Most, a 25. fesztivál után újra átélem ezt az érzést.
Hogy a Republic jó bulit csapott, na, ja, mi mást?!
Hogy az AB/CD jól hozta az AC/DC-t? Naná, erre vannak kihegyezve, odatették magukat.
A MARGARET ISLAND-et most hallottam először. Mármint élőben. Ők a mostani örömködésem alanyai. A rádióból persze ismertem már őket, tehát vártam a "találkozást". Mint később megbízható forrásból megtudtam: a színpad mögött is szimpatikus, kellemes fiatalokról van szó. Ez csak tovább fokozza az érzést, amit a színpadról közvetítettek. Legalábbis nekem. Mert nem mindenkinek tetszettek, nem mindenki értette őket. Na és?
Szóval, fiatalok. Olyannyira, hogy én kétszer számolva magamat vagyok kis túlzással annyi idős, mint ők valamennyien... Na és?
Lendületesek, magukkal ragadóak, jó zenészek. Lábas Viki énekes pedig maga egy perpetuum mobile (már bocsi). A bekavaró áramszünet sem törte le őket, elő a gitárral és mehet tovább az ének. Lám, ugye, nem árt az, ha a színpadra lépő tényleg zenész, tényleg jó hangú énekes. Ráadásul profin tud kezelni váratlan helyzetet.
Egy héttel korábban Váradon játszottak, hallom, hogy aki ott dobolt, az Érmihályfalván billentyűzött és fordítva.
Az is mond valamit, hogy Bródy János írt nekik szöveget (Nem voltál jó), illetve engedte az Egy lány sétál a domboldalon című szerzeményét feldolgozni.
Persze tudnak ők maguk is jó szöveget, például:
Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy sincs,
Ha nem éled.
Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy,
Ugye érted? (Érezd jól magad*)
Mindig mondom - még ha furcsán is néznek rám némelykor - hogy nem csak az öregektől, a fiataloktól is kell tanulni. Nem kell szégyellni.
Ja, és tessenek jó zenét hallgatni. Persze, kérdés, kinek mi a jó. Én csak ajánlani tudom például a Margaret Island-et.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése