Bazi nagy görög herdálás

Mint a banki és gazdasági mahinációkban járatlan kisember, csak kapkodom a fejem, amikor a gazdasági válság okairól értekeznek az okosok(nak mondottak). Egyik azt mondja, még csak most jön a neheze, a másik meg azt, a végén járunk. Én csak azt látom, hogy a hétköznapi ember járja a végét. Most naponta cincálják a görögországi helyzetet.

                                                                                  (fotó: hajcsatok.blog.hu)
Már–már bohózatba illő az is, hogyan jutottak az euró–zónába, hát még az, mire költötték Zorba utódai az EU–s, elsősorban német meg francia kölcsönöket: a közalkalmazottak kaptak 14. havi fizetést, illetve 15. havi nyugdíjat is (ez feltételezi, hogy volt 13., illetve 13. és 14. is); az átlag nyugdíjkorhatár 50 év volt. Volt fantázia abban is, mire adtak fizetésen felüli külön juttatást a túlméretezett közalkalmazotti réteg tagjainak: fizettek annak, aki felmelegítette a szolgálati autókat (nem Izlandról beszélünk!), aki aktákat cipelt, aki pontosan érkezett a munkakezdésre, aki tudta kezelni a számítógépet, a fénymásolót. Mondják, a görög államadósság ma 320 milliárd euró, nagy részét azután vették fel, hogy sok pénz kellett a 2004–es olimpia megrendezésére, és ráéreztek a könnyen jövő hitelek ízére. Olyan bájos, hogy a görög miniszterelnök a megszorítások bevezetéséről népszavaztatni akart: „Nép! Akarsz–e rosszabbul élni?” Aztán mégis csak észbe kapott, most nem egy joghurt gyártási technológiája a tét. A jót könnyebb megszokni, ezért nem kétlem: nehéz most a görögöknek. Ugyankkor túl egyszerű volna csak őket hibáztatni, akár a saját könnyelműségükért is, hiszen nyakra–főre adták nekik a hiteleket. Aki pedig adta, bizonyára nem egy üveg Metaxáért, hanem jókora haszon reményében. És már meg is érkeztünk – egyszerű észjárás szerint – a gazdasági válság gyökeréhez. Ami miatt a végét járjuk.