A rocker álma

A leharcolt rocker talán a '80-as - '90-es évek fordulója körül lehetett a csúcson, de gyérülő haja ma is lapockájáig ér. Igaz, immár azt a benyomást kelti, mintha tar fejtetőjéről csúszott volna a tarkójára. Fogsorának kerítéséből is hiányzik itt-ott egy léc... Már a délutáni órákban észrevettem a sokasodó, a Tankcsapdára váró rockerek között. Egyre ingatagabb léptekkel egyensúlyozta söröspoharát, mely az órák során mintha sosem ürült volna ki. Aztán megkezdődött a koncert, a rajongók java a színpad előtt tömörült, meg is feledkeztem róla. A kordon elé kanyarodtam fotózni, majd' levitte rólam a nadrágot a hangszórókból kirobbanó basszus. Hallom én ezt távolabbról is, láttam át a helyzetet, és hátrálni kezdtem. Talán ha 20-25 méterre távolodtam el kicsit oldalazva a frontvonaltól, mikor szinte átestem valamin a villogó fények és a sötétség keverékéből állt látási viszonyok között. Pontosabban valakin. Rockerünk, miközben egész nap várta a koncertet, mire arra került a sor, békésen elaludt a fűbe heveredve, nem zavarták a füle felett repkedő decibelek ezrei sem. Ekkor vettem észre, hogy nyűttes Ossian-póló volt rajta. Lehet, a rock katonája valójában nem is érdeklődött a Tankcsapda iránt.