Bevallom, elfogult vagyok az énekesnővel szemben, a legkimagaslóbb tehetségnek érzem, akit sikerült a már futószalagon gyártott tehetségkutatókon valaha felfedezni. Ehhez járul szimpatikus személyisége, amit személyes találkozás során is megtapasztalhattam már.
.JPG)
Rúzsa Magdi 2007. októberében Nagyváradon, sajtótájékoztatón...
Az említett beszélgetés meghallgatása csak erősített meggyőződésemben.
Felelevenítette, hogy végzettsége szerint bába, és mint vajdasági magyar lánynak egy macedón cigányasszonyhoz, illetve annak gyermekéhez fűződik legemlékezetesebb "szülése". Egy szeletke a kelet-európai szivárványból...
.JPG)
Felidézte, hogy hátizsákját felpakolva hogyan próbált szerencsét a tehetségkutatón, és micsoda élményt jelentett neki, a határon túlinak, a győzelem. Arról pedig még most is hallható meghatódottsággal beszélt, hogy mindannak tetejébe egy éven belül Magyarországot képviselhette az Eurovíziós Dalfesztiválon.
Ő, a határon túli!
Kilencedik lett, ám elnyerte 17 éves korában írt dalával a szerzők díját. Ennek átvételekor a magyar zászlóba burkolózhatott, Magyarország volt ő akkor egy pillanatra a világ előtt.
Ő, a határon túli.
Aki nem is volt akkor még magyar állampolgár!
Én, a szintén határon túli, e sorok írásakor is lúdbőrös lettem, pedig csak a billentyűzetet koptatom, sem színpadon nem állok, a világ se nagyon ügyel rám.
Azt hiszem, a "határontúliság" az, ami kiváltja ezt, az az érzés, amit csak a határon túli érez igazán, ami összeköt. Túl érzelgős lennék? Ha ez azt jelenti, akkor vállalom. Sőt, úgy gondolom, ez olyan "határontúli" érték. Amit veszélyeztetnek azok, akik elhintik köztünk a gyűlölködés apró, csillogó magvait. Hát, ezektől is lúdbőrös leszek.
De ez már egy egészen más érzés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése