Bizonyára ez az évforduló is közrejátszott abban, hogy pár napja volt a premierje az Antal Nimród rendezte A Viszkis című filmnek, amit volt szerencsém máris látni. Ez egyike azon ritka mai magyar filmeknek, melyeket a nézők és az úgynevezett szakma is elismeréssel fogat - lásd a kritikákat, meg a pénztári bevételeket. Tapasztalat: bár a debreceni Cinema City vetítőterme korántsem volt dugig, az átlagosnál jóval többen voltunk, a parkoló elhagyásakor pedig sorba kellett állni a parkolójegy érvényesítéséhez (igaz, csak az egyik automata működött, de akkor is).
Tömören szólva: jó film. A sztori már eleve csábító, és Ambrus Attila jó kezekbe adta a sztoriját. Mindvégig tudjuk persze egyrészt, hogy mi lesz a vége, másrészt, hogy mégis csak egy bűnözőről van szó, de mégis izgulunk érte (vagy ellene, gusztus dolga).
Hitelesek a romániai jelenetek (melyeket tudomásom szerint nem Romániban vettek fel), sokakban, persze főként itt éltekben, kelthetnek déjà vu-t. Ami talán sántított szerintem, hogy az 1980-as évek végi szökéseknél egy határon átgördülő vonatot azért alaposabban átvizsgáltak, nem volt elég a sikerhez "egyszerűen" az aljára kapaszkodni.
Persze sok a poén, egyszer nevetünk, máskor sírnánk. Ott van például, hogy maga Ambrus Attila is megvillan a vásznon egy pillanatra, vagy, hogy a közvéleményben már-már Rózsa Sándor-szerű népi hőssé lett rabló egy bankban szembe találja magát az igazgatóval, akit nem más alakít, mint Oszter Sándor, az 1971-ben bemutatott televíziós sorozat Rózsa Sándora.
Csak ismételni tudom: jó film, aki teheti nézze meg, megéri.
Volt egy jelenet, amikor úgy éreztem: a főszereplő helyében ütöttem volna. (Könnyítésül elárulom, nem csak az akkori, de a mai magyarországi társadalom jórészére is jellemző gesztus van benne.) Ha megnézed a filmet, és kitalálod, melyik ez a jelenet, akkor ihatsz egy... viszkit az egészségünkre.
Ambrus Attila az őt alakító Szalay Bencével
(Fotó: borsonline.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése