Régóta tudjuk, az igazán karizmatikus, mondhatnám úgy is, az iménti fogalmat kifejtve, hogy a tömegekre delejes erővel ható politikusok sokoldalúak. Nem csak a politika tudományához értenek, de mindenhez - is. Például a művészetekhez - is. Vegyük mindjárt a klasszikus példát: Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus, közismerten Néró császár, aki költőnek is hitte magát, a nép pedig imádta költészetét - mit tehet volna mást?! Mondhatnánk, ugye, lánglelkűnek is, de ez másik történet. Mikor végül öngyilkos lett, állítólag ezek voltak utolsó szavai: "Jupiterre, micsoda művész vész oda velem!"
Adolf Hitler eredetileg festő volt, fiatalkori festményeinek jó részét egy osztrák, Samuel Morgenstern nevű üzletember vásárolta meg. Az illető akkurátus nyilvántartást vezetett, ebből tudni, hogy a führer képeinek jórésze annak idején zsidók gyűjteményeibe (!) került. A legdrágábban elkelt festményéért 42,3 ezer dollárt fizettek. A művészettörténészek nem tartják számottevő alkotónak, jobb véleményt is csak akkor mondanak képeiről, ha nem tudják, ki az alkotójuk. Talán mindenki jobban járt volna, ha a sikertelen festészet helyett az építészet felé fordul, melyben több talentumot mutatott, és ahogyan azt a bécsi képzőművészeti egyetemen tanácsolták neki...
E bevezető után térjünk rá a mondandóm lényegére: napjaink egyik delejes államférfija, nevezzük az egyszerűség kedvéért diktátornak, a könnyűzenében látja kitörési lehetőségét. Mit a kitörést, zsenialitásának megnyilvánulását: Gurbanguly Berdimuhamedow türkmén elnök saját unokája közreműködésével dobta piacra legújabb, Álom (Arzuw) című slágerét. A szöveget maga írta (ki érthet ehhez jobban Türkmenisztán-szerte?), és nem bízta a véletlenre az esetleges nemzetközi sikert, mindjárt angolul és németül is megfogalmazta azt. Ha szeretnéd megnézni/hallgatni, mi az, amitől talán még Fásy Ádám is megnyalná mind a tíz úját, kattints IDE. Legújabb slágerét, mondtam az imént, egyrészt, mert nem kérdés, sláger lesz ez, legalábbis Türkmenisztánban, másrészt, mert az elnök maga írta még 2015-ben a Go, Go, Go Turkmenistan! című hazafias dalt is, melyet a legalkalmasabbnak talált az általuk rendezett 2017-es Ázsiai Játékok himnuszává tenni (nem bajlódott átlátszó versenyt követően megnyeretni favoritjával a himnusszá válás jogát). Sőt, a rapbe is belekóstolt már, de az egykori szovjet slágert, a Karakum címűt is feldolgozta a művészetét csodáló, mögé egységesen felsorakozó türkmén nép gyönyörűségére (sic!).
Látva, hogy némely politikusunk milyen lelkesen kacsingat az őshaza irányába, ihletődve a régió példáiból, nem lehetetlen, hogy talán a könnyűzene piacán is fel fognak tűnni. Hiszen pont ők miért pont ehhez ne értenének?! Van ebben lehetőség. És legyél nyugodt, lesz lelkes közönség is...
Gurbanguly Berdimuhamedow, a muzsikus (fotó: youtube)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése