"Micsoda rabság: A Gépszabadság!"

Az évek során bizony jelentek meg olyan véleményanyagaim, melyek némelyekből heves indulatokat váltottak ki, eladdig, hogy a szavakat érezhetően válogatva próbáltak legorombítani vagy éppen lekommunistáztak. Ami utóbbit illeti, bár jócskán éltem már az illető korban, sosem voltam még párttag sem. Jól tudjuk azt is, akkoriban még a párttagság sem jelentett egyet az eszmei azonosulással, de ez manapság nem zavarja azokat, akik összemossák a kettőt. Teszik ezt saját érveik alátámasztására, hasonulva így valójában az általuk ostorozottakhoz. 
Ezzel most újra kiverhettem pár biztosítékot, de a "villanyszerelésnek" még nincs vége. 
Amiről most szólni akarok, az összefüggésben van a fentiekkel, lényege pedig, hogy azok az írásművek állják ki szerintem az idő próbáját, melyek mindenkihez szólnak. Most nem fedeztem fel a meleg vizet, még azt hozzátéve sem, hogy az előbbi megállapítással együtt jár: az ilyen szövegek sikere abban áll, hogy ha mindenkihez szólnak, mindenki a saját szája íze szerint magyarázhatja azokat. A minap olvastam egy véleményt, melynek szerzője a közismert, Kossuth-díjas szöveg- és dalszerző, Kovács Ákos Gépszabadság című szerzeményének sorait idézi, nem nehéz kitalálni, hogy a Népszabadság című magyarországi napilap "felfüggesztése" kapcsán: "A kép-gép ontja a képeket / Hogy ne értse senki a lényeget / Hogy fel ne fogják, hogy ne tudhassák, / Micsoda rabság: / A Gépszabadság!" E sorokat magukénak érezhetik, akik tapsolnak a Kádár-korszakban alapított lap megszüntetésének, de azok is, akik szerint ez a lap már rég nem az a lap és a sajtószabadság elleni merényletről van szó "egy új gépkorszakban". Újra és újra kell idézzem magamtól (elnézést érte), amit már többször leírtam: nem arról beszélünk, amiről szó van. Így volt /van ez migránsügyben, népszavazásügyben, Népszabadság-ügyben és még ki tudja, mi mindenben is. "Amiről nem tudnak, az nem is létezik / Aki gépellenes, azt úgyis szétszedik", írja-énekli Ákos. Butítás, hergelés, ellenségkeresés, miközben éppen annak a csapdájába lépünk, amit megbélyegzünk.

                                  (Kép Ákos: Gépszabadság című klipjéből)