Nincs baj, míg nincs baj

A címben foglalt népi mondás olyan, mint a népi bölcsességek általában: rövidek és lényegre törőek. Az idézett a közlekedésre is érvényes, és annak kapcsán jutott eszembe, hogy már a tanév első napján - éppen ma egy hete - baleset történt Érmihályfalván ott, ahol az utóbbi esztendőket figyelve minden tanévben van legalább egy (sőt, halálos is volt már): a középiskola közelében lévő zebránál, a Szatmár-Nagyvárad nemzetközi országúton. A konkrét esettől vonatkoztassunk el, bár annak nyomán is ment a komment adok-kapok internetes felületeken, hogy a sofőr kellett volna jobban odafigyeljen, vagy a diák. A veszélyes gócpont kezelésére is vannak javaslatok, például a gyalogos gombnyomására zöldre váltó villanyrendőrt kellene felszerelni, mások szerint az a diákok játékszerévé válna. Miközben a zebrán a gyalogosnak elsőbbsége van, felvetődik, hogy mégis csak körbe kellene azért néznie, ez különösen fontos lenne a fiatalok esetében, hiszen nagy divat okostelefonba mélyülve és/vagy fülhallgatóval közlekedni, amikor a zene elnyomja a külvilág, így a közlekedés sokszor akár életmentő zajait, jelzéseit is. Ha megtörténik a baj, a rendőrségi helyszínelés megállapítja a felelősséget, de azt mi is megállapíthatjuk, hogy a balesetek túlnyomó többségében mindkét fél szenvedő alannyá válik. A bajt akkor is jobb elkerülni, ha valaki elsőbbségi helyzetben van, annak feladása árán is. 
Mert amíg nincs baj, addig nincs baj. 

                                                                               (Illusztráció)