Amikor egy kicsit te is meghalsz

Nemrég egy nagyjából velem egykorú barátommal beszélgettem, a zene is szóba került. Nem szereti a mai zenéket, mondta, ő megmaradt a fiatalságunk számára kedves slágereinél, ami (a teljesség igénye nélkül) a CC Catch, Modern Talking, Albano és Romina Power, Ricchi e Poveri, Boney M, a magyarok közül a Neoton familia, Szűcs Judit, stb., stb, képviselte vonalat jelöli. Magam is hasonlóan vagyok ezzel, azzal a különbséggel, hogy kiegészítem a rockosabb vonulattal, de a maiakra is nyitottnak érzem magam, pillanatnyi kedvencen például 51. évem dacára (?) a Halott Pénz: Erre még meghívlak-ja. Ugyanakkor, ha valami "jót" akarok hallgatni, még mindig leginkább a már említett fiatalságunk felé fordulok előbb és örülök, ha egy-egy már szinte elfeledett, egykori slágerre találok. Meglepődve tapasztalom, hogy a szövegeket, habár már akár 10-20-30 éve sem hallottam, ma is bökkenő nélkül tudom. Amikor katona voltam (mert én még voltam), volt olyan periódus, amikor ráértem azzal tölteni az időt, hogy nekifogtam leírni azokat a dalszövegeket, amiket tudtam. Ha jól emlékszem, sok tucatnyira sikeredett a sor, pedig Buzăuban nem nagyon volt lehetőség a korrepetálásra. Arra is emlékszem, hogy az egykori  Opus együttes Live is life című világslágerét előbb ismertem ott meg román szöveggel. Csodálkoztam is, hogy micsoda klassz nótát nyomattak... - aztán persze, itthon, megismertem az eredetit is. Ez 1985-ben volt...
És persze a vonzódás az akkori slágerekhez nosztalgiát jelet természetesen a tinédzser és fiatal korunk után is. Éppen ezért nem is tartom cikinek, így lesz ez a mai fiatalokkal is.
Az újra és újra felfedezett slágerek között vannak mindig az LGT-dalok (bár én már csak a "későbbi" LGT-re  - Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János, Solti János - emlékszem). Ezek is olyanok, hogy mindig jön a nyelvedre a szöveg, legyen az az Álomarcú lány, a Kék asszony, a Zenevonat és ki tudja mennyi dal.
Ők is az a generáció, mely meghatározta az életünket. Mondtak valamit, amit a magadénak éreztél. Amit te is mondhattál volna, ha tudtad volna mondani. Amit leírt Adamis Anna, vagy éppen Bródy János, Sztevanivity Dusán.
Aztán mikor egy-egy interjúban olvasom egyikről-másikról, hogy 70-es évein inkább túl van, megtorpanok. Igen, ők az a generáció, akiknek a petróleumlámpája, csavardfelaszőnyeget-je nélkül még ma sem múlik el buli, lakodalom. 
Mára virradóra meghalt Somló Tamás. 68 éves volt. A "nagy generáció" elért ebbe a korba, amikor akár már betegség nélkül is... Akiknek a halála úgy érint meg, hogy "családtagnak" érzed. Mert "neked írta a dalt". Akivel egy kicsit te is meghalsz. "...ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." (E. Hemingway: Akiért a harang szól)

Somló Tamás 1999-ben volt fellépő az érmihályfalvi Nyíló Akác Napokon, akkorról való az alábbi fotó: