Hallgatom az autórádióban az egyik csatorna kívánságműsorát. (Bár nem tartozik a témához, de tudod, miért jó a kereskedelmi csatornák kívánságműsora? Mert saját kérésedre hallgathatod meg azt, amit egyébként is sugároznak.)
Szóval, az egyik betelefonáló - hangja alapján olyan tinédzserforma lehet - asszongya, hogy "szeretne egy pörgős számot" kérni a tesójának, aki éppen aznap ballagott. Na, a testvéri szeretet. A műsorvezető, akinek hangja olyan lágy és nyálas, hogy nem is tud eléggé terjengős lenni, meg is kérdezi: és hányadikos a tesód? A kérdés egyébként jogos, hiszen ma már ballag az ovis, a negyedikes, a nyolcadikos, a tizenkettedikes. Hősünk válaszából kiderült, hogy a kis fickó óvodában ballagott. Na, több se kellett a műsorvezetőnek, ettől teljesen elolvadt. Az igen, mondta lelkesen, akkor az már kész nagyfiú, hiszen iskolás lesz, vagyis kilép a nagybetűs életbe.
Na, tessék. Még nem is olyan régen az érettségi után lépett ki az ember a nagybetűs életbe, abba, amit unalomig ismételgettek a szép, hosszú beszédeket tartók a ballagási beszédeken, hogy a napon izzadó diákság már ott megtapasztalhatta, hogy az élet nem egy habostorta. Most meg mán' az ovisok. Tessenek csak venni az ölnyi virágokat meg ajándékokat.
Aztán egyszer csak egész óra lesz, kezdi mondani a híreket. Korábban is minden órában, de már előző nap is, nem győzték mondani, miszerint a csíksomlyói búcsúba igyekvők vigyázzanak magukra, a Nagysomlyó- és Kissomlyó-hegy közti nyeregben - valószínűleg a kanyarban - ott leselkedik a kanyarójárvány. A hisztéria megy, mondhatnám kanyarog tovább. Persze a zarándokvonatok újra jönnek-mennek majd azért, telve zászlós, fényképezőgépes, himnuszéneklős, cukorkadobálós utasokkal, akik jórésze a kuriózumra vágyik. Megnézni az "édes Erdélyt". Itt vagyunk. Néhány állomáson meg majd könnyezve ölelkeznek össze a "nemzettársak".
Sosem fogjuk kinőni.
Olyanok vagyunk, mint akik óvodásként lépkednek a nagybetűsben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése