Bajnokcsapat + C-liga

Újabb fejezetéhez érkezett az Érmihályfalvi Unirea-Saga: a focicsapat tegnap délután megnyerte a megyeközi osztályozót máramarosi ellenfelével szemben. Mint korábban írtam róla, erre esélye is volt - és most beváltotta ezt az esélyt.

A csapat mellett természetesen ott volt Zilahon is a mindig hűséges szurkolótábor...

...sőt, még talán többen is, mint máskor. Az ellenfél szurkolói, ha voltak egyáltalán, nem vétették észre magukat. Másnak nincs annyi szurkolója, mint nekünk csak ellendrukkerünk - mondta valaki tegnap Zilahon. Az is lehet, hogy én mondtam... Miért? Mert mint a korábbi, már jelezett bejegyzésből kiderült azoknak is, akik nem követik nyomon ennek a csapatnak a sztoriját, elég furcsán alakult az anyagi háttér, melybe komoly megyei politikai érdek szövődött. Komoly, írom, és magam is gondolkodok - lehet-e ezt komolynak nevezni?! Adok, nem adok, adok, nem adok, elhatárolódom, nem tárgyalok, majd üzenek, majd úgy teszek, mintha nem történt volna semmi, miközben tényleg nem történik semmi. Bizony, megoldott volna bizonyos gondokat, ha a csapat először is nem nyeri meg a bajnokságot. Megnyerte. Ez még a kisebbik baj, de még az osztályozót is. Immár nem lehet mondani, hogy előbb legyen meg az eredmény, aztán lehet tárgyalni. Az eredmény megvan. Már nem a játékosok térfelén van a labda. Bizony, sokkal jobb lenne, ha helyi vállalkozók látnának fantáziát a pillanatnyilag C-ligásank tekinthető csapatban. Mert pillanatnyilag annak tekinthető. Legalábbis úgy gondolom - persze lehet, van, amit már nem tudok. Most hamarosan ki kell derüljön, hogyan tovább. És lessz-e öngól a pályán kívül.