------------------- ---------------- ------------------
Egyik kedvenc tv-sorozatom: A farm ahol élünk. Már korábban is vetítette az RTL Klub, mostanában a Story4 csatornán fut. Egy amerikai család életét mutatja be a XIX. század végéről, nagyon kedvesen, drámákkal és komikus helyzetekkel, fordulatokkal, szerethető szereplőkkel.
Nincs benne maffia, lövöldözés, erőszak, trágárkodás - semmi, ami egy "mai" filmet kommersszé tesz. Igaz, ezt még 1974 és 1983 között forgatták - érdekes belegondolni, hogy a filmbeli - mint állandó nézőnek, szinte barátaimnak számító - gyerekek tulajdonképpen velem egykorúak. Például az egyik főszereplőt, Laura Ingalls Wilder-t alakító Melissa Gilbert:
A minapi epizódban arról volt szó, hogy egy terjeszkedő cég megpróbálja bekebelezni a kisváros családias hangulatú éttermét. Kisepri a változatos étlapot, lecseréli a cégtáblát és a bútorzatot. Helyette az általános cégtábla kerül ki, csupán háromféle ételt lehet kapni, a kényelmes székeket és nagy asztalokat kicsi asztalok és kényelmetlen hokedlik váltották fel, hogy a vendég ne érezze jól magát, csupán egyen és menjen, ne fogja a helyet a következő fizetőtől. Nem "vendégül látni" akarnak, hanem gyorsan etetni, és a pénz felmarkolni, minél többektől, minél többet. Persze, hogy nem sikerült a terv - mármint a filmben, hiszen ez a sorozat a happy end-ekről is szól, talán ezért is olyan kedves és szerethető.
Mint tudjuk, az élet egészen más.
A terjeszkedő (bármilyen) "nagy cég" bejön, és letapos. Magasról... nem érdekli, hogy mi volt eddig, hogy a "fogyasztó" mire éhes, mit szeret. Ő mondja meg, hogy a kedves kliens mit és hogyan szeret, sőt, azt is, hogy miért, és miért jó az neki. Nem érdeklik a helyi hagyományok és szokások - ő teremt újakat. Mindig remek változtatásokat, újításokat hoz. A helyi ötlet csak akkor lehet jó, ha olyan, mint ha ő találta volna ki, és az ő érdekét (értsd. zsebét) szolgálja - ne lepődj meg ilyen esetben akkor sem, ha a te ötleted mint az ő ötlete jelenik meg - mosolyogj, hiszen "közös" érdek...
Persze a film készítői sem egy álomvilágban éltek. A végén, amikor már a filmbeli vendéglőben visszaállt a régi rend, és a néző már elégedetten készült felállni a székből, az utolsó jelenetben megjelen egy keménykalapos öregúr, és ajánlatot tett a tulajnak: csatlakozzon egy induló hálózathoz, melynek egyen-gyorséttermeiben országszerte csupán egy féle étel lesz kapható: sült csirke. A megszólított kikacagta - ki hallott már ilyet, egy étel?! Ennek nincs jövője! Az öregúr csak somolygott, mondván: na, majd meglátjuk!
Snitt.
Megláttuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése