Rencz Norbert (Budapest, 2014.10.11.)
„Ez a magyar csapat nem az a magyar csapat” – mondta
Gundel Takács Gábor szombat este inkább magának, reménykedve, mint a
tévénézőknek. Aztán igaza lett. De most nem róluk lesz szó.
A magyar futballdrukkereknek viszont látszólag mindegy, hogy ez a csapat
az vagy sem.
A történet nem az e hétvégi Európa-bajnokság selejtező
meccse előtt kezdődött, hanem tavaly a világbajnoki selejtezők egyikén,
ahol Románia válogatottja fogadta a magyar futball-gárdát. Ez a meccs a
vendégek számára nem kedves emlék, mivel
3 gólt kaptak, válasz nélkül (magyar gól 1972 óta nem született a
bukaresti Nemzeti Arénában, korábbi Augusztus 23 Stadionban).
Ahogy tavaly, idén is indult szurkolói vonat
Budapestről, ami egy mozgó kocsmaként is funkcionálhatna, mely a magyar
„drukkereket” szállította a román fővárosba.
Ezen a héten, a mérkőzés hetében tucatszám jelentek
meg cikkek interneten, és napilapokban is arról, hogy a magyar ultrák
hogyan szervezik útjukat Bukarestbe, valamint arról is szóltak hírek, hogy
mivel szerelkeznek fel. Engem ez utóbbi gondolkodtatott
el. A sok raklapnyi sörön talán annyira meg sem lepődtem, hiszen a sör
-ahogy mondani szokták- hozzátartozik a focihoz. A sok raklapnyi nem
elírás, de hát egy vonatnyi embernek meg sem kottyan, főleg, ha a
drukkerek jó hangulatban szeretnék felgyújtani a fél
Nyugati pályaudvart, valamint félholtra inni magukat még a végeredmény
kialakulása előtt. Ja, lesz meccs is, nem csak balhé?... Továbbá
büszkélkedhettek még bicskákkal, gáz-sprayekkel, baseball-ütőkkel, azaz
mindennel, ami egy
ütős utazáshoz és meccshez kell. (Ezek a képek az Ultras Liberi szurkolói közösség Facebook-oldalán elérhetőek)
A magyar szurkolótábor 11-én este a román stadionban – fotó: Facebook)
Az egyik nem túl bizalomgerjesztő kinézetű szurkolóval
készítettek egy interjút a Nemzeti Sport munkatársai a bukaresti
állomáson, aki azt mondta, hogy attól függetlenül, ki milyen színű
(mármint zöld-fehér fradista, vagy lila-fehér újpest-szurkoló) most „egy csapatban játszik”, mert „ezt megköveteli a haza”. A
meginterjúvolt férfi egyébként mondandója vége felé a háttérből előtörő
társaival együtt ugrálásba, illetve az „aki nem ugrál, az büdös román
hej! hej!” szövegű dalocska skandálásába kezdett.
És aki normális keretek között szeretne szurkolni? Na, mindegy, nem
hasogatom a bizonyos szőrszálakat. A vonat egyébként közel 3 ezer ultrát
szállított el a rangadó helyszínére, amivel Budapest utcáin jelentősen
megnőtt a közbiztonság, viszont Bukarestben
nem sétálgatnék ezen a hétvégén szívesen. Szóval nem tudom, ki mit
követel kitől, de ilyen nagy szavakkal talán nem kellene dobálózni. Szép
dolog ez az összefogás, hiszen egy magyar válogatott szintű csapatnak
aztán kell is a támogatás, még akkor is, ha meccs
közben a biztatás fogatlan, részeg vandálok szájából hallatszik. Ezeket
a nem éppen értelmiségi arcokat valószínűleg nem a futball szépségei
vonzották az Ultras Liberi nevű keményvonalas drukkerek köreibe.
Valahogy szégyelltem magam, amikor videókat láttam
arról, hogy milyen állapotban érkeztek meg a már említett tagok a
bukaresti pályaudvarra: a sörös doboz, a cigi, valamint a kurvaanyázás
már nem is zavarna, de a román rendőrök, illetve szurkolók provokálása
már kicsit sok. Biztos nem én vagyok az első, aki
erről elmélkedik, sőt, lehet nem is az utolsó, de ha egy rakás kigyúrt,
verekedésre és petárda dobálásra kiéhezett „drukker” kiveri a balhét
ott, ahol a magyarokat még petárda-cigi-sör nélkül sem szeretik, attól
még a támogatott csapat nem biztos, hogy porba
alázza a házigazdákat. Arról meg nem is beszéltem, hogy a szurkolók egy
jó bunyó, illetve átdorbézolt éjszaka után
köszönik szépen, felülnek a vonatukra (amire egyébként 24 ezer forintba
kerül a jegy), és úgy, ahogyan érkeztek, kiabálva,
ittasan –félelmetesen- elhagyják az országot. Utánuk pedig marad az
utálat és a megvetés, amely immár 3 ezerrel kevesebb ember között oszlik
el, azok között a magyarok között, akik talán nem a meccs miatt élnek
Romániában. Azok között a magyar emberek között,
akiket a határ innenső oldalán lerománoznak.
Persze most is, mint mindig, tisztelet a kivételnek!
Azoknak a drukkereknek, akik a foci miatt, reménytől hajtva látogattak
el a szomszédba. Egyébként a magyar futball válogatott szervezetten
játszott, főleg a második félidőben. Ennek az eredménye
is meglett, hiszen Dzsudzsák hibátlanul elvégzett szabadrúgásának
köszönhetően 42 év után ismét magyar gól született a román fővárosban,
ezzel válaszolt Rusescu korábbi találatára, így a végeredmény 1-1 lett.
Végül pedig egy, a magyar himnusz (amelyet a román
füttykoncerttől nem lehetett hallani) közben készült fotó, melynek
tartalma, a román drukkerek viselkedése említésre sem méltó:
(fotó: itthon.ma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése