Óvatos falatozó

Lanyhulóban volt a vásárlói roham, az eladók kicsit szusszantak, volt idejük pár szót is váltani egymással. A legkevésbé figyeltek a talán 8-10 éves legényre, aki már hosszabb idő óta szemezett a pultra kirakott, ínycsiklandóan mutató, ízlésesen elrendezett "katonákkal". Valami húsipari cég reklámozta egyik új felvágottját, a fogpiszkálókra a kis húsfalatkák alá-fölé sajtdarabkákat is tűztek. A cekkerekkel vonuló háziasszonyok nem sok ügyet vetettek a nasira, a nyomukban caplató férfiak egyike-másika azért elvett egyet-egyet. Ha a legényke kopottas ruházatát, maszatos arcát vesszük alapul, akkor igen régen ülhetett terített asztal mellet, most azonban pár jó falatra volt kilátás. Óvatosan megközelítette a pultot és látva, hogy senki sem figyelmez rá, leemelt egy kóstolót. Gyorsan befalta, mintha attól félne, hogy valaki visszakéri, ha nem elég gyors. De nem történt semmi, így hát újabbat, majd újabbat vett el, és már nyugodtan rágcsált. Gyűltek a fogpiszkálók a markában, nem kockáztatta meg, hogy a kukáig menjen velük, mert ki tudja, lehet, egy újabb roham a tálca ellen már feltűnést keltene. Valamit mégiscsak kezdeni kellett a fogpiszkálókkal, s mert csak úgy leszórni nem akarta, hát szépen elkezdte visszaszurkálni őket a meghagyott falatokba, melyek így már sündisznó-szerűen néztek ki. Mint ki jól végezte dolgát, indult kifelé az áruházból. Az ajtó mellett még megállt, kivette a kukából azt a félig telt üdítős palackot, amit már korábban kiszemelt.

                                                     (Illusztráció)