Akit a mozdony füstje...

Moldova György 1977-ben megjelent könyve jutott természetesen először eszembe, amikor meghallottam, hogy az érmihályfalvi városi kórus tagjainak kísérőjeként én is megnézhetem Püspökladányban a vasúttörténeti magángyűjteményt. (A kórus egy koncertre volt hivatalos Püspökladányba, részletek itt.) 
A nem szakmabelinek is igen érdekes gyűjteményt láthattunk, hát még annak milyen lehet, aki dolgozott benne?! Régi iratok, tagsági könyvek, térképek, menetrendek, fotók, tablók - és persze a tárgyi emlékek.

Helytörténeti szempontból is értékes. Nem sok mindent tudok szakszerűen megnevezni, de a egyenruhák, váltók, irányítópultok, a sok lámpa, távközlési kellék, berendezett utasfülke, jegyárusító - hogy csak néhányat mondjak. Aki utasként részese a vasútnak, annak is igen érdekesek a látnivalók. A tulajdonos Biró Ferenc Mihály, aki az egész gyűjteményt összeszedte, rendezte, látogathatóvá tette - na, ehhez kell az elkötelezettség, hiszen energia, pénz, és hely is kellett és kell hozzá. Meg aztán a személyes jelenléte, hiszen korábbi MÁV-osként a dilettánsnak elmagyarázza, mi micsoda, a szakmabelivel meg benfentesként tud beszélgetni. Nem véletlen a kiállítás mottója sem: "Ahol a vasút múltja végleg otthonra lelt."
Hogy számomra érdekesnek tűnt pár látnivalót is megemlítsek: egy mérnöki asztalon született tervrajz az egykori állomások mellett épített mellékhelyiségekről, mert azokat a budikat sem csak úgy húzták fel; fotók és leírások a "fatelítő" üzemről. Azt sem tudtam, mi az a "fatelítés", aztán persze megtudtam, hogy a talpfák telítése a tartósításukra használt olajjal.
Egy szó, mint száz, érdemes megnézni a gyűjteményt, bár sejtem, csak ezért nem nagyon megy el senki, vagy kevesen Ladányba.​ Ha mégis, előtte érdemes egyeztetni a tulajjal, hiszen nem ez a "főállása" (a neten könnyen kideríthetőek az elérhetőségek).
Hogy a végén azért legyen egy kis csattanó, ha lehet ezt annak nevezni, Biró Ferenc Mihály azt is elmondta, hogy a kiállítás létrehozását sem a helyi önkormányzat, sem a MÁV nem támogatta.
Meglepődtünk?!