A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MIDESZ. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MIDESZ. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 15., csütörtök

21 éves emlék

Március 15. azért mégis csak nemzeti ünnep, és bármennyire is nagy a kísértés, most nem fogok élcelődni sem politikusokkal, sem magukat politikusnak gondolókkal, sem a nemzeti érzülettel.
Mit teszünk ezen a napon? Leginkább a múltba nézünk. Egy kis múltba nézésre invitállak most én is titeket. Igaz, a fotók, amiket most bemutatok, nem 1848-1849-ből valók (bár az lenne az igazi buli), de azt hiszem, kuriózumok a maguk nemében. Annak ellenére, hogy nem pont március 15-én készültek, de ahhoz kapcsolódnak.
Az érmihályfalvi MIDESZ (Magyar Ifjúsági Demokratikus Szövetség) 1991 március 15.-re állíttatta a(z akkor még nem) Széchenyi tér egyik tömbházának falára a Petőfi Sándor emléktáblát. Szövege:
                                       Petőfi Sándor
                                       1823 - 1849
Ezen a helyen állt az a fogadó, amelyben 1847 májusában megszállt a magyar szabadságharc lánglelkű költője, és itt írta "Legszebb versem" című költeményét is.
Az esemény emlékére állíttatta e táblát az érmihályfalvi MIDESZ 1991 március 15-én.
Aici a fost un han, unde marele poet revoluţionar a scris poezia "Poemul meu cel mai frumos".

Ennek tehát éppen ma 21 éve.
És a nevezett nap után alig telt egy hónap, amikor 1991. április 17-én, szerdán Érmihályfalvára látogatott (arra már nem emlékszem,  milyen alkalomból, de lehet, hogy akkor először) Tőkés László.
Azt hiszem, azóta sem voltak annyian a Petőfi-tábla körül, merthogy Tőkés László megkoszorúzta azt, majd beszélt is a tömeghez.
Az alábbi képek ekkor készültek.
1. Tőkés László koszorút tesz az emléktáblára:
2. Tőkés László itt már beszél a tömeghez:
3. Ugyanaz a jelenet, csak más szögből, és a szónokhoz közelebb:
Sajnos, nem emlékszem már, hogy ki fotózott - az biztos, hogy nem én, már csak azért sem, mert mindhárom képen felfedezhető vagyok.
21 éve...
Ahogy mondani szokás: más pennával írtunk. Éppen ezért kérem, senki ne keressen összefüggéseket a mával (esetleg csak csendben, magában). Egyszerűen tekintsünk úgy a fotókra, mint kordokumentumokra, amiket jó nézegetni. Viszontlátni 21 évvel ezelőtti önmagunkat, és olyanokat is, akik már nincsenek közöttünk.

2011. április 21., csütörtök

Mi lenne a jobb(ik) változat?

Előre elnézést kérek, hogy ezúttal szülőfa..., izé, szülővárosom „szűkebb belügyét” kommentálom. Mentségemre szolgáljon, hogy, mint ama bizonyos állatorvosi lónak az esete, ez is általánosítható. Azt is be kell vallanom, hogy többekkel folytatott beszélgetés esszenciáját adom közre. Onnan indult a dolog, hogy egy ismerősöm megjegyezte: milyen jó nekünk, érmihályfalviaknak, mert itt minden párt, meg szervezet jól érzi magát. Remélem, érzik az iróniát. Mert ugye annak idején nálunk is megalakult az RMDSZ, mint mindenhol. Aztán szakadozott a bábruha, és volt szerencsénk helyet adni a '90-es évek végén a Partiumi Fórumnak (melynek keresztjét máig hordozzuk „felelősségét” szerintem máig viseljük). A „két oldal” azóta is otthon érzi magát a városban. Aztán lett Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Demokrácia Központ, és ide a rozsdást, hogy lesz Erdélyi Magyar Néppárt is. Tartottak RMDSZ regionális gyűléseket megyei és országos vezetőkkel, autonómia-konferenciákat EP-alelnöki részvétellel. Van MIDESZ-ünk, de a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban is vannak tagjaink. Avattunk díszpolgárokat a fentiekhez illően innen is, onnan is. Nemrég a Jobbik Magyarországért Mozgalom is felfedezte magának Érmihályfalvát, és mivel fórumán az elégedetlen füleknek igen tetsző szavak hangzottak el, nem lennék meglepve, ha rövidesen a Mozgalom oldalvizén evező valamilyen tömörülés is alakulna. Varietas delectat – a változatosság gyönyörködtet, mondta Marcus Tullius Cicero, de ez talán már az ókori római bölcselőnek is sok lenne. Valóban jó-e nekünk? A kérdésre pár ismerősöm olyan feleletet adott, amit nem idéznék. Nem azért, mert ők egyébként nem kulturált emberek, de keresetlen szavakkal fogalmazták meg azt, hogy pillanatnyilag beérnék kevesebb változatossággal – ami talán még ennél is jobban gyönyörködtetne.