Amikor a Viszkis találkozik Rózsa Sándorral

Alig egy hónap múlva már hat éve lesz, hogy Ambrus Attila, alias a Viszkis elhagyta a börtönt. Akkoriban, 2012. januárjában írtam is róla, több részlettel, amit most nem említek újra.

Bizonyára ez az évforduló is közrejátszott abban, hogy pár napja volt a premierje az Antal Nimród rendezte A Viszkis című filmnek, amit volt szerencsém máris látni. Ez egyike azon ritka mai magyar filmeknek, melyeket a nézők és az úgynevezett szakma is elismeréssel fogat - lásd a kritikákat, meg a pénztári bevételeket. Tapasztalat: bár a debreceni Cinema City vetítőterme korántsem volt dugig, az átlagosnál jóval többen voltunk, a parkoló elhagyásakor pedig sorba kellett állni a parkolójegy érvényesítéséhez (igaz, csak az egyik automata működött, de akkor is). 

Tömören szólva: jó film. A sztori már eleve csábító, és Ambrus Attila jó kezekbe adta a sztoriját. Mindvégig tudjuk persze egyrészt, hogy mi lesz a vége, másrészt, hogy mégis csak egy bűnözőről van szó, de mégis izgulunk érte (vagy ellene, gusztus dolga). 

Hitelesek a romániai jelenetek (melyeket tudomásom szerint nem Romániban vettek fel), sokakban, persze főként itt éltekben, kelthetnek déjà vu-t. Ami talán sántított szerintem, hogy az 1980-as évek végi szökéseknél egy határon átgördülő vonatot azért alaposabban átvizsgáltak, nem volt elég a sikerhez "egyszerűen" az aljára kapaszkodni.

Persze sok a poén, egyszer nevetünk, máskor sírnánk. Ott van például, hogy maga Ambrus Attila is megvillan a vásznon egy pillanatra, vagy, hogy a közvéleményben már-már Rózsa Sándor-szerű népi hőssé lett rabló egy bankban szembe találja magát az igazgatóval, akit nem más alakít, mint Oszter Sándor, az 1971-ben bemutatott televíziós sorozat Rózsa Sándora.

Csak ismételni tudom: jó film, aki teheti nézze meg, megéri.

Volt egy jelenet, amikor úgy éreztem: a főszereplő helyében ütöttem volna. (Könnyítésül elárulom, nem csak az akkori, de a mai magyarországi társadalom jórészére is jellemző gesztus van benne.) Ha megnézed a filmet, és kitalálod, melyik ez a jelenet, akkor ihatsz egy... viszkit az egészségünkre.

                                   Ambrus Attila az őt alakító Szalay Bencével

                                                                                      (Fotó: borsonline.hu)

Börtönből ki. Börtönbe be?

A legkapósabb bulvárhír ezekben a napokban Magyarországon, hogy "pillanatokon belül szabadul", illetve ma hajnalban már szabadult is, a Viszkis.

                                                                                                                                            (Fotó: erdon.ro)
Ő ugye az az Ambrus Attila, aki az UTE jégkorongozója volt, de sokkal nagyobb hírnevet szerzett azzal, hogy hat éven keresztül 30 bankot rabolt ki vakmerő módszerrel, ráadásul minden helyszín közelében fogyasztott előtte egy-egy pohár viszkit - innen a ragadványnév. Senki sem gyanakodott rá, aztán egyszer csak lebukott. Már-már Rózsa Sándori népi hős lett, az emberek valósággal szurkoltak neki, hogy az általa többször is lóvá tett zsaruk ne kapják el. Na, ebben is volt azért szerepe a (bulvár)sajtónak, hiszen azért mégis csak egy bűnözőről beszélünk, akit 12 éves (17 évre ítélték, de jó magaviselete miatt hamarabb szabadult) börtönbüntetésének letöltése pillanatában 200 millió forintos adósság vár, a bankok felé. Igaz, hogy több szakmát is kitanult, meg több diplomát is szerzett példás magaviselete mellett a dutyiban, de mindez még nem garancia az élet biztos újrakezdéséhez.

                                 Keramikusnak is kitanult                                         (Fotó: blikk.hu)


A hírverésnek megfelelően a magyarországi portálokon bőven kommentálják az olvasók a hírt. Természetesen vannak pártolói is a viszkisnek, meg vannak ellendrukkerei - bár utóbbiak alig-alig. Például vitáznak arról, hogy valóban kell-e fizessen a bankoknak, vagy a pénzintézeteknek megtérítették-e már a kárt a biztosítók, csak erről hallgatnak. És ennek nyomvonalán haladva máris elérkeznek oda, hogy már nem a viszkisről esik a szó, hanem a bankokat szidják (nem is teljesen érdemtelenül).
Míg a viszkis szabadult, egy másik híresség előtt meg talán kezd kitárulni a börtönajtó.
Na, de ehhez egyelőre nem kell nagy reményeket fűzni: Két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte első fokon a legfelsőbb bíróság Adrian Năstase szociáldemokrata politikust hétfőn. Az egykori miniszterelnököt – akit a bíróság bizonyos jogainak gyakorlásától is eltiltott két évre – egy korrupciós perben ítélték el, amely Năstase 2004-es államfő-választási kampányának finanszírozásával kapcsolatos. A politikust azzal vádolták, hogy az Állami Építkezési Felügyelet egyik hivatalos rendezvényén gyűjtött pénzzel finanszírozta választási kampányát. Az ítélet nem jogerős. (Krónika)

                                                                                                                           (Fotó: kronika.ro)
Ha csak erről az egy ügyéről beszélünk, ennek is számtalan mellékszála van - néhány részlet itt. Természetesen azzal védekezik, hogy politikai leszámolás zajlik ellene. Ilyenkor ezt szokás mondani. Talán ha arról is szót ejtene, hogy mi lett a pénzzel...
Emlékszem, annak idején, talán 2005-ben lehetett, az élesdi cementgyár újraavatásakor (egy svájci cég vette át) kerültem kézzelfogható közelségbe hozzá (remélem, ez nem számít úgy, hogy gyanús közegbe keveredtem). Az ünnepségen be lehetett menni a gyárba, illetve egy részébe, meg sajtótájékoztatót tartott a cégvezetés, meg a miniszterelnök. Minden szép volt, mindennel meg voltak elégedve. A bukaresti sajtósok, akik jobban beleláttak a dolgokba - meg azért, valljuk be, magabiztosabban is mozognak - tettek fel kényelmetlen(nek szánt) kérdéseket Năstasénak, de az nem az a szitu volt, ahol bármi is történhetett volna...
Szóval, vissza a bírósági döntéshez.
Amikor a kolozsvári bírótpolgármestert pár hónapja bekísérték vesztegetés és korrupció vádjával, egy ismerősöm megjegyezte: már nem is gondolunk arra, hogy a rendőrség azért intézkedett, mert az a dolga - akár egy ilyen nagyváros polgármesterével szemben is (mint normális országokban), hanem mert arra kapott utasítást. Vagyis a polgármester - akinek a hírek szerint nem ez volt sem az első, sem a legnagyobb összegű ilyen ügylete - valakinek keresztbe tett, vagy nem adott le eleget, vagy rosszat szólt, aztán hirtelen csak elérte az "igazságszolgáltatás".
Most ugye a volt miniszterelnök politikai leszámolást emleget. Tudjátok mit? Én még el is hiszem neki, hogy ez is benne van. Melyik párt nem szerez magának "piszkos pénzt", főleg választási kampányban. Hát akkor a kormánypárt, amelyik kezében van a hatalom?! Meg még dörgölőznek is hozzá az előnyökre vágyók. Naná, hogy vannak, akik le akarják taszítani a csúcsról az ott levőt. Mindez persze ne szolgáljon mentségére, sőt, a vádlottak padjához kellene még jó pár deszkát hozzá ácsolni, hogy legyen helyük a többieknek. Például azok közül is, akik most igazság után kiáltanak - a Năstase ügyében.
Kíváncsi vagyok, valóban leültetik-e? Hiszen, ugye, első fokon született az ítélet, nem jogerős.
Meg aztán arról se feledkezzünk meg, hogy nem a skandináv országokban vagyunk, ahol a politikust is az egyszerű emberi jogok illetik csak meg.
Meg arról sem, hogy idén választások is lesznek. Na, az lesz aztán még csak a hajcihő. Talán még Năstasénak is osztanak benne szerepet. Szerinted nem? Gondolj csak arra, hogy abban az országban, ahol még Iliescut is sokan bálványozzák (Ceauşescut már nem is említem), ott egy politikus nem tud annyit lopni, csalni, hazudni, hogy fanatikus rajongