt a főnök?), és megelégedett azzal, ha ökölbe szorított jobb kezének középső ujját mutatta az edző felé. Ezt utóbbi zokon vette, de csak verbális elégtételt vett, a pofozkodás így elmaradt.
Az ifjú labdazsonglőr igen hamar átöltözött közben, a sértett család autóba ült, és még a meccs lefújása előtt elrobogott.
Ja, a hazai csapat nyert 2-1-re, még így is - de ez már nem olyan érdekes.
Verbális ökölvívás a focimeccsen (Illusztráció: vasifoci.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése