21 éves emlék

Március 15. azért mégis csak nemzeti ünnep, és bármennyire is nagy a kísértés, most nem fogok élcelődni sem politikusokkal, sem magukat politikusnak gondolókkal, sem a nemzeti érzülettel.
Mit teszünk ezen a napon? Leginkább a múltba nézünk. Egy kis múltba nézésre invitállak most én is titeket. Igaz, a fotók, amiket most bemutatok, nem 1848-1849-ből valók (bár az lenne az igazi buli), de azt hiszem, kuriózumok a maguk nemében. Annak ellenére, hogy nem pont március 15-én készültek, de ahhoz kapcsolódnak.
Az érmihályfalvi MIDESZ (Magyar Ifjúsági Demokratikus Szövetség) 1991 március 15.-re állíttatta a(z akkor még nem) Széchenyi tér egyik tömbházának falára a Petőfi Sándor emléktáblát. Szövege:
                                       Petőfi Sándor
                                       1823 - 1849
Ezen a helyen állt az a fogadó, amelyben 1847 májusában megszállt a magyar szabadságharc lánglelkű költője, és itt írta "Legszebb versem" című költeményét is.
Az esemény emlékére állíttatta e táblát az érmihályfalvi MIDESZ 1991 március 15-én.
Aici a fost un han, unde marele poet revoluţionar a scris poezia "Poemul meu cel mai frumos".

Ennek tehát éppen ma 21 éve.
És a nevezett nap után alig telt egy hónap, amikor 1991. április 17-én, szerdán Érmihályfalvára látogatott (arra már nem emlékszem,  milyen alkalomból, de lehet, hogy akkor először) Tőkés László.
Azt hiszem, azóta sem voltak annyian a Petőfi-tábla körül, merthogy Tőkés László megkoszorúzta azt, majd beszélt is a tömeghez.
Az alábbi képek ekkor készültek.
1. Tőkés László koszorút tesz az emléktáblára:

2. Tőkés László itt már beszél a tömeghez:

3. Ugyanaz a jelenet, csak más szögből, és a szónokhoz közelebb:

Sajnos, nem emlékszem már, hogy ki fotózott - az biztos, hogy nem én, már csak azért sem, mert mindhárom képen felfedezhető vagyok.
21 éve...
Ahogy mondani szokás: más pennával írtunk. Éppen ezért kérem, senki ne keressen összefüggéseket a mával (esetleg csak csendben, magában). Egyszerűen tekintsünk úgy a fotókra, mint kordokumentumokra, amiket jó nézegetni. Viszontlátni 21 évvel ezelőtti önmagunkat, és olyanokat is, akik már nincsenek közöttünk.

BUÉK-utószó

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva, a 2012-es év első pillanatai Érmihályfalván:
                   -égtek a máglyák

                  -volt tűzijáték

-a viszonylag kellemes, szélcsendes időnek (is) köszönhetően "nyílóakácnyi" ember volt éjfélkor a főtéren

A korábbi évek bebizonyították, hogy az újévet köszöntőket az éjfél után percekben nem hozza lázba az önkormányzat kezdeményezése, hogy egyúttal koszorúzzák meg a költő születésének napjára emlékezve a főtéri Petőfi Sándor-emléktáblát. Meg tudom érteni - nem arra való a szituáció. Pár éve ezért már csak szinte "észrevétlenül" kerül oda az emlékezés koszorúja, virága a táblára január elseje első pillanataiban. Most is így volt:

 Ez már ma délelőtti kép az emléktábláról. Amikor mentem elkészíteni, egyedül voltam az egész főtéren :)