Lábnyomok

Vannak olyan rejtélyek, melyekről el lehet mondani: velünk élnek, részei a mindennapjainknak.
Például az, hogy hová tűnik egy darab zokni, amit még párjával együtt tettünk a mosógépbe?!
Ugye, ugye, mindenki tud még ilyeneket. (Alább, a megjegyzés-lehetőségénél írjatok pár esetet, ami veletek történt, esetleg történik meg akár rendszeresen.)
Egy ilyen hétköznapi rejtély, hogy mi vonz például egyes embereket abban, hogy, ha frissen öntött betont látnak, abba azonnal beletapossanak?! De nem csak az emberekről van szó, az állatnyomok is azonnal megjelennek. Hiába van szó olyan helyekről, ahol egyébként nem jellemző a kóborlásuk, ahogy megejlenik egy kis friss beton - legyen az bármilíyen kicsike is - azonnal van hozzá kutya (macska, valamilyen madár, stb.), amelyik éppen akkor éppen arra jár.
Tegnap az előttem lévő utcaszakaszon betonoztak, több kics részt is. Nem kell mondjam, ugye? Azonnal:

Ki? Miért? Mikor? Egy egész úttest és mindkét oldalon járda áll ott sóváran, hogy járjunk rajta, de nem! Ez az 1 méteres szakasz kellett!
Tudok jobbat is: régebben járdát öntöttek valakik önkéntes munkában, saját utcájukban, több száz méteren. Nem csak napközben, de éjjel is őrt álltak felváltva, hogy vigyázzanak a lerakodott cementre, fövényre, a deszkákra. Meg persze arra, hogy senki ne taposson bele a friss járdába. Hiába, nem csak cipőnyom, be biciklikerék lenyomata is került bele. Mikor? Hogyan? Megfoghatatlan.