Nyelvtanulás útlevélből

Az márpedig nem igaz, hogy aki akar, az ne tudna megtanulni románul - álltja egy ismerősöm. Lehet benne valami, ám az ő szájából érdekesen hangzik a számonkérés-szerű mondat, ugyanis román ajkúként él egy érmelléki településen, tehát tömbmagyarságba vegyülve, és az odakerülése óta eltelt több évtized alatt sem tanult meg magyarul. Hogy árnyaljam a helyzetet, az illető gyereke, aki korábban szintén nem adta tanúbizonyságát magyar nyelvismeretének - aminek azért lenni kellett, hiszen az iskolában, az utcán a gyerekek óhatatlanul is tanulnak egymástól - ma felnőttként Budapesten él, és elég életszerűtlen, hogy csupán román nyelvtudásával boldogul. Ugye, nem is kell mondanom, hogyan viszonyul utóbbi a magyar állampolgársághoz? Ugyanúgy, mint azok az ezrek, tízezrek, akik például a magyar útlevél reményében hirtelen megtalálták magyar felmenőiket, esetleg rájöttek, hogy azok magyar állampolgárok is voltak hajdan. Így talán nem túlzás a legjobb nyelvtankönyvnek az útlevelet nevezni. Ami mindjárt választ is adna egy másik, fentebb konkrétan meg nem fogalmazott kérdésre is...