Nemzeti óraátállítás

Nagyszerű kezdeményezés, hogy a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság a "külhoni magyar kisiskolásoknak" játékot indított, a tanulás mellett a nemzettudat erősítését tűzve célul. Ráadásul mindezt korszerűen, online formában. Arról kár lenne vitát nyitni, hogy a díjak átadása szerte a Kárpát-medencében a kormány kampánya is, de ebben nincs semmi különös, a politika már csak ilyen, mindenütt. 
Nagyszerű, hogy a biharországi Diószeg gyerekei is örülhettek a minap, amikor a helyettes-államtitkár asszony személyesen adta át jutalmukat, bár őket - nagyon helyesen - nemigen érdekelte, hogy ki a néni. Azt azonban már megfigyelhették, hogy a felnőttek kissé idegesek voltak az ünnepségen. Történt ugyanis, hogy a jó hír vétele után a diószegiek előzetesen egyeztettek a budapesti kormányzati illetékessel a díjátadásról, beleértve, hogy a két ország között van egy óra eltérés, ami sokszor szokott félreértést okozni. Ennek megfelelően készültek a vendégfogadásra, értesítve a szülőket, a sajtót. Aztán péntek délben egyszer csak csengett a telefon Diószegen: 5 perc múlva érkezik az államtitkár-helyettes. Igen ám, de a magyarországi időszámítás szerint. Nosza, ripsz-ropsz. Érkezés, átadás, öröm, kézfogás, mosoly a nemzet televíziójának kamerájába. És indulás tovább, hiszen a politikus másnap reggel már Csíkszeredában, délelőtt Székelykeresztúron mondott beszédet. Aki lemaradt, az oldja meg, az a dolga. Meg is oldotta. De azért talán nem túlzás az esetet jelképesnek is nevezni. A szó szoros és átvitt értelmében is ideje lenne már igazából betáplálni a nagy nemzeti vekkerbe, hogy hány óra is van valójában a Partiumban, Erdélyben.

 A játék logója