Focijogállam*

Természetesen örülök annak, hogy a Bihar FC végül is indulhat a romániai labdarúgó első osztályban, mint ez pár perce kiderült. A nagyváradi foci hagyományait ismerve elég szégyen, hogy ez csak időnként van így ma már, és csak ideig-óráig. Tekintetbe véve ellenben, hogy micsoda pénzmosoda viszonyok uralkodnak a klub körül, már mindjárt érthető a dolog.
Örvendetes, hogy az A-ligás részvételt kiharcoló sportolók megmutathatják majd, ott a helyük a legjobbak között.

                                                                                    (fotó: erdon.ro)
De miért is volt szükség erre a hajcihőre, hogy indulhatnak / nem indulhatnak?! A klub vezetői nem tudták, hogy milyen engedélyekre, meg mit tudom én mire van szükség a feljebb lépéshez? Hát hogyne tudták volna. Nem hiszem, hogy ne lettek volna tisztában azzal, hogy mennyi pénzbe kerül kifizetni a járulékokat, meg engedélyeket. Nem hiszem, hogy ne lettek volna tisztában azzal, hogy erre nincs pénzük. Nem hiszem, hogy ne lettek volna tisztában azzal, hogy erre nincs pénzük, talán mert egyébre költötték el. Lehet, azért költötték el talán egyébre - amellett, hogy azt sokkal fontosabbnak vélték - mert úgy is tudták: az illetékes hatóság úgyis megadja az engedélyt, megtalálva a kiskaput. Ha meg nem találja, csinál egyet. Talán ennek ösztönzésére is költöttek egy keveset.
Hát persze, hogy jó, ha a focicsapat élhet kiharcolt jogával. Az nem jó, hogy ezt akkor is megengedik neki, ha nem lenne hozzá joga. Az nem jó, hogy olyanok döntenek a gyakorolható jog(ok)ról, akik így is, meg úgy is dönthetnek. Mert nekik ehhez joguk van. Ilyen a romániai foci világa. Ilyen a romániai világ.

U.I.: Legfrissebb fejlemény, hogy a Bihar FC mégsem indulhat az első osztályban. Lám, lám, mondtam én, hogy bárhogy lehet határozni: a testület így, az elnök úgy (alkalmanként fordítva), akár óránként változtatva. A témára visszatérünk. Vagy nem. De lehet.

(* A címet tagolja ki-ki ízlése szerint.)