Az ünnepek körüli nagy ajándékozási cunami állandó polémiája: adomány vagy lomtalanítás? Tudok olyan szervezetet, mely felismerve utóbbi veszélyét, már megválogatja, kitől/kiktől fogad el "ajándékot". Idén is voltam már olyan karácsonyi ünnepségen, melyen a szervezők intézményét támogatókat látták vendégül, s a széksorokon ülők között voltak olyanok, akik szerintem ezt az egész támogatósdit azért csinálják (a lomtalanítás mellett), mert nem tudnak a szabadidejükkel mit kezdeni, illetve tetszik nekik az ezzel járó rivalda (nekik legyen mondva...).
A minap cseng a telefon. Felismertem a számot, úgy vettem fel, mint aki foghúzásra készül, nagyjából sejtettem, mi következik. De azért ez még engem is meglepett. Az illető családom hogyléte felől érdeklődött - ez biztos jele, hogy akar valamit. Persze, hogy akart: nagylelkűen felajánlott valami konyhai elektromos cuccot egy támogatásra érdemes intézménynek, ezt akarta tudatni velem. Megköszönve az információt mindjárt hozzátettem, hogy nem fogom megírni, tegye közzé a gesztust a megajándékozott fél, ha akarja. Azóta utána érdeklődtem és nem ért meglepetésként: olyan holmiról van szó, melynek a rozsdatemetőben lett volna inkább a helye... Nem is azért mondta, hogy nyilvánosságot kapjon - hangzik az átlátszó szabadkozás, csak egyszerűen tudatni akarta velem "ca cultură generală" (mint általános műveltség - románul), mintha csak azt mondta volna, hogy "ne haljál meg hülyén".
Tehát, ha legközelebb találkozol velem, és műveltebbnek látszom, mint legutóbb, hát tudd, ezért van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése