A minap jutott eszembe ez hirtelen, amikor egy olyan eseményen voltam, melynek főszereplői 6 - 8 éves gyerekek voltak, az őket elkísérő szülőkkel pedig sok esetben ott volt a kisebb testvér is. Egy ilyen kisebb testvér volt az a kislány, aki talán egy éves ha lehetett, anyukája ölbe véve próbálta nyújtani a türelme fonalát. Mikor már kevésnek bizonyultak a fülbe sugdosott ígéretek, a térden hőcögés, a tea és a maci sem kellett már, előkerült az okostelefon. Nem tudom, mi tűnt fel a gyerek szeme előtt, azt azonban láttam, hogy a tekintetét le nem vette róla, sőt, apró újait húzogatta a kijelzőn. Mondom, talán egy éves lehetett, de szemmel láthatóan nem először tette, amit tett, tudva, mit akar. Talán már az anyukájának sem volt kazettás magnója...
Ugyanakkor érdekes megnézni, mit gondoltak korábbi generációk arról, mit rejt számukra (gyerekeik, unokáik, ükunokáik) számára a jövő. Francia művészek 1899-ben, illetve a XX. század legelején vizionálták, milyen lesz a mindennapi élet 2000-ben. IDE kattintva (majd onnan akár tovább) lehet megnézni egy összeállítást ebben a témában. Megállapítható, hogy főleg a gépesítés, illetve a levegő és a tengerek mélyének meghódítási lehetőségei ragadták meg őket, de például az emberek ruházatának fejlődése érdektelen volt számukra.
Hát persze, hogy nem úgy lett 2000-ben, ahogyan azt 1899-ben gondolták. De mi sem gondoltunk még 2000-ben sem sok mindent, aminek most, 2017-ben már rabjai vagyunk.
Vajon a fentebb említett kisgyerek mivel fog zenét hallgatni 40 év múlva?!
Amikor még úgy gondolták, hogy bálna vontatná a tengeralattjárót
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése