Kivételes nap van, a "gyárba" ellátogatott a "patron". Ünnepnapnak azért nem mondják, hiszen nem nagyon van ok az ünneplésre. Igaz, a sokat emlegetett befektető munkát hozott a faluba, de az éhbér csak az egyik napról a másikra való túléléshez elég. Ráadásul még a "helytartó" piszkoskodásait is el kell tűrni.
Na, de ma itt a patron.
A kívülálló szemével nézve inkább tűnik körözött személynek, akire csupán ránézés alapján kiszabható lenne hat hónap fegyház. Talán keresik is pár határral odébb, itt ellenben szinte messiásként ugrálják körbe. Némelyek. A valószínűleg már őszülő hajszálakon komikusan hat a fekete hajfesték, mintha a göndörségüket sem a természet ajándékozta volna. Az egyenletesen barna bőrszínt tetoválások teszik változatossá. A csuklón vastag karkötők (aranynak tűnnek), a hatalmas, láncos vekker jelzi: tulaja mindig tudja hány óra.
A hadihajó méretű terepjáróból, melyet a környékbeli utakon nem is lehet kigyorsítani, a "patron nője" is előkerül. Valójában még a lányának is fiatal lenne. Normális körülmények között. De ezek nem azok. Normális körülmények között észre sem venné a bácsit, ám ő a patron, és a ...szerelem nem ismer életkort. Hiszen vak. Ellentétben a leszegett fejjel dolgozó munkásokkal, akik a főnöknévé avanzsált csitrit is ismerik pelenkás kora óta.
De nem szólnak.
Nekik ez jutott.
A szalagmunka, és a patron, aki munkát ad.
(Ha az olvasó hasonlóságot fedez fel valós személyekkel, akkor egyrészt magára vessen, másrészt az természetesen csak a véletlen műve lehet.)
(Illusztráció)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése