A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tőkés László. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tőkés László. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. március 21., csütörtök

Talpra. Itt az idő. Fényesebb. És mi mégis...

Szinte biztosra veszem, hogy te is unod már a nemzeti ünnepek szónoklatait. Ennek ellenére arra kérlek, végy erőt magadon és olvasd el az alábbit. A többit utána.
Keresztény kultúra nélkül nincs magyar szabadság, az európai ember csak akkor lehet boldog, ha maga dönthet saját és nemzete sorsáról. El kell mondanunk újra és újra: amikor mi a magyar közösségünk szabadságáért harcolunk, akkor senkitől semmit elvenni nem akarunk. Vegyünk példát Szacsvay Imréről és Petőfi Sándorról! Mennyivel szerencsésebbek vagyunk náluk, hiszen még csak vérünket sem kell ontanunk a hazáért és a szabadságért... Akkor legalább azt tegyük meg, ami erőnkből telik: vívjuk meg mindennapi békés élet-, igazság és szabadságharcunkat! Tájainkon folyamatos szabadságharcot vívunk, az elmúlt harminc esztendőben is, és ennek a harcnak nem kisebb a tétje, mint a megmaradás. Ez a harc akkor lesz sikeres, ha végbemegy a tisztesség és az igaz szó forradalma. A szabadságunkért folytatott harc sikerességének egyik előfeltétele, hogy magyar a magyarral közös asztalhoz ülve átbeszélje a mindannyiunkat érintő kérdéseket. Elbuktak ugyan forradalmaink, de kitartásunk, szabadságvágyunk itt van ma is bennünk és itt lesz örökre. Ez a szellemiség nem engedi, hogy múltunkat eltöröljék és ezzel a hazugság valósággá legyen. Fel a zászlókat barátaim."
Elég is volt ebből ennyi, ugye? Hogy miért tettem próbára az idegrendszeredet? Egy kérdéssel válaszolok: szerinted ki mondta ezt a beszédet 2019. március 15. alkalmából? Meglepődnék, ha eltalálnád, ugyanis nem ki, hanem... kik! Igen, csaltam egy kicsit, és egy összeollózott beszédet tettem eléd, olyanoktól, akik a pillanatnyi magyar, és ezen belül a Bihar megyei magyar politikai élet (majdnem azt mondtam mérvadói, na, de azért disztingváljunk már) szereplői, és nem mondható, hogy azonos oldalon állnak. Csak egy részük. Hogy melyik részük és kivel? Az attól függ, kit kérdezel. Az idézeteket a napi sajtóból vettem, az idézettek sorrendben Orbán Viktor, Kelemen Hunor, Tőkés László, Csomortányi István, Zatykó Gyula és Szabó Ödön. Tulajdonképpen mind ugyanazt mondják, ugyanarra buzdítanak, ugyanazokra hivatkoznak. Hiszen akkor minden rendben, nem? 
A márciusi ifjak meg, gondolom, forognak a sírjukban, mint a motolla... 

2013. augusztus 20., kedd

Kezek a kötélen

Amikor megírtam a Jövőnk alakítása cím alatti soraimat, nem is számítottam más fogadtatásra, minthogy "kapok a fejemre".
Kaptam. De jót is, meg kevésbé jót is.
Már a blog-változat közzétételekor is (miszerint írásom valójában a regisztráció, illetve a magyarországi választáson való részvételről lebeszélő nagyobb szabású kampány nyitó momentuma lenne - ez a a vélemény azt hiszem túlbecsült engem...), de a Bihari Naplóban volt megjelenés váltott ki erőteljesebb indulatokat.
Mindkét részről.
Már a megjelenés napjának délelőttjén több telefonhívásom is volt, valamennyi gratuláló, azonos véleményt megfogalmazó, ugyanakkor figyelmeztető is: sokan nem fogják (vagy nem akarják) majd érteni a mondanivaló lényegét, de azokkal ne törődjek.
A nap folyamán, majd a következő napokban is jöttek e-mailek, pro és kontra egyaránt.
Volt, amelyik egyetértett, és kitartást kívánt a "más véleményűek mocskolódásával" szemben, míg volt olyan is, aki érezhetően olyan szavakat próbált összeválogatni, hogy megsértsen.
"Aki céltáblának áll, az ne csodálkozzon, ha lőnek rá" - ezt egyszer régen hallottam Horváth János újságírótól, azóta is ehhez tartom magam, most sem volt másképp, tehát ennek megfelelően nem bocsátkoztam vitába se senkivel. Tiszteletben tartva - némelyik hozzászólótól eltérőn - hogy a vélemények lehetnek eltérőek, ettől még lehetünk akár egyforma mértékben is "jó magyarok".
Alább közreadok két levelet (nem belejavítva), csak mintaképpen, mindkét "oldalról", természetesen az aláírókat nem felfedve:
     1. 
Tisztelt Rencz Csaba!

Teljes egészében azonos véleményen vagyok Önnel a magyarországi választásokon való részvétellel  kapcsolatban. Az is nyilvánvaló, hogy az egész ügy , a sok tizezer levél postázása politikai indittatásu, ami bebiztositja a Fidesz választási győzelmét, ha nem is kétharmados többséggel, de abszolút többséggel, az szinte biztosra vehető. 
Ugyanakkor együttérzésemről biztositom Önt és kivánom Önnek, hogy erős idegzettel, nem szivre véve, vészelje át az elkövetkező pár napot, amikor a sok mocskolódó levelet fogja kapni a melldöngető nagymagyaroktól a cikkében leirtak miatt és amiért nem akar részese lenni a "történelmi" szavazásnak.
                   Tisztelettel: I. T.

     2.

Tisztelt Rencz Ur!
Elszomorodva olvastam Jovonk alakitasa c. cikket a Bihari Naploban.
En pedig "azon a velemenyen vagyok", hogy jobb lett volna ha meg sem irja a cikket, megtartja velemenyet sajat maganak. Ha mar ez a velemenye.
Senki sem keri ontol, hogy kotelezo modon eljen a magyarorszagi szavazas lehetosegevel. Csak mint lehetoseget ajanljak fel.
Szerintem, e lehetoseggel pedig elnunk kell, es egyertelmu, hogy kire kell szavaznunk. Ha csak nem akarjuk, hogy ismet olyan politikai erok kerekedjenek felul Magyarorszagon melyek ujabb december 5.-et generalhatnak. Az en velemenyem szerint inkabb errol kellene irni.
Ezen gondolkozzon el tisztelt uram!
              Üdvözlettel  H. Á.

Mielőtt valaki esetleg szóvá tenné, nem szándékosan időzítettem augusztus 20-ra ezt a bejegyzést, egyszerűen most lett időm rá. Ami végül nem is rossz, ugyanis ma már elolvashattam, hogy tegnap, augusztus 19-én a Kolozsvári Magyar Napok megnyitó gálájának egyik szimbolikus gesztusaként Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Tőkés László EMNT-elnök és EMNP-védnök együtt kongatta meg Bálint Tibor kolozsvári író emlékharangját. Íme:
                                                                                          (fotó: MTI)

Igaz, ez még nem kézfogás, de együtt fogják a kötelet. (Most aztán gondoljon mindenki arra, amire akar...)
Ezt most azért hoztam szóba, hogy lám-lám, a nagypolitika bugyraiban újra kezd, kezdeget főni valami varázslé...
Ugye emlékeztek még az alábbi, 2009-ből való fotóra is, amit ugyancsak nagy egymásra mutogatás előzött meg, majd utána megint lett, ami lett:
 
Hát így van ez, ha az érdek úgy kívánja (hát persze, hogy a közösségé, naná, majd nem...), akkor mindent lehet.
Hát érdemes vitáznunk?!

2012. július 30., hétfő

Vigyen el az ördög

Nem történt semmi különös, a népszavazás eredménye az lett, ami várható volt: akik elmentek, azok elsöprő többsége Traian Băsescu leváltására szavazott - de nem voltak elegen, vagyis kevesebben, mint a választásra jogosultak 50%-a +1 fő.
Tehát marad a huzakodás. Na, nem mintha más eredmény esetén máris kisimultak volna  ráncaink...
És, amint az várható volt, a balhét máris kezdik ránk, romániai magyarokra verni. Egyrészt, mert a hiányzó kb. 4 % seperc alatt meg lett volna, ha a magyarok részt vettek volna a voksoláson, és akkor már mindegy is lett volna, hogy mire pecsételnek - de nem mentek el. Másrészt, mert az Orbán-Tőkés-Szász trió kiadta a jelszót a passzivitásra. Már csak ráadás, hogy az RMDSZ is csak töketlenkedett (már elnézést).
Csak egyetérteni tudok az alábbi "kalóz"-szavazólap szerkesztőjével - ha lett volna ilyen hivatalosan is, szerintem nem kérdés, hogy melyik variáns győzött volna:






(Szövege:
Románia / Szavazólap / a 2012. július 29-i országos népszavazásra az ország elnökének felmentéséről

Egyetért-e Románia elnökének, Traian Băsescu úrnak a felmentésével?
     Igen
     Nem
     Vigyen el az ördög valamennyieteket)

2012. május 10., csütörtök

Tudatlanok

A minap már írtam arról, hogy mennyi és milyen közlemények bombázzák naponta a szerkesztőségeket. Kivált kampányok idején. Minden oldalról.
Persze nem csak a szerkesztőségek vannak kitéve mindenféle "megpróbáltatásnak", de a választók is.
Kivált kampányok idején. Minden oldalról.
Furmányos ráhatások, célozgatások, bőr alá férkőzések, álcázott manipulálások.

                                                                                                                        (Illusztráció: civilszemmel.hu) Nem kell nagy ész hozzá, hogy az ember meglássa, a napilapban mostanában megjelenő többoldalas községbemutató körképek milyen célból készülnek. Nem akarom elemezni, semmilyen szempontból, hogy ki kinek, miért, miként és hogyan - nem ez a fontos most.
Az ilyen körképekben kikről/mikről lehet írni? Kit lehet megszólítani? A polgármestert, a papot, a tanítót/tanárt, az érdekes embert. Aki aztán nyilatkozik. (Vagy nem - de ez nem az a film, esetünkben inkább igen.) Ezt sem elemzem most, hogy ki miért, hogyan, miként - nem ez a fontos most.
És itt jön az apropó a közleményekre - jött egy nemrég Tőkés Lászlótól, aki a Pro Universitate Partium Alapítvány elnökeként Brüsszelből datálva ejnye-bejnyézik, és teremti le az "UDMR-nomenklatúrát" ezért a kampányfogásért. Szó se róla, miért ne tehetné? Meg is teszi. Ezzel sincs semmi baj.
Ellenben van egy bekezdése, ami szerintem eléggé mulatságos. Szerintem, mert nem vagyok benne érintett. Akikről szól, azok bizonyára nem örülnek neki, még akkor sem, ha esetleg védelmükre fogalmazódott. Idézem (kiemelések a szerzőtől):

"Sajtókirakatba helyezett, hűséges lelkészeink nagy valószínűség szerint nincsenek is tudatában annak, hogy megszólalásuk mi célt szolgál. A szentimrei vagy a gálospetri polgármesterek társaságában pózoló papi emberek jó lelkiismerettel szólnak valós eredményeikről, mint ahogyan az amúgy néppárti irányultságú paptamási lelkipásztor és a helybéli baptista „vezetőségi tag”, vagy az éradonyi RMDSZ-es „körzeti elnök”-lelkész, valamint a gálospetri román görög katolikus pap sem igen tudja, hogy az említett pártpropaganda-gépezet akaratlan szereplőivé váltak. És ezen túlmenően, a gyülekezeti tagok, valamint az újságolvasó polgárok sincsenek ismeretében annak, hogy ezt az egész választási propaganda-rendszert önös és pártos kiagyalói az adófizetők és az újságelőfizetők pénzén működtetik…"

Szerintem ez simán azt jelenti, hogy a szóban forgó illetők, és itt elsősorban a lelkészekre gondolok - hogy is mondjam, hogy már legalább én ne sértegessem őket tovább - szóval, az értelem nem túl magas fokán állnak.
Mondja ezt róluk egy kollégájuk.
Na, de mint mondtam, nem akarok senkit sértegetni.

2012. május 7., hétfő

Fontos hírek

Soha nincs holt idő, ha azt nézzük, hogy a mindenféle szerkesztőségek minden elképzelhető és elkézelhetetlen helyről kapnak mindenféle sajtóközleményket, kinyilatkoztatásokat. Ezek csekély százaléka hordoz a köz számára valóban értékelheztő információt, de természetesen mind úgy vannak megfogalmazva, mintha egyenesen a világ megváltásáról szólnának, tehát rendkívül fontos, hogy nyílvánosságot kapjanak. Hát persze, hogy elsősorban mégis nekik fontos, hogy nyílvánossághoz jussanak, hogy tudja a jónép, hogy vannak, hogy dolgoznak, hogy rájuk szükség van, és valójában meg sincsenek fizetve azért a gürcölését, amit szinte csak a közért érzett felelősségből végeznek, mert az ügy, az szent.
Ha azt mondtam, hogy nincs holt idő, akkor a választások előtti időszak maga az aratás dandárja. A paródiába illő sajtóközlemények nagyszerű karikírozására találtam példát itt - kéretik rákattintani, és elolvasni, mert a továbbiak megértéséhez szükség van rá.
Mikor én elolvastam, hát a röhögéstől "a pofám hétfelé szakadt, és a hideg betonra vetvén magamat mellkasomon cafatokra téptem a patyolatfehér inget" - hogy a jelzett írás egy részét a magam formájára alakítsam.
Most pedig fordítsuk komolyra a szót.

                                                                                                               (Illusztráció: ansagyongy.blogspot.com)
Úgy értem, ami ez után következik, már nem része a jelzett karikírozásnak - a látszat ellenére. Ez komoly. Ezt (is) komolyan sajtóközleményben küldték szét. És az ilyenekre komolyan szükség van, hiszen ilyenekből született például a jelezett paródia is. (Kiemelések a sajtóközlemények fogalmazóitól.)

Egyhetes japán útjának (2012. IV. 28.–V. 6.) második felében
Tőkés László EP-képviselő a távol-keleti ország több nevezetes helyszínére látogatott el és történelmével, kultúrájával, vallási múltjával és „szent helyeivel” ismerkedett.
A hirosimai atombomba-emlékmúzeum örök mementóként fejez ki élő tiltakozást valamennyi, háborúban elkövetett embertelenség és tömeggyilkosság ellen. Ezen túlmenően és a fukusimai atomerőmű-szerencsétlenséggel együttesen, a hirosimai – és a nagaszaki – atomtámadás sokkoló figyelmeztetést jelentenek az atomkor beláthatatlan veszélyeire. A Béke Emlékmúzeumon végigkalauzoló Masuda Noriyuki igazgatóhelyettes ebből kiindulva kérte erdélyi képviselőnket, hogy Hirosima békeüzenetét közvetítse az Európai Parlamentbe.
Példamutató, amiképpen a japán történelmi emlékezet intézményes módon gondoskodik Hirosima emlékének ébrentartásáról, melyAuschwitzcal együtt – minden bizonnyal – a XX. századi világtörténelem két „legbeszédesebb” emlékhelyének számít.
Szívderítőbb helyszínek következtek ezután, melyek a nagy múltú szigetország vallástörténeti sokszínűségéről tanúskodtak. Japán barátaik eligazításával Tőkés László és útitársai látogatást tettek Miyajima szigetén, az ottani sintó szentélynél, valamint a régi főváros, Kyoto császári palotájánál és buddhista „templomvárosában”.
Az ún. Aranyhétnek („Golden week”) nevezett nemzeti ünnepsorozat szabadnapjain hatalmas tömegek mozdultak meg egész Japán területén. Ebben a viszonylatban is példás módon megnyilvánult a japánokbámulatos szervezettsége, figyelmessége és fegyelmezettsége – példának okáért a köztéri helyeken vagy a tömegközlekedés terén. Közvetlen közelről nézve a vonat indulásához igazítható óra pontosságával jellemezhető japánok szorgalmát és kollektív tudatát, jobban megérthető, hogy „a felkelő nap országa” rövid idő alatt miként válhatott gazdasági világhatalommá.
A japán–európai, japán–magyar és –román kapcsolatok építésére szolgáló látogatási út ebben a távoli országban és idegen politikai közegben erdélyi magyarságunk ügyének a népszerűsítését is célul tűzte ki. Sajnálattal állapítható meg azonban, hogy a hagyományos kisebbségek kérdése iránt Japán – a Nyugathoz hasonlóan – nemigen tanúsít fogékonyságot, mint ahogy csekély számú, saját kisebbségeinek sem szentel különösebb figyelmet (ajnuk, koreaiak).
Május 5-én este, a Wagner Nándor Alapítvány és az Academia Humana Alapítvány tagjainak közösségében zárult a mozgalmas látogatási hét, azzal a megegyezéssel, hogy mind japán, mind hazai irányba tovább fogják építeni a kapcsolatokat.

Mielőtt valaki azt mondaná, hogy egyoldalú vagyok:

Május 4-én, pénteken 14 órai kezdettel Kelemen Hunor szövetségi elnök részt vesz Tasnádon a Petkes József Galéria ünnepélyes megnyitóján. Az esemény helyszíne a Tasnádi Református Egyházközség gyülekezeti háza. A tasnádi születésű festőművész nevét viselő galéria átadásával egy időben sor kerül a művész állandó kiállításának megnyitójára is. 
Az RMDSZ Hargita Megyei Szervezete május 5-én délelőtt 11 órai kezdettel Székely Majálist szervez Homoródfürdőn, az Ilona völgyében, amelyen jelen lesz Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Hogy azért mégse maradjunk poén nélkül, az is egy vicc, hogy ezeket a fontos dolgokat közlik is a lapok, hiszen az olvasókat nem szabad elzárni az információtól! Hát így. A világ tele van fontos történésekkel!

2012. március 15., csütörtök

21 éves emlék

Március 15. azért mégis csak nemzeti ünnep, és bármennyire is nagy a kísértés, most nem fogok élcelődni sem politikusokkal, sem magukat politikusnak gondolókkal, sem a nemzeti érzülettel.
Mit teszünk ezen a napon? Leginkább a múltba nézünk. Egy kis múltba nézésre invitállak most én is titeket. Igaz, a fotók, amiket most bemutatok, nem 1848-1849-ből valók (bár az lenne az igazi buli), de azt hiszem, kuriózumok a maguk nemében. Annak ellenére, hogy nem pont március 15-én készültek, de ahhoz kapcsolódnak.
Az érmihályfalvi MIDESZ (Magyar Ifjúsági Demokratikus Szövetség) 1991 március 15.-re állíttatta a(z akkor még nem) Széchenyi tér egyik tömbházának falára a Petőfi Sándor emléktáblát. Szövege:
                                       Petőfi Sándor
                                       1823 - 1849
Ezen a helyen állt az a fogadó, amelyben 1847 májusában megszállt a magyar szabadságharc lánglelkű költője, és itt írta "Legszebb versem" című költeményét is.
Az esemény emlékére állíttatta e táblát az érmihályfalvi MIDESZ 1991 március 15-én.
Aici a fost un han, unde marele poet revoluţionar a scris poezia "Poemul meu cel mai frumos".

