2011. november 28., hétfő

Apropó, Julia Roberts

Vannak filmek, melyeket újra meg újra végig tudok nézni. Ilyen a "Sztárom a párom"is, amit az este vetített újra, sokadszor az egyik csatorna. Hát persze, hogy mese. Na, és? Manapság annyian "mesélnek" nekünk, ennél rosszabbakat is - ez legalább egy kedves történet, meg jó a vége.

                                 Julia Roberts és Hugh Grant a filmben       (fotó: akg.hu)

Julia Robertset látva, illetve, hogy hány arca jelenik meg a filmben, eszembe jutott, hogy közel 9 éve (atyavilág!) írtam a szép emlékű Máté Imre Irodalmi Körben egy kis csípkelődést a sztárvilágról, amibe ő is belekerült. Ez - a Kör egyik összejövetelét leszámítva - még sosem került nyílvánosságra, tehát - figyelem - premier!

                Julia Roberts kumiszt iszik
Furcsa tüneteket veszek észre magamon. Azt hiszem, a médiafogyasztók betegségének jelei. Képzelődöm. Meg vizionálok is. A minap azt álmondtam, hogy a Nagy Testvér házában aludtam, egy ágyban Karel Gott öccsével, Mein Gottal. És nem hagynak nyugodni a sztárok magánéleti problémái. Lassan az őrületbe kerget, hogy ki kivel, és ha azzal igen, akkor miért nem. Sajnálom őket tulajdonképpen, hiszen a világ szeme láttára kell - hogy is mondjam? - ...éljenek. Mondhatnám divatos frázissal élve, hogy egy világ figyeli lélegzetvisszafolytva minden rezdülésüket. Náluk jobban csak azt a bizonyos világot sajnálom. Olvastam nemrég, hogy nevezett világ most éppen azon emészti magát, hogy megszakad-e Jennifer Lopez és Ben Affleck románca.
Elképzeltem.
A helyszín Afrika. Szomália, vagy Etiópia. Esteleg Kenya. Mindegy, ők is a világhoz tartoznak. Szóval a nagy majomkenyérfa árnyékában európai szemmel nézve igen csak erotikus öltözetű csokibarna nők állnak sorban. Hátukon egy-egy apró gyerek. Órák óta várnak, közben a legyeket hesegetik. Néha egy-egy hiénát. Egyszer csak, a sor végén, így szól az előtte állóhoz az egyik: "Hallja, szomszéd asszony, maga szerint ez a Jennifer érdemes kitartson a Ben gyerek mellett?" A választ már sosem tudjuk meg, mert megérkezik a lajtos kocsi, és mindenki rohan a napi ivóvíz adagjáért.
De ez még semmi. Az egyébként remek Disvovery tévécsatornán természetfilmet néztem. Julia Roberts Mongóliában töltött néhány napot, bevallása szerint a vendéglátó család meghívására.
Csak ezt ne mondta volna, mert... elképzeltem.
Góbi sivatag, a semmi közepe. Homokvihar tombol. A magányos jurtában Dzsingisz Kán kései utóda kupáját Dzsingisz Kán asszonyának kései utóda felé nyújtja. Az friss kumiszt tölt neki. Csendben isznak. Az asszony feláll, és a pislákoló tűzhöz megy. Szárított teveganét dob a zsarátra, majd felsóhajt: "Borzasztó, hogy még egy elemes rádiónk sincs. Már 2418 adást szalasztottunk el a Szabó családból!" Dzsingisz Kán kései utóda helyeslően bólogat. Aztán Dzsingisz Kán asszonyának kései utóda egyszer csak öröm- (vagy kumisz?) ittasan felkiállt: "Hallod-e, Dzsingisz Kán kései utóda, hívjuk meg vendégségbe Julia Robertsot!" Ebben meg is egyeznek, és a következő nagy tevehajtó derbin meg is kérik a törzs sámánját, üsse nyélbe. Mármint a vendégséget. Dzsingisz Kán sámánjának kései utóda rögtön füstjeleket küldött a messzi Hoollywood felé. A filmcsillag pedig, aki titkon mindig arra vágyott, hogy Dzsingisz Kán kései utódainál vendégeskedjen, fogta a legszükségesebb rúzsát, púderjét, és szempillaspirálját, beváltott néhány dollárt tugrikra, és indult. És, hogy a feszülten figyelő világ mindenről értesülhessen, vitt magával tévéseket is.
Aki nem hiszi, igyon kumiszt.
                   (2003. február 25.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése