Globális keringő

A szilveszter éjszakai megpróbáltatások kiheveréséhez tartozik számomra (mint zenei mindenevő számára) a Bécsi Filharmonikusok hagyományos újévi koncertjének megnézése/hallgatása január elsején. Ahogyan az a nagy klasszikusok és elévülhetetlen szerzeményeik esetében mindig történik (legyen az a zenei műfaj bármelyik zuga), hiába tudjuk idősebb és ifjabb Johann, továbbá Josef és Eduard Strauss darabjainak is betéve minden taktusát, hiába tudjuk, hogy a ráadás a Kék Duna keringő, a csattanó pedig a Radetzky-induló, mindig úgy várjuk, mintha először hallanánk. Nem volt másként idén sem: a Grosser Musikvereien hangversenyterme csillogó, a bejátszások táncosai kecsesek, a Mariss Jansons vezényelte zenekar könnyed. A közreműködők között idén is ott volt a Bécsi Fiúkórus. Miközben Johann Strauss két polkáját (Daloskedv, Szünidei utazás) énekelték, figyeltem, ahogyan a kórus hagyományos sasos-címeres egyen-felsőjét viselve jópár kínai(-vonású) kis srác is nyomatta a strófákat. Aztán a megérdemelt taps közben a kamera a közönséget pásztázta, ott meg elegáns kínai(-vonású) urak, hölgyek tapsoltak. Ha ezt a Straussok megérhették volna... Ha Johann Strauss ma élne és lenne üzleti érzéke, bizonyára nem késlekedne megírni a Kék Jang-ce keringőt. 

                                      A kék Jang-ce (fotó: hungarian.cri.cn)