Nem csak a mosónők, de az újságírók is korán halnak - emlékezetem szerint ezt Albert Ferenc kollégám mondogatta néhanap, és sajnos tartotta is ehhez magát. (A temetéséről készült videóm itt.)
Ez azért jutott eszembe, mert halálának évfordulója, és így, november 1. környékén kimegyek a sírjához. Ez nem érdem, vagy különösebb jócselekedet - úgy érzem, ez nekem kell. Sajnos, az élőkkel is egyre kevesebbet törődünk, nem is beszélve halottainkról.
Ez volt a kedvenc fotója magáról:
Nici, alias Alexandru Niţescu fotóriporterünk szemfülességét dícséri, aki egy egyházi kegytárgy kiállításon úgy fotózta le, ahogyan arca visszatükröződik egy oltáriszentség-tartóban.
Most is voltam a sírjánál. Igaz, nem ma, amikor "hivatalosan" kellene, hanem amikor legutóbb arra jártam, és úgy gondoltam, november 1. előtt már nem megyek többet a püspöki temető felé.
Amikor halottaimra emlékezem, ő is köztük van.
Aki ismerte - és aki nem - gondolatban odateheti saját mécsesét, gyertyáját az enyém mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése