A csillagászat és űrkutatás számomra időnként meglepő bejelentéseiről, felfedezéseiről már írtam, nem is olyan régen. Hát erre tegnap majdnem meg is kaptam a büntetésem: szinte a fejemre esett egy elkóborolt űrszonda!
Már korábban mondogatták, hogy az orosz Fobosz (vagy Phobos)-Grunt (vagyis Phobos-Talaj, mivel a Mars Phobos nevű holdjára szánták, hogy ott talajmintákat szedjen) űrszonda rendetlenkedett, vagy elszabadult, vagy mifene, aztán uccu neki, irány a Föld.
(Illusztráció: hvg.hu)
No, mondom, még adják is a lovat a világvége-elméletek gyártói alá. Tavaly is ki a fene tudja, hágy bejelentett világvégét úsztunk meg, már lehet is gyártani az újakat. Ezzel a Fobosszal (vagy Phobosszal) meg tényleg olyan dolgok történtek, hogy szerintem már le is csapott rá egy Hallywood-i forgatókönyvíró. De leginkább egy Leslie Nielsen-film lehetne belőle.
Mert ugye, az űrkutatás mégis csak egy precíz tudomány. Nem alkalmazhatják a "mérj mikrométerrel, jelöld ki krétával, vágd el baltával"-elvet, mert akkor nem tudnának kilométerek százezreiről irányítani mondjuk egy Mars-járót. Na, ezt nem fogják, mert nem volt kedve a Marsra menni, inkább hazavágyott. Az oroszok jól előkészítették ezt a bulit, állítólag 15 évig készültek rá (jó munkának idő kell), és 5 millió rubeljükbe került. Gondolom, a mérnökökkel már zakatol a Transzszibéria Expressz életük további szakaszának kijelölt lakhelye felé...
Ennek megfelelően azt is lehetett tudni, hogy ez a Fobosz (vagy Phobos), pontosabban annak 200 kilónyi maradéka, ami a 13.5 tonnából nem égett el a légkörbe való beérkezéskor, az Atlanti óceánba fog csapódni. Vagy Madagaszkárra. Vagy a Góbi sivatagba. Aztán kiderült, hogy a sebessége egyszer ennyi, egyszer annyi, ezért két dolgot nem lehet tudni pontosan: azt, hogy mikor, és azt hogy hova csapódik be. Bágátell. Ja, meg azt sem, hogy hány kört is fut a Föld körül, mire ideér.
Az oroszok által megadott néhány lehetséges helyszín... (Illusztráció: origo.hu)
A Fobosznál (vagy Phobosnál) csak az elméletek voltak gyorsabbak. Mivel is védekezhet az ártatlan ember, akire lecsaphat az égi áldás. Leginkább semmivel, mert olyan sebességgel jön már egy kisebb méretű darabka is, hogy ott aztán nincs kecmec. Az is egy felettébb okos felhívás volt, hogy aki talál egy ilyen tárgyat, az ne nyúljon hozzá, értesítse a hatóságot. Értem én. Minden ilyen kis darabon írja, hogy Made in Russia, vagy RoszKoszMosz (az orosz űrkutatási hivatal), aztán onnan lehet tudni. Ezeket a feliratokat kiküldték a színesfémkereskedőknek is, minden eshetőségre gondolva.
Izzot a Fobosz (vagy Phobos), izzottak az idegszálak. Milyen jó, hogy pár hete pl. a magyarországi katasztrófavédelem gyakorlatot tartott, amikor a tévékben is minduntalan mondogatták, hogy ez csak gyakorlat, és a lakosság ne tegyen semmit. Szerintem azt felhívás nélkül is megtették volna. Na, de most itt volt az éles helyzet. Élképzelem, hogy tegnap este ültek a magyar(országi) családok otthon a sezlonyon, szorongatva egymás kezét (szorítsd, ki tudja, meddig szoríthatod), és olvasták némely tévéadón a főműsoridőben a képernyőn futó csíkot. Perszte az sem volt mindegy, melyik csatornát nézték, mert nem ugyanaz volt a szöveg. (Lehet, hogy katasztrófavédelmi hivatalból is több van?)
Szóval, az egyik azt mondta, hogy a Fobosz (vagy Phobos)-darabok Észak-Afrikát és Spanyolországot vették célba, csak semmi pánik. Aki ide kattintott, az megnyugodhatott. Aki máshová, az azt láthatta, hogy Magyarország is górcső alá esett, a "Nyíregyháza-Barcs-Lenti tengelytől délre" lehet számítani a nagy találkozásra.
(Illusztráció: propeller.hu)
Úristen - ettől mi is délre vagyunk, és mi van, ha az a Fobos (vagy Phobos) nem tudja, hogy mi már Románia területén vagyunk. Szólt neki valaki, hogy még nem vagyunk a schengeni övezetben, és maradjon odaát. Romániáról nem volt szó. Vagy igen?
Mondják, hogy magyar idő szerint vasárnap este háromnegyed hétkor történt meg a becsapódás. Ezt sem nagyon értem. Mert ha tényleg akkor történt, akkor miért ment még egy órával is utána a katasztrófavédelmi felhívás a tévékben? Vagy, ha jogosan ment még a felhívás, akkor az azt jelenti, hogy nem tudtak a becsapódásról, vagyis az nagyon diszkréten csapódott be, mondhatni belecsusszant a habokba. Ja, a habokba, mert mondják, a Csendes óceánban landolt. Hogy pontosan hol? Na, már meg mindent tudni akarsz. Az óceánba, és kész. Mindent ők sem tudhatnak. Az igaz, hogy ma már olyan a műholdas technika, hogy különösebb erőfeszítés nélkül azt is meg tudják mondani a "fenti" szemük révén, hogy ebben a pillanatban a ház megyik helyiségében ülve milyen színű pulóver van rajtam - de ez meg ki a fenét érdekel?!
Azon tűnödőm, mennyi lehet a távolság a Góbi sivatag - Madagaszkár - Atlanti óceán - Csendes óceán - Nyíregyháza-Barcs-Lenti tengely egyes állomásai között?
Mondta egy hozzáértő (?), hogy az volt a baj, hogy a Fobosz (vagy Phobos)-maradék pörögve esett a Föld felé, ezért állandóan módosítani kellett az úgynevezett pályaszámítást. Azt meg én teszem hozzá, hogy biznyára csak tetézte a bajt, hogy a Föld meg forog (ha minden igaz), és állandóan kifordult az előre bejelölt helyszínnel. Csoda-e, hogy az az űrszonda tisztára bepörgött ettől a bizonytalanságtól?
Még jó, hogy végül már leesett!
Te! De mi van, ha mégsem esett még le?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Góbi sivatag. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Góbi sivatag. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. január 16., hétfő
2011. november 28., hétfő
Apropó, Julia Roberts
Vannak filmek, melyeket újra meg újra végig tudok nézni. Ilyen a "Sztárom a párom"is, amit az este vetített újra, sokadszor az egyik csatorna. Hát persze, hogy mese. Na, és? Manapság annyian "mesélnek" nekünk, ennél rosszabbakat is - ez legalább egy kedves történet, meg jó a vége.
Julia Roberts és Hugh Grant a filmben (fotó: akg.hu)
Julia Robertset látva, illetve, hogy hány arca jelenik meg a filmben, eszembe jutott, hogy közel 9 éve (atyavilág!) írtam a szép emlékű Máté Imre Irodalmi Körben egy kis csípkelődést a sztárvilágról, amibe ő is belekerült. Ez - a Kör egyik összejövetelét leszámítva - még sosem került nyílvánosságra, tehát - figyelem - premier!
Julia Roberts kumiszt iszik
Furcsa tüneteket veszek észre magamon. Azt hiszem, a médiafogyasztók betegségének jelei. Képzelődöm. Meg vizionálok is. A minap azt álmondtam, hogy a Nagy Testvér házában aludtam, egy ágyban Karel Gott öccsével, Mein Gottal. És nem hagynak nyugodni a sztárok magánéleti problémái. Lassan az őrületbe kerget, hogy ki kivel, és ha azzal igen, akkor miért nem. Sajnálom őket tulajdonképpen, hiszen a világ szeme láttára kell - hogy is mondjam? - ...éljenek. Mondhatnám divatos frázissal élve, hogy egy világ figyeli lélegzetvisszafolytva minden rezdülésüket. Náluk jobban csak azt a bizonyos világot sajnálom. Olvastam nemrég, hogy nevezett világ most éppen azon emészti magát, hogy megszakad-e Jennifer Lopez és Ben Affleck románca.
Elképzeltem.
A helyszín Afrika. Szomália, vagy Etiópia. Esteleg Kenya. Mindegy, ők is a világhoz tartoznak. Szóval a nagy majomkenyérfa árnyékában európai szemmel nézve igen csak erotikus öltözetű csokibarna nők állnak sorban. Hátukon egy-egy apró gyerek. Órák óta várnak, közben a legyeket hesegetik. Néha egy-egy hiénát. Egyszer csak, a sor végén, így szól az előtte állóhoz az egyik: "Hallja, szomszéd asszony, maga szerint ez a Jennifer érdemes kitartson a Ben gyerek mellett?" A választ már sosem tudjuk meg, mert megérkezik a lajtos kocsi, és mindenki rohan a napi ivóvíz adagjáért.
De ez még semmi. Az egyébként remek Disvovery tévécsatornán természetfilmet néztem. Julia Roberts Mongóliában töltött néhány napot, bevallása szerint a vendéglátó család meghívására.
Csak ezt ne mondta volna, mert... elképzeltem.
Góbi sivatag, a semmi közepe. Homokvihar tombol. A magányos jurtában Dzsingisz Kán kései utóda kupáját Dzsingisz Kán asszonyának kései utóda felé nyújtja. Az friss kumiszt tölt neki. Csendben isznak. Az asszony feláll, és a pislákoló tűzhöz megy. Szárított teveganét dob a zsarátra, majd felsóhajt: "Borzasztó, hogy még egy elemes rádiónk sincs. Már 2418 adást szalasztottunk el a Szabó családból!" Dzsingisz Kán kései utóda helyeslően bólogat. Aztán Dzsingisz Kán asszonyának kései utóda egyszer csak öröm- (vagy kumisz?) ittasan felkiállt: "Hallod-e, Dzsingisz Kán kései utóda, hívjuk meg vendégségbe Julia Robertsot!" Ebben meg is egyeznek, és a következő nagy tevehajtó derbin meg is kérik a törzs sámánját, üsse nyélbe. Mármint a vendégséget. Dzsingisz Kán sámánjának kései utóda rögtön füstjeleket küldött a messzi Hoollywood felé. A filmcsillag pedig, aki titkon mindig arra vágyott, hogy Dzsingisz Kán kései utódainál vendégeskedjen, fogta a legszükségesebb rúzsát, púderjét, és szempillaspirálját, beváltott néhány dollárt tugrikra, és indult. És, hogy a feszülten figyelő világ mindenről értesülhessen, vitt magával tévéseket is.
Aki nem hiszi, igyon kumiszt.
(2003. február 25.)
Julia Roberts és Hugh Grant a filmben (fotó: akg.hu)
Julia Robertset látva, illetve, hogy hány arca jelenik meg a filmben, eszembe jutott, hogy közel 9 éve (atyavilág!) írtam a szép emlékű Máté Imre Irodalmi Körben egy kis csípkelődést a sztárvilágról, amibe ő is belekerült. Ez - a Kör egyik összejövetelét leszámítva - még sosem került nyílvánosságra, tehát - figyelem - premier!
Julia Roberts kumiszt iszik
Furcsa tüneteket veszek észre magamon. Azt hiszem, a médiafogyasztók betegségének jelei. Képzelődöm. Meg vizionálok is. A minap azt álmondtam, hogy a Nagy Testvér házában aludtam, egy ágyban Karel Gott öccsével, Mein Gottal. És nem hagynak nyugodni a sztárok magánéleti problémái. Lassan az őrületbe kerget, hogy ki kivel, és ha azzal igen, akkor miért nem. Sajnálom őket tulajdonképpen, hiszen a világ szeme láttára kell - hogy is mondjam? - ...éljenek. Mondhatnám divatos frázissal élve, hogy egy világ figyeli lélegzetvisszafolytva minden rezdülésüket. Náluk jobban csak azt a bizonyos világot sajnálom. Olvastam nemrég, hogy nevezett világ most éppen azon emészti magát, hogy megszakad-e Jennifer Lopez és Ben Affleck románca.
Elképzeltem.
A helyszín Afrika. Szomália, vagy Etiópia. Esteleg Kenya. Mindegy, ők is a világhoz tartoznak. Szóval a nagy majomkenyérfa árnyékában európai szemmel nézve igen csak erotikus öltözetű csokibarna nők állnak sorban. Hátukon egy-egy apró gyerek. Órák óta várnak, közben a legyeket hesegetik. Néha egy-egy hiénát. Egyszer csak, a sor végén, így szól az előtte állóhoz az egyik: "Hallja, szomszéd asszony, maga szerint ez a Jennifer érdemes kitartson a Ben gyerek mellett?" A választ már sosem tudjuk meg, mert megérkezik a lajtos kocsi, és mindenki rohan a napi ivóvíz adagjáért.
De ez még semmi. Az egyébként remek Disvovery tévécsatornán természetfilmet néztem. Julia Roberts Mongóliában töltött néhány napot, bevallása szerint a vendéglátó család meghívására.
Csak ezt ne mondta volna, mert... elképzeltem.
Góbi sivatag, a semmi közepe. Homokvihar tombol. A magányos jurtában Dzsingisz Kán kései utóda kupáját Dzsingisz Kán asszonyának kései utóda felé nyújtja. Az friss kumiszt tölt neki. Csendben isznak. Az asszony feláll, és a pislákoló tűzhöz megy. Szárított teveganét dob a zsarátra, majd felsóhajt: "Borzasztó, hogy még egy elemes rádiónk sincs. Már 2418 adást szalasztottunk el a Szabó családból!" Dzsingisz Kán kései utóda helyeslően bólogat. Aztán Dzsingisz Kán asszonyának kései utóda egyszer csak öröm- (vagy kumisz?) ittasan felkiállt: "Hallod-e, Dzsingisz Kán kései utóda, hívjuk meg vendégségbe Julia Robertsot!" Ebben meg is egyeznek, és a következő nagy tevehajtó derbin meg is kérik a törzs sámánját, üsse nyélbe. Mármint a vendégséget. Dzsingisz Kán sámánjának kései utóda rögtön füstjeleket küldött a messzi Hoollywood felé. A filmcsillag pedig, aki titkon mindig arra vágyott, hogy Dzsingisz Kán kései utódainál vendégeskedjen, fogta a legszükségesebb rúzsát, púderjét, és szempillaspirálját, beváltott néhány dollárt tugrikra, és indult. És, hogy a feszülten figyelő világ mindenről értesülhessen, vitt magával tévéseket is.
Aki nem hiszi, igyon kumiszt.
(2003. február 25.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



