Az elmúlt hónapok egyik slágerkönyve Nyáry Krisztián: Merész magyarok
című kötete. A szerző előszavában leszögezi: mikor könyvéhez fogott,
még előszele sem volt a 2015 nyarán elindult migrációs hullámnak -
illetve az annak oldalvizén kivirult eszméknek, teszem hozzá én. Hogy ez
miért fontos? Mert jellemzően olyan, a cselekvés, a belső szabadság, a
vállalkozás, az építés, a hit hőseivé vált magyarokról ír, akik nem
születésük okán lettek magyarok, hanem azzá lettek, "magyarul
éreztek"akár úgy is, hogy bevándorlóként érkeztek. Mindegyikük felmenői
között volt német, szlovák, román, zsidó, szerb. Hogy pár nevet is
említsek: Guttmann Arnold (akit Hajós Alfréd olimpiai bajnokként
tisztelünk); Gudbrand Gregersen, aki norvég létére 63 évig élt
Magyarországon építési vállalkozóként és a szabadságharc
honvédtisztjeként; a cseh zsidóktól származó Richter Gedeon, akit saját
gyárából is kitiltottak; Fischer Móritz, aki a herendi porcelánt tette
világhíressé; Schalkhaß, vagyis Salkaházi Sára vértanú. Ki kérdőjelezi
meg magyarságukat? Akit kiemelnék a sorból most, mikor mindenütt
a szabadságharcra emlékeznek/-tek, az Leipold Loew, azaz Löw Lipót. Ő
volt az, akinek hazafias (értsd. magyar) meggyőződése olyannyira
köztudomású volt, hogy Veszprém város elöljárói őt, a város főrabbiját
kérték fel, hogy 1849. június 3-án proklamálja a függetlenséget. Ha ez
nem lenne elég, ezt a zsinagógában tette, ahol szónoklatát katolikusok
és protestánsok is hallgatták, ráadásul vasárnap és mindennek
tetejében a többiekhez hasonlóan a zsidó férfiak is levették
fejfedőjüket az ünnepélyes pillanatban. "A hazafiúi
lelkesedés aznap minden szokást felülírt", szól a krónika. A történtek
után 167 évvel, tehát napjainkban bevállalna-e valaki hasonló honfiúi
húzást? Miközben mindenki a márciusi ifjakra hivatkozik, az eszméket
mindenki magáénak (esetenként csak magáénak) hirdeti. Vajon hányan
kapnak most képzeletben sodrófa után már azért is, hogy e sorok miatt
virtuálisan fejbe kólintsanak? Mindenkinek ajánlom a könyvet, olvassa
el, még ha be nem vallottan is. Nem leszünk tőle kevésbé magyarok.