Nézem a Facebook-közösségi oldalt. Általában is, de nemzeti ünnep közeledtekor meg éppen ömlenek a piros-fehér-zöld bejegyzések, a nagymagyarországos térképek, zászlók, videómegosztók hazafias nótáit ajánlják elszánt honfiúk és honleányok.
Aki magyar, velünk tart - és nyom egy lájkot, vagy egy megosztást.
Mekkora szerencse, hogy a márciusi ifjak nem facebookon szervezték a szabadságharcot! Biztos kaptak volna milliónyi biztató kattintást, aztán a Nemzeti Múzeum előtt meg csak pisloghattak volna egymásra, a tömeg közben otthon várta volna a fejleményeket a gép előtt, mondjuk... honfoglalósat játszva - hiszen azért magyar érzület is van a világon.
Szóval, óvatos virtuális lépésekkel kerülgetem a dagadó keblű bejegyzéseket.
Vajon hányan tudnak majd "leszakadni" közülük az egérről, hogy valójában ott legyenek egy-egy emléktáblánál, vagy a valóságban lobogó zászló alatt?
Amikor meg lehet mutatni, hogy vagyunk.
Itt.
Igazából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése