Schengenről álmodozva a tűző napon

Pár órával ezelőtt 301 személy tett állampolgári esküt Nyírábrányban.
Szép, megható ceremónia augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén.
Szinte az esemény hosszúságával volt egyenlő a határon eltöltött idő. A facebook-ra feltöltött képek szerint már a helyi idő szerint 13 órás kezdésre érkezőknek is hosszú sorban kellett várakozni a magyarországi beléptetésre - ezt nem láttam, mert - mint nem esküt tevő - kicsit később mentem.
Na, de visszafelé - mint 1989 előtt - óh.

                                      Bejelölve a határátkelő épülete

Azt hiszem erre szokták mondnai, hogy az illetékesek nem voltak felkészülve.
A rohamra.
Váratlanul érte őket, hogy a nemzetei ünnepen fesztív keretek között tömeges eskütételre kerül sor.
Meg erre szokták mondani, hogy a illetékesek között nincs kommunikáció. A helyhatóság szólhatott volna a határőröknek, hogy né, fiúk lehet lesz egy kis roham, aztán figyeljetek mán' oda.
Álltunk a napon, közben a sor nem mozdult hosszú percekig.

Mögöttünk is gyűltek. Már a nyírábrányi bekanyarodásig volt a sor vége.
Sokunknak eszünkbe jutott, hogy ez nem-e "ajándék", egy kis "figyelmesség" az új magyar állampolgároknak...?
Meg, hogy mennyire ideje lenne már annak a schengeni határnak. Amiről álmodozunk. Meg még álmodozni is fogunk egy ideig, ilyen román államvezetés mellett.
Aztán kigyúlt a fény, valakinek ott legelől végre eszébe jutott a megoldás: ha sokan vannak, meg kell nyitni még egy kiléptető sávot. Mer' hát van.
És lőn:

..és máris két sávban, valamivel jobban haladtunk.
Emlékezetes nap.