Szakállas téma

Hajdanán, mikor még sokat vonatoztam, az ingázás velejárójaként legalább látásból ismertem az ugyancsak megyeszékhelyi"munkahelyükre" sokat utazó kéregetőket, koldusokat, a felnőtteket és gyerekeket egyaránt. A délelőtti járattal mentünk, az estivel jöttünk. Eleinte engem is megcéloztak, már a vonaton, hátha leesik egy kis apró, aztán rájöttek, kár próbálkozni. Volt olyan eset is, amikor láthatóan egészséges vonati ismerősöm a váradi főutcán "rokkantként" próbált meghatni, aztán felismert, és lemondóan abba is hagyta a produkciót. Szóval, a vonaton néhányszor beszélgetést kezdeményeztem ilyen kolduló gyerekekkel, és érdekes volt megismerni néha nagyon is kalandos mindennapjaikat. Aztán egy alkalommal egyikük nekem szegezte a kérdést: "Maga hívő, ugyi?" (Természetesen nem istenhitemet, hanem vallási hovatartozásomat firtatta imigyen.) Miből gondolod? - kérdeztem vissza, mire meglepő, ám az ő szempontjából még logikusnak is nevezhető választ adott: "Há', mer' szakállas, oszt mindig olvas." Igazat mondott, hiszen az utazási időt olvasással ütöttem el (ha a vonatozás nem is, de ezek az órák máig hiányoznak), és milyen érdekes végiggondolni a betűket valószínűleg csak hírből ismerő gyerek képzettársítását. Mindez annak apropóján jutott eszembe, hogy ilyen-olyan internetes fórumokon rendszeresen vitatják: manapság már szinte ciki a kulturált viselkedés, az olvasás, a kiállítások, előadások látogatása. Megesett 1989 előtt, hogy a hatalom a szakállasokat eleve értelmiséginek, gondolkodónak könyvelte el, és ez elég volt egy fajta "megbélyegzésre". Ez ma már trendi, és nem kell hozzá a hatalom szigora, igaz, általában szakáll sem.

                                                                                                                 (Illusztráció: disz.blog.hu)