Szokták
hangoztatni illetékesek, hogy a falunap például arra is jó, hogy a
településről elszármazottak hazajöjjenek. Meg azok is a faluünnephez
mérjék szabadságukat,
akik külföldön dolgoznak. Jó ez így. "Én már három éve dolgozom
németben", világosit fel egy fiatalember, söröspoharát egyensúlyozva az
egyik fesztiválon. Nem is nagyon kell érdeklődnöm, árad az információ,
miszerint egy építkezésen kezdte téglahordással, majd
csoportvezető lett és már ő "dirigál" az utána és általa oda
kiérkezett falu- és szomszéd-falubelieinek. Hogy az itthoniakhoz
képest jobban megy sora, azt tanúsítja a nyakában lógó és a tetovált
alkarját díszítő ékszer is (ránézésre arany). Megtudom, feleségét
is "kivitte", akinek szintén jó helye van egy ottani család
házvezetőjeként, óvodás korú gyerekük szépen beszéli már a nyelvet. Ott
egészen más az élet, sehol nem látsz szemetet, nyugodtabbak az emberek,
nem gond elmenni nyaralni, bizonygatja a nyugatra szakadt
hazánkfia. Áradozását a mellettünk sertepertélő kis sráca szakítja meg,
aki éppen végzett furcsa-zöld üdítőjének kiszivattyúzásával: Apa, hova
dobhatom a poharat? Lökd oda a kerítés tövébe - jön a válasz, majd
a jóember jó példával elöl járva söröspoharával
meg is mutatja, hova. Mondanám, hogy három és fél lépésre tőlünk ott
a fémkeretre húzott szemeteszsák, mint alkalmi kuka. Ám már nem érem
szóval őket (újra kell vásárolni valamit a gyereknek), meg aztán lehet,
nem is tudnák, mi az a furcsa alkalmatosság, olyan
"németben" nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése