Ha
azt mondanám, hogy tavaly óta semmi nem változott, az nem lenne
igaz.
Vagyis, de.
Vagyis változott is, meg nem is.
Így vívódtam,
miközben részt vettem azon a gyűlésen, melyet ősz közeledtére,
a betakarítási szezon tiszteletére tartottak nemrég.
Érmihályfalván. Mondhatnám, hagyományosan. De azt hiszem, bárhol
a környéken lehetett volna. Ami változott: immár őrző-védő
cég is bejelentkezett őrzésre és védésre, de ez pénzbe
kerülne, tehát nagy valószínűséggel inkább vigye a holmit a
tolvaj... Ami nem változott (és ez van több): az érdekeltek
túlnyomó többségét továbbra sem érdekli, miként óvhatnák
meg közösen a tengerit, a szőlőt, a krumplit, az erdőt.
Pontosabban érdekli, de csak addig, míg a hatóságra mutogat, és
a szavakon túl már kellene tenni valamit. Aztán az sem változott,
hogy a lopásoknak nincs is "őszi szezonja", az év
bármelyik szakában bármit lopnak, ami éppen mozdítható,
levágható, kihúzható, elhajtható. Mint mondják, a mezőkön
koslató szekerek "alapfelszereltségéhez" tartozik a
balta, a kasza és a láncfűrész, felkészülve bármilyen adódó
zsákmány begyűjtésére. A gazda és a tolvaj "váltásban"
dolgozik, utóbbi jól megszervezetten kerüli előbbit. De ha
összefutnak sem jön zavarba, sőt, általában az övé a diófáig
(ahogy mondani szokás), és még a törvény is kedvez neki, hiszen
van egy értékhatár, melyen alul egyszerűen nem lehet eljárni
ellene! Rendőr mesélte, hogy a fatolvajtól elkobzott láncfűrészt
a bíróság rövid úton visszaadta gazdájának, mondván, az
szükséges a megélhetéséhez. Nosza, uccu vissza az erdőbe...
"Tudjuk, hogy vannak senkiházi emberek, de a jog eszközeivel
egyszerűen nem lehet lépni ellenük" - hát nem döbbenetes,
hogy ezt kénytelen kijelenteni egy elöljáró? Hogy mi lenne a
hatásos megoldás? Arra is voltak ötletek..., de azok a hatályos
törvényekbe ütköznek. Azokba, melyek pillanatnyilag mintha a
káoszt óvnák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése