Talpra. Itt az idő. Fényesebb. És mi mégis...

Szinte biztosra veszem, hogy te is unod már a nemzeti ünnepek szónoklatait. Ennek ellenére arra kérlek, végy erőt magadon és olvasd el az alábbit. A többit utána.

Keresztény kultúra nélkül nincs magyar szabadság, az európai ember csak akkor lehet boldog, ha maga dönthet saját és nemzete sorsáról. El kell mondanunk újra és újra: amikor mi a magyar közösségünk szabadságáért harcolunk, akkor senkitől semmit elvenni nem akarunk. Vegyünk példát Szacsvay Imréről és Petőfi Sándorról! Mennyivel szerencsésebbek vagyunk náluk, hiszen még csak vérünket sem kell ontanunk a hazáért és a szabadságért... Akkor legalább azt tegyük meg, ami erőnkből telik: vívjuk meg mindennapi békés élet-, igazság és szabadságharcunkat! Tájainkon folyamatos szabadságharcot vívunk, az elmúlt harminc esztendőben is, és ennek a harcnak nem kisebb a tétje, mint a megmaradás. Ez a harc akkor lesz sikeres, ha végbemegy a tisztesség és az igaz szó forradalma. A szabadságunkért folytatott harc sikerességének egyik előfeltétele, hogy magyar a magyarral közös asztalhoz ülve átbeszélje a mindannyiunkat érintő kérdéseket. Elbuktak ugyan forradalmaink, de kitartásunk, szabadságvágyunk itt van ma is bennünk és itt lesz örökre. Ez a szellemiség nem engedi, hogy múltunkat eltöröljék és ezzel a hazugság valósággá legyen. Fel a zászlókat barátaim."

Elég is volt ebből ennyi, ugye? Hogy miért tettem próbára az idegrendszeredet? Egy kérdéssel válaszolok: szerinted ki mondta ezt a beszédet 2019. március 15. alkalmából? Meglepődnék, ha eltalálnád, ugyanis nem ki, hanem... kik! Igen, csaltam egy kicsit, és egy összeollózott beszédet tettem eléd, olyanoktól, akik a pillanatnyi magyar, és ezen belül a Bihar megyei magyar politikai élet (majdnem azt mondtam mérvadói, na, de azért disztingváljunk már) szereplői, és nem mondható, hogy azonos oldalon állnak. Csak egy részük. Hogy melyik részük és kivel? Az attól függ, kit kérdezel. Az idézeteket a napi sajtóból vettem, az idézettek sorrendben Orbán Viktor, Kelemen Hunor, Tőkés László, Csomortányi István, Zatykó Gyula és Szabó Ödön. Tulajdonképpen mind ugyanazt mondják, ugyanarra buzdítanak, ugyanazokra hivatkoznak. Hiszen akkor minden rendben, nem? 

A márciusi ifjak meg, gondolom, forognak a sírjukban, mint a motolla... 

Mézes(madzag)kalács - politika

"A politikai bölcsesség megköveteli az igazság bizonyos fokú módosítását, tetszetős tálalását, vagyis céljaink ügyes leplezését." Az idézet Révay József írótól származik (nem tévesztendő össze a Rákosi-korszak Révai nevű ideológusával), és ugyancsak ő mondta, hogy "Előbb-utóbb minden szerelem elsüllyed a feledés vizében, s előbb-utóbb minden gyümölcs megérik. És akkor leszakítják."
A tetszetős tálalásban elővezetett várható "szerelem" először akkor kapott gyanú-gyökeret, amikor napvilágot látott a hír: büntető feljelentést tett az Erdélyi Magyar Néppárt Alexandru Cumpănaşu, a Románia Korszerűsítéséért Országos Koalíció elnöke ellen gyűlöletbeszéd megfogalmazása és uszítás miatt. Az ok: nevezett román politikus Kelemen Hunor román állampolgárságának megvonását szorgalmazza, mert az RMDSZ elnöke szerint "az erdélyi magyarság nem tudja és nem is akarja megünnepelni 1918. december 1-e száz éves évfordulóját". Érted: az EMNP kel az RMDSZ elnökének védelmére!
Aztán mit látunk a minap? Azok után, hogy Váradon mindkét szervezet elővezette a saját augusztus 20-i ünnepségét (ITT és ITT), kellően felhergelve a híveket, a vezetők egyszer csak "megajándékozzák" egymást! Te, de most komolyan... Szinte látom, államalapító Szent István szelleme ott lebegett a Rhédey-kert fái felett és elégedetten bólogatott. Bár lehet, nem is az övé volt, hanem a nemzet miniszterelnökéé, aki azt is nyugtázhatta, hogy immár köztéri plakátokon is arra kérik a romániai magyar állampolgárokat (szándékosan nem romániai magyarokat írtam), hogy vegyenek részt a jövőre esedékes magyar választásokon és szavazzanak a ... Ja, nem, csak annyi, hogy szavazzanak.
Visszatérve a minapi, nemzeti szalaggal átkötött kenyér kontra Bihar és Hajdú Bihar mézeskalács címere ajándékváltásra, azért egyik fél sem bízta a véletlenre (mondhatnám úgy is, a szárba-szökkenés előtt álló "szerelem" azért még nem áll a teljes bizalom talaján), így mindketten kiadták saját sajtóközleményeiket a nagy eseményről. Pár napja írtam, a külön ünneplés szervezése okán, hogy a nép meg csak nézhet ki a fejéből. A helyzet nem változott, továbbra is csak nézünk "az igazság bizonyos fokú módosítása és tetszetős tálalása" láttán. Még alig 10 napja csattant el az a bizonyos pofon Asszonyvásárán (részletek itt), ami politikai nyilatkozatokat is kiváltott, ám most már szinte azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az akkori pofozót "megkérik": ugyan menjen már és kérje vissza a macsalit, majd békés hátveregetések közepette adjanak egymásnak egy-egy tükrös mézeskalácsszívet is.
A dolog akkor vehet majd még érdekesebb fordulatokat (persze addig is, de akkor mindenképp), amikor jövőre eljön a magyarországi választási kampány dandárja, illetve az 1918-as nagy egyesülés 100. évfordulójának megünneplése. Ki hogyan viszonyul majd azokhoz? Például azoknak, akik most példásan együttműködnek a váradi városvezetőkkel a magyar nemzeti ünnep méltó megünneplésében, oda kell-e állni viszonzásul partnerük mellé a románok ünnepén? És vajon miként fog állni "a szerelem" a süllyedés vizén?
Addig is őrizzük meg az alábbi fotókat (nagyításért katt a képre), melyeket a két párt adott ki a fentebb említett sajtóközleményük csatolmányaként, mert lehet, történelmi időket élünk: 

Kezek a kötélen

Amikor megírtam a Jövőnk alakítása cím alatti soraimat, nem is számítottam más fogadtatásra, minthogy "kapok a fejemre".
Kaptam. De jót is, meg kevésbé jót is.
Már a blog-változat közzétételekor is (miszerint írásom valójában a regisztráció, illetve a magyarországi választáson való részvételről lebeszélő nagyobb szabású kampány nyitó momentuma lenne - ez a a vélemény azt hiszem túlbecsült engem...), de a Bihari Naplóban volt megjelenés váltott ki erőteljesebb indulatokat.
Mindkét részről.
Már a megjelenés napjának délelőttjén több telefonhívásom is volt, valamennyi gratuláló, azonos véleményt megfogalmazó, ugyanakkor figyelmeztető is: sokan nem fogják (vagy nem akarják) majd érteni a mondanivaló lényegét, de azokkal ne törődjek.
A nap folyamán, majd a következő napokban is jöttek e-mailek, pro és kontra egyaránt.
Volt, amelyik egyetértett, és kitartást kívánt a "más véleményűek mocskolódásával" szemben, míg volt olyan is, aki érezhetően olyan szavakat próbált összeválogatni, hogy megsértsen.
"Aki céltáblának áll, az ne csodálkozzon, ha lőnek rá" - ezt egyszer régen hallottam Horváth János újságírótól, azóta is ehhez tartom magam, most sem volt másképp, tehát ennek megfelelően nem bocsátkoztam vitába se senkivel. Tiszteletben tartva - némelyik hozzászólótól eltérőn - hogy a vélemények lehetnek eltérőek, ettől még lehetünk akár egyforma mértékben is "jó magyarok".
Alább közreadok két levelet (nem belejavítva), csak mintaképpen, mindkét "oldalról", természetesen az aláírókat nem felfedve:
     1. 
Tisztelt Rencz Csaba!

Teljes egészében azonos véleményen vagyok Önnel a magyarországi választásokon való részvétellel  kapcsolatban. Az is nyilvánvaló, hogy az egész ügy , a sok tizezer levél postázása politikai indittatásu, ami bebiztositja a Fidesz választási győzelmét, ha nem is kétharmados többséggel, de abszolút többséggel, az szinte biztosra vehető. 

Ugyanakkor együttérzésemről biztositom Önt és kivánom Önnek, hogy erős idegzettel, nem szivre véve, vészelje át az elkövetkező pár napot, amikor a sok mocskolódó levelet fogja kapni a melldöngető nagymagyaroktól a cikkében leirtak miatt és amiért nem akar részese lenni a "történelmi" szavazásnak.

                   Tisztelettel: I. T.

     2.

Tisztelt Rencz Ur!

Elszomorodva olvastam Jovonk alakitasa c. cikket a Bihari Naploban.

En pedig "azon a velemenyen vagyok", hogy jobb lett volna ha meg sem irja a cikket, megtartja velemenyet sajat maganak. Ha mar ez a velemenye.

Senki sem keri ontol, hogy kotelezo modon eljen a magyarorszagi szavazas lehetosegevel. Csak mint lehetoseget ajanljak fel.

Szerintem, e lehetoseggel pedig elnunk kell, es egyertelmu, hogy kire kell szavaznunk. Ha csak nem akarjuk, hogy ismet olyan politikai erok kerekedjenek felul Magyarorszagon melyek ujabb december 5.-et generalhatnak. Az en velemenyem szerint inkabb errol kellene irni.

Ezen gondolkozzon el tisztelt uram!

              Üdvözlettel  H. Á.

Mielőtt valaki esetleg szóvá tenné, nem szándékosan időzítettem augusztus 20-ra ezt a bejegyzést, egyszerűen most lett időm rá. Ami végül nem is rossz, ugyanis ma már elolvashattam, hogy tegnap, augusztus 19-én a Kolozsvári Magyar Napok megnyitó gálájának egyik szimbolikus gesztusaként Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Tőkés László EMNT-elnök és EMNP-védnök együtt kongatta meg Bálint Tibor kolozsvári író emlékharangját. Íme:

                                                                                          (fotó: MTI)

Igaz, ez még nem kézfogás, de együtt fogják a kötelet. (Most aztán gondoljon mindenki arra, amire akar...)

Ezt most azért hoztam szóba, hogy lám-lám, a nagypolitika bugyraiban újra kezd, kezdeget főni valami varázslé...
Ugye emlékeztek még az alábbi, 2009-ből való fotóra is, amit ugyancsak nagy egymásra mutogatás előzött meg, majd utána megint lett, ami lett:

 
Hát így van ez, ha az érdek úgy kívánja (hát persze, hogy a közösségé, naná, majd nem...), akkor mindent lehet.

Hát érdemes vitáznunk?!

Fontos hírek

Soha nincs holt idő, ha azt nézzük, hogy a mindenféle szerkesztőségek minden elképzelhető és elkézelhetetlen helyről kapnak mindenféle sajtóközleményket, kinyilatkoztatásokat. Ezek csekély százaléka hordoz a köz számára valóban értékelheztő információt, de természetesen mind úgy vannak megfogalmazva, mintha egyenesen a világ megváltásáról szólnának, tehát rendkívül fontos, hogy nyílvánosságot kapjanak. Hát persze, hogy elsősorban mégis nekik fontos, hogy nyílvánossághoz jussanak, hogy tudja a jónép, hogy vannak, hogy dolgoznak, hogy rájuk szükség van, és valójában meg sincsenek fizetve azért a gürcölését, amit szinte csak a közért érzett felelősségből végeznek, mert az ügy, az szent.
Ha azt mondtam, hogy nincs holt idő, akkor a választások előtti időszak maga az aratás dandárja. A paródiába illő sajtóközlemények nagyszerű karikírozására találtam példát itt - kéretik rákattintani, és elolvasni, mert a továbbiak megértéséhez szükség van rá.
Mikor én elolvastam, hát a röhögéstől "a pofám hétfelé szakadt, és a hideg betonra vetvén magamat mellkasomon cafatokra téptem a patyolatfehér inget" - hogy a jelzett írás egy részét a magam formájára alakítsam.
Most pedig fordítsuk komolyra a szót.

                                                                                                               (Illusztráció: ansagyongy.blogspot.com)
Úgy értem, ami ez után következik, már nem része a jelzett karikírozásnak - a látszat ellenére. Ez komoly. Ezt (is) komolyan sajtóközleményben küldték szét. És az ilyenekre komolyan szükség van, hiszen ilyenekből született például a jelezett paródia is. (Kiemelések a sajtóközlemények fogalmazóitól.)

Egyhetes japán útjának (2012. IV. 28.–V. 6.) második felébenTőkés László EP-képviselő a távol-keleti ország több nevezetes helyszínére látogatott el és történelmével, kultúrájával, vallási múltjával és „szent helyeivel” ismerkedett.

A hirosimai atombomba-emlékmúzeum örök mementóként fejez ki élő tiltakozást valamennyi, háborúban elkövetett embertelenség és tömeggyilkosság ellen. Ezen túlmenően és a fukusimai atomerőmű-szerencsétlenséggel együttesen, a hirosimai – és a nagaszaki – atomtámadás sokkoló figyelmeztetést jelentenek az atomkor beláthatatlan veszélyeire. A Béke Emlékmúzeumon végigkalauzoló Masuda Noriyuki igazgatóhelyettes ebből kiindulva kérte erdélyi képviselőnket, hogy Hirosima békeüzenetét közvetítse az Európai Parlamentbe.

Példamutató, amiképpen a japán történelmi emlékezet intézményes módon gondoskodik Hirosima emlékének ébrentartásáról, melyAuschwitzcal együtt – minden bizonnyal – a XX. századi világtörténelem két „legbeszédesebb” emlékhelyének számít.

Szívderítőbb helyszínek következtek ezután, melyek a nagy múltú szigetország vallástörténeti sokszínűségéről tanúskodtak. Japán barátaik eligazításával Tőkés László és útitársai látogatást tettek Miyajima szigetén, az ottani sintó szentélynél, valamint a régi főváros, Kyoto császári palotájánál és buddhista „templomvárosában”.

Az ún. Aranyhétnek („Golden week”) nevezett nemzeti ünnepsorozat szabadnapjain hatalmas tömegek mozdultak meg egész Japán területén. Ebben a viszonylatban is példás módon megnyilvánult a japánokbámulatos szervezettsége, figyelmessége és fegyelmezettsége – példának okáért a köztéri helyeken vagy a tömegközlekedés terén. Közvetlen közelről nézve a vonat indulásához igazítható óra pontosságával jellemezhető japánok szorgalmát és kollektív tudatát, jobban megérthető, hogy „a felkelő nap országa” rövid idő alatt miként válhatott gazdasági világhatalommá.

A japán–európai, japán–magyar és –román kapcsolatok építésére szolgáló látogatási út ebben a távoli országban és idegen politikai közegben erdélyi magyarságunk ügyének a népszerűsítését is célul tűzte ki. Sajnálattal állapítható meg azonban, hogy a hagyományos kisebbségek kérdése iránt Japán – a Nyugathoz hasonlóan – nemigen tanúsít fogékonyságot, mint ahogy csekély számú, saját kisebbségeinek sem szentel különösebb figyelmet (ajnuk, koreaiak).

Május 5-én este, a Wagner Nándor Alapítvány és az Academia Humana Alapítvány tagjainak közösségében zárult a mozgalmas látogatási hét, azzal a megegyezéssel, hogy mind japán, mind hazai irányba tovább fogják építeni a kapcsolatokat.

Mielőtt valaki azt mondaná, hogy egyoldalú vagyok:

Május 4-én, pénteken 14 órai kezdettel Kelemen Hunor szövetségi elnök részt vesz Tasnádon a Petkes József Galéria ünnepélyes megnyitóján. Az esemény helyszíne a Tasnádi Református Egyházközség gyülekezeti háza. A tasnádi születésű festőművész nevét viselő galéria átadásával egy időben sor kerül a művész állandó kiállításának megnyitójára is. 

Az RMDSZ Hargita Megyei Szervezete május 5-én délelőtt 11 órai kezdettel Székely Majálist szervez Homoródfürdőn, az Ilona völgyében, amelyen jelen lesz Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.

Hogy azért mégse maradjunk poén nélkül, az is egy vicc, hogy ezeket a fontos dolgokat közlik is a lapok, hiszen az olvasókat nem szabad elzárni az információtól! Hát így. A világ tele van fontos történésekkel!