Ennek tehát éppen ma 21 éve.
És a nevezett nap után alig telt egy hónap, amikor 1991. április 17-én, szerdán Érmihályfalvára látogatott (arra már nem emlékszem,  milyen alkalomból, de lehet, hogy akkor először) Tőkés László.
Azt hiszem, azóta sem voltak annyian a Petőfi-tábla körül, merthogy Tőkés László megkoszorúzta azt, majd beszélt is a tömeghez.
Az alábbi képek ekkor készültek.
1. Tőkés László koszorút tesz az emléktáblára:
2. Tőkés László itt már beszél a tömeghez:
3. Ugyanaz a jelenet, csak más szögből, és a szónokhoz közelebb:
Sajnos, nem emlékszem már, hogy ki fotózott - az biztos, hogy nem én, már csak azért sem, mert mindhárom képen felfedezhető vagyok.
21 éve...
Ahogy mondani szokás: más pennával írtunk. Éppen ezért kérem, senki ne keressen összefüggéseket a mával (esetleg csak csendben, magában). Egyszerűen tekintsünk úgy a fotókra, mint kordokumentumokra, amiket jó nézegetni. Viszontlátni 21 évvel ezelőtti önmagunkat, és olyanokat is, akik már nincsenek közöttünk.

2011. június 18., szombat

Túlsúly

Június 5-én tartották Budapesten a Németh Géza Emlék-konferenciát. Ezen ott volt Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) korábbi püspöke, jelenleg az Európai parlament alelnöke, aki hozzászólásában (az alábbi idézetek az EP-alelnök sajtóosztályának közleményéből valók, de itt is olvashatók) "a Kárpát-medencei magyarság, a magyar reformátusok, illetve a magyar egyházak múltjáról, nemzetépítő szerepéről és az ökuménia helyzetéről értekezett", illetve "bírálta a Magyar Református Világszövetség és az Egyetemes Zsinat megszüntetését."
E bírálat - vagy mondhatjuk akár ostorozásnak is - során elhangzik, hogy: ...ő maga is kezdeményezője volt a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatának. „Most viszont azok, akik a Generális Konvent és az egyesült református egyház mundérjában feszítenek, azok ellopták ezt a múltat, erről hallgatnak. Ma már olyan újfajta egyházat hoztak létre, amely van is meg nincs is, mert nemzetközi jogi szempontból nem létezik a Magyar Református Egyház. Szép dolog, ha kinevezünk valamit Magyar Református Egyháznak, de közben a hivatalos magyarországi egyház megszüntette a Magyar Református Világszövetséget és az Egyetemes Zsinatot, és most egy vezetőség nélküli, a kollektív vezetés megfoghatatlanságában rejtőző irányítás van.”
Kemény szavak attól, aki kezdeményezőként vett részt a világban szétszóródott reformátusok "egyesítésében", vagy mondjuk inkább azt, hogy egymásratalálásnak segítésében (például sok-sok egyéb funkciója mellett 1996-ban a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnökévé választották). Érdekes azt hallani, hogy "ellopták a múltat", meg hogy "újfajta egyházat hoztak létre" - a felelősség nem tartozik arra, aki mindennek az alapjait megvetette? Csak az általam ismert térségben tapasztaltakra vonatkoztatok, amikor azt kérdezem: mi vezetett oda, hogy a belső feszültségek majd' szétvetnek egy-egy egyházközséget? Miért csappan drasztikusan a gyülekezetek templomi jelenléte? Meddig tolerálható egy lelkésznél, ha a gyülekezet építése helyett inkább látványos(nak vélt) rendezvényeket mutat fel munkája gyümölcseként, miközben ürül a templom?
"Egy vezetőség nélküli, a kollektív vezetés megfoghatatlanságában rejtőző irányítás van.” - Ennek olvastán bizonyára örültek a célba vett egyházi vezetők. Akár úgy is mondhatta volna, hogy amíg ő ott volt, addig klappoltak a dolgok, a mostaniak ellenben nem sokra jók.
Ezek után nem csodálom, ha a "mostaniak" nem rajonganak az igazságot  - mármint saját, de kizárólagosnak vélt igazságát - osztóért.
És próbálnak szabadulni a befolyásától.
Például a KREK.
Ennek jegyében értelmeztem én a KREK azon határozatát, melyet a tegnapi közgyűlésen hoztak nyílvánosságra, vagyis kinyílvánították, hogy a kerületnek törvényesen megválasztott vezetői testületei vannak, melyeket lehet bírálni, de legitimitásukat kéretik nem megkérdőjelezni. Ha valaki mégis megteszi, azt egyházellenes magatartásnak nyilvánítják, fegyelmi eljárás terhe mellett. Ilyen megkérdőjelezésnek minősül, amikor egy választási folyamat lezárulta után vonják kétségbe egy testület, vagy személy legitimistását.
Vajon miért jutott eszükbe ilyen határozatot hozni? Mert "mint ismeretes Pap Géza erdélyi püspök és Tőkés László a Királyhágómelléki Egyházkerület korábbi püspöke is élt ezzel az ún. post festa fellebbezési módszerrel" - szól a közgyűlési indoklás. "Ha nem szabnának gátat a testületek törvényességét érő támadásoknak, akkor az az egyház egységének ártana"- magyarázta Csűry István jelenlegei KREK-püspök.
Azt hiszem, ez kevésbé udvariasan, de sokkal egyértelműbben így hangzana: tessen már békén hagyni bennünket, és foglalkozzon mindenki a maga dolgával.
Nem lennék meglepve, ha az imígyen túlsúlynak minősített, és a "léghajóból" kidobásra ítélt volt püspök dörgedelmes nyilatkozatban válaszolna erre a merényletre.

2011. június 13., hétfő

Alternatívák

Az ugye nyílvánvaló volt, hogy nem véletlenül alakult meg, és kezdett egyre jobban erősödni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, miután egyre jobban erősödött Magyarországon a Fidesz. Erdélyben a Szász Jenő-féle Magyar Polgári Párt alkalmatlanná vált a Fidesz érdekek a "magyarság érdekeinek" védelmére, pontosabban az alternatíva szerepét eljátszani az RMDSZ-szel szemben - tehát az sem volt meglepő, hogy a Fidesz kétharmada után gyorsan léptek, és előbb csak sejteni engedték, majd ki is nyílvánították: jön az újabb romániai magyar párt, mert immár újabb alternatíva kell.
Alternatíva lesz tehát immár, csak legyen az is, akinek még lesz kedve jövőre szavazni.
Az sem volt kétséges, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges feltételeket teljesíteni fogják, mint ahogy az sem, az RMDSZ nem fogja ezt tétlenül nézni (mint ahogy annak idején az MPP-nek sem üdvrivalgott), és megpróbálja akasztani a kereket. Nem nagydobra verve, elvégre 20 évnyi tapasztalatot már szereztek abban, hogyan kell a Balkánon politizálni. Éppen ezért meglepett, amikor olvastam, hogy az RMDSZ bukaresti elnöke, meg a szövetségi elnök tanácsadója nemes egyszerűséggel nem csak "tanulmányozta", de le is fénymásolta az új pártot aláírásukkal támogatók névsorát! Hát ennél azért dörzsöltebb, vagy inkább elegánsabb "eljárásra" számítottam. Ráadásul attól a román ügyvédtől kértek/kaptak erre meghatalmazást, aki maga megóvta az új párt bejegyzését. És kérdés, hogy kaphattak-e egyáltalán legális "felhatalmazást" ilyesmire, szabad-e betekinteni ebbe a névsorba?
Hát az csak természetes, hogy Tőkés László EP-alelnök, az új párt bábája azonnal tiltakozott, és a szerkesztőségekhez eljuttatott szövegéből azt is megtudhattuk, hogy:  "Ezek után az is nehezen hihető el, hogy az RMDSZ-es vezetésű Pénzügyőrség – hosszú heteken át – „a feketemunka elleni küzdelem” jegyében ellenőrizte az erdélyi demokráciaközpontok könyvelését, és hogy nem megrendelésre „szivárogtatták ki” – egyébként törvénytelenül – egy központi román napilapnak (Evenimentul Zilei) az így begyűjtött pénzügyi adatainkat." Hmmm. Hát, bizony, ez sem elegáns. Persze, nem kell itt félteni egyik oldalt sem. Mert azért abban is van valami báj, mikor a volt püspök az RMDSZ korábbi elnökével parolázva alakított összefogás listáján az EP-tagságig, majd az EP alelnöki székéig jutva a demokrácia megcsúfolását emlegeti...
A tiltakozását azzal zárja, hogy: "erdélyi magyar közösségünk többet érdemel."
Na, ebben egyetértünk....