Újságfestészeti on-line tárlat

Bevezető:

René Magritte belga szürrealista festőművész életművének visszatérő témája az ábrázolás és az ábrázolt dolgok, illetve a nyelv és a valóság egymáshoz való viszonya. Ennek példája egyik leghíresebb alkotása, amely egy pipát ábrázol, alatta a felirattal: "Ez nem egy pipa" (Ceci n'est pas une pipe). A témát többször is feldolgozta a festő, elkészítette angol nyelvű változatát is.

 

                                                                                        (fotó: goa.hu)

            ----------------         ----------------------           ---------------------------

Remélem mindenki emlékszik rá, hogy október 4-én történelmi, egyben művészettörténeti bejelentést tettem: megszületett az új művészeti ág, az újságfestészet. A megható pillanat idején még alkotótáborban voltam (értsd. még zajlott az említett ajtó-, ablak-, és kerítésfestés), azóta pedig elhúzódott az elkészült alkotások válogatása, értelmezése, és a tárlat előkészítése (értsd. nem értem rá erre a hülyeségre). Ám most megérett az idő (értsd. most ráérek), és újabb művészettörténeti mérföldkő előtt állunk: az újságfestészet első táraltát megnyitom, és mindjárt abban is az újítás mezejére lépünk, hogy on-line kiállításra invitálom a nagyérdeműt.

A tárlatvezetői és műelemzői feladatokat magam látom el, nem akarom, hogy dilettánsok zagyvaságokat magyarázzanak bele egy új művészeti ág alap-alkotásaiba.

A zsűrinek, izé, a méltatónak nincs könnyű dolga.

Kezdjük egy meglepő fordulattal,és vegyük elsőként az elsőként készült képet:

 

A művész (értsd. én) ennek alkotásakor még nem volt tudatában annak, hogy történelmet ír, illetve alkot (értsd. még nem jutott eszébe ez az egész idiótaság), így igen esetleges az ecsetkezelése, bár a veleszületett ösztön és tehetség már megmutatkozik abban, hogy a bal felső sarokban látható hölgy testfelületének negyrészét szabadon hagyja, hogy csodálhassuk annak vonalait, csupán annyit takar el belőle, hogy sejtelmessé váljon: vajon meddig tart?! Impresszionista jegyekként értelmezhetőek a vonalak mellett megjelenő pettyek.
Második kép:

Rögtön szembetűnik, hogy a művész (értsd. én) már víszintes felületre alkot, ráérezve, hogy így nagyobb felületre vetítheti ki impresszióit. Műsorújságot vesz kézbe, felszínre hozza fenntartásait az elektronikus médiával szemben, a zaklatottságra utaló rövid, de erőteljes vonások annak jelei, hogy a művész (értsd. én) elégedetlen a televíziók műsoraival, és nem, vagy csak kicsi mértékben tartja őket kulturális töltetűeknek.  Harmadik kép:

Szuggesztív alkotás, mely az írott sajtó elbulvárosodását, elsekélyesedését, elnívótlanodását, eligénytelenedését (most nem jut eszembe több ilyen szép hosszú szó) ostorozza. A vonalak és pöttyök sűrű váltakozás azt a felzaklatott lelkiállapotot tükrözi, amit mindez kiváltott a művészből (értsd. belőlem),   és a fehér szín kiválasztása sem véletlen (értsd. az ajtó már fehér volt, és nem szándékoztunk áttfesteni), hiszen az teljes mértékben kifejezi a  bulvármédia esetenkénti ridegségét, ugyanakkor teljesen alkalmas arra, hogy ezt a felszínességet elfedje, de annak is szimbóluma, milyen fehér foltokat hagy kultúránk palettáján a csupán leegyszerűsített dolgokat tálaló bulvár.
Negyedik kép:

A művész (értsd. én) a világban tobzódó rossz hírektől próbálja távol tartani magát azzal, hogy kevés festéket használ (értsd. alig van már a dobozban), és távolságtartását azzal is kifejezi, hogy alkotása tárgyát egyszerűen megfordítva tárja a világ elé (értsd. a fene figyelt rá, hogy tettem a létra elé).
Ötödik kép:

A művész (értsd. én) megérti és próbálja megértetni, hogy a manapság az ember nem vonhatja ki magát a kommersz világ hatása alól, az betör az alkotótáborokba, de a meghitt hangulatú kis alkotó műhelyekbe is (értsd. ez a reklámújság akadt a kezembe). Ennek a pénzközpontú világnak a visszásságaira utal, hogy az egyik oldal fejjel lefelé kapcsolódik a másikhoz (értsd. nem nyitottam ki egészen). A művész tiltakozását érezhetjük ki abból, hogy - bár merészen és erőteljesen kezeli az ecsetet - kevés festéket használ (értsd. már marha ideges voltam ettől a sok festenivalótól, és tele volt a ... hócipőm az egésszel).
On-line tárlatunkon most csupán ezeket, a legsikerültebb képeket mutattuk be (értsd. a többi a kukában végezte, mire észbe kaptam). Bár ez nem sok, elmondható, jól kifejezik a művész mondanivalóját, érezhető a közlési vágy lüktetése, a világ sorsa iránt érzett felelősség, ugyanakkor az egyén univerzalitása is kiviláglik (értsd - na most vajon mit mondtam?!). Kivülálló számára is egyértelmű annak alapján, hogy nem csak egy országból, és nem csak egy nyelvű újságokat festett át a művész (értsd. én), hogy az alkotás határok és nemzetiségek feletti óriás, lelkünk pedig szárnyal, mint az őszi égboltot késői órán feketére festő varjak serege.
Több szó azt hiszem felesleges is, hiszen az alkotások önmagukért beszélnek.
Nézegessék csak nyugodtan a képeket, a megfogalmazódó kérdésekkel pedig forduljanak a művészhez (értsd. hozzám) bizalommal, aki mindenre tud és fog kielégítő választ adni (értsd. teméntelen baromságot tudok még összehordani).
                 A publikum megértően bólogat (értsd. úgy tesz, mintha értette volna az eddigieket), és megtapsolja a méltatót és a művészt (értsd - de ezt már tudod, remélem :)