Talpra. Itt az idő. Fényesebb. És mi mégis...

Szinte biztosra veszem, hogy te is unod már a nemzeti ünnepek szónoklatait. Ennek ellenére arra kérlek, végy erőt magadon és olvasd el az alábbit. A többit utána.

Keresztény kultúra nélkül nincs magyar szabadság, az európai ember csak akkor lehet boldog, ha maga dönthet saját és nemzete sorsáról. El kell mondanunk újra és újra: amikor mi a magyar közösségünk szabadságáért harcolunk, akkor senkitől semmit elvenni nem akarunk. Vegyünk példát Szacsvay Imréről és Petőfi Sándorról! Mennyivel szerencsésebbek vagyunk náluk, hiszen még csak vérünket sem kell ontanunk a hazáért és a szabadságért... Akkor legalább azt tegyük meg, ami erőnkből telik: vívjuk meg mindennapi békés élet-, igazság és szabadságharcunkat! Tájainkon folyamatos szabadságharcot vívunk, az elmúlt harminc esztendőben is, és ennek a harcnak nem kisebb a tétje, mint a megmaradás. Ez a harc akkor lesz sikeres, ha végbemegy a tisztesség és az igaz szó forradalma. A szabadságunkért folytatott harc sikerességének egyik előfeltétele, hogy magyar a magyarral közös asztalhoz ülve átbeszélje a mindannyiunkat érintő kérdéseket. Elbuktak ugyan forradalmaink, de kitartásunk, szabadságvágyunk itt van ma is bennünk és itt lesz örökre. Ez a szellemiség nem engedi, hogy múltunkat eltöröljék és ezzel a hazugság valósággá legyen. Fel a zászlókat barátaim."

Elég is volt ebből ennyi, ugye? Hogy miért tettem próbára az idegrendszeredet? Egy kérdéssel válaszolok: szerinted ki mondta ezt a beszédet 2019. március 15. alkalmából? Meglepődnék, ha eltalálnád, ugyanis nem ki, hanem... kik! Igen, csaltam egy kicsit, és egy összeollózott beszédet tettem eléd, olyanoktól, akik a pillanatnyi magyar, és ezen belül a Bihar megyei magyar politikai élet (majdnem azt mondtam mérvadói, na, de azért disztingváljunk már) szereplői, és nem mondható, hogy azonos oldalon állnak. Csak egy részük. Hogy melyik részük és kivel? Az attól függ, kit kérdezel. Az idézeteket a napi sajtóból vettem, az idézettek sorrendben Orbán Viktor, Kelemen Hunor, Tőkés László, Csomortányi István, Zatykó Gyula és Szabó Ödön. Tulajdonképpen mind ugyanazt mondják, ugyanarra buzdítanak, ugyanazokra hivatkoznak. Hiszen akkor minden rendben, nem? 

A márciusi ifjak meg, gondolom, forognak a sírjukban, mint a motolla... 

Nemzeti ünnep. Semmi különös

Valójában nem történt semmi különös. Nemzeti ünnep volt, annak minden fennköltségével: volt hazaárulózás, q...anyázás, zsidózás, tüntetés és ellentüntetés, egymásra mutogatás, A és B kategóriás magyarok szétválasztása, igazságok kinyilvánítása. Hivatkozás Petőfire, Kossuthra, Batthyányra, Deákra, kiknek „üzenete” csak az A (vagy B) magyarok igazát támasztja alá, és ugyanazt a B (vagy A) magyarok jogtalanul mondják (hogy nem sül le a …). Lenget a székely, az árpádsávos, a magyar, a nagymagyarországos zászló, és az internacionalista hülyeség jegyében itt-ott az iráni is... Volt nagy kokárda, nagyobb magyarokon nagyobb kokárda. Zengett az Isten áld meg, meg a porlik, mint a szikla. Meg a nem nem soha, meg a gyáva népnek nincs hazája. Mondom, nem történt semmi szokatlan, megülte a magyar nemzeti ünnepét. Hiszen mégiscsak szabadságharc, meg forradalom, vagy mi a szösz. Nem hagytunk magunkat. Pedig az időjárás próbált jobb belátásra bírni: tessenek már az agyakhoz kapni, itt lenne az alkalom egy kis összefogásra. Legalább a hó miatt, ha nemzetileg nem megy. De nem. Nem, nem, soha.

                          Tavaly volt? Idén? Vagy jövőre lesz?   (Illusztráció: origo.hu)

21 éves emlék

Március 15. azért mégis csak nemzeti ünnep, és bármennyire is nagy a kísértés, most nem fogok élcelődni sem politikusokkal, sem magukat politikusnak gondolókkal, sem a nemzeti érzülettel.
Mit teszünk ezen a napon? Leginkább a múltba nézünk. Egy kis múltba nézésre invitállak most én is titeket. Igaz, a fotók, amiket most bemutatok, nem 1848-1849-ből valók (bár az lenne az igazi buli), de azt hiszem, kuriózumok a maguk nemében. Annak ellenére, hogy nem pont március 15-én készültek, de ahhoz kapcsolódnak.
Az érmihályfalvi MIDESZ (Magyar Ifjúsági Demokratikus Szövetség) 1991 március 15.-re állíttatta a(z akkor még nem) Széchenyi tér egyik tömbházának falára a Petőfi Sándor emléktáblát. Szövege:
                                       Petőfi Sándor
                                       1823 - 1849
Ezen a helyen állt az a fogadó, amelyben 1847 májusában megszállt a magyar szabadságharc lánglelkű költője, és itt írta "Legszebb versem" című költeményét is.
Az esemény emlékére állíttatta e táblát az érmihályfalvi MIDESZ 1991 március 15-én.
Aici a fost un han, unde marele poet revoluţionar a scris poezia "Poemul meu cel mai frumos".

Ennek tehát éppen ma 21 éve.
És a nevezett nap után alig telt egy hónap, amikor 1991. április 17-én, szerdán Érmihályfalvára látogatott (arra már nem emlékszem,  milyen alkalomból, de lehet, hogy akkor először) Tőkés László.
Azt hiszem, azóta sem voltak annyian a Petőfi-tábla körül, merthogy Tőkés László megkoszorúzta azt, majd beszélt is a tömeghez.
Az alábbi képek ekkor készültek.
1. Tőkés László koszorút tesz az emléktáblára:

2. Tőkés László itt már beszél a tömeghez:

3. Ugyanaz a jelenet, csak más szögből, és a szónokhoz közelebb:

Sajnos, nem emlékszem már, hogy ki fotózott - az biztos, hogy nem én, már csak azért sem, mert mindhárom képen felfedezhető vagyok.
21 éve...
Ahogy mondani szokás: más pennával írtunk. Éppen ezért kérem, senki ne keressen összefüggéseket a mával (esetleg csak csendben, magában). Egyszerűen tekintsünk úgy a fotókra, mint kordokumentumokra, amiket jó nézegetni. Viszontlátni 21 évvel ezelőtti önmagunkat, és olyanokat is, akik már nincsenek közöttünk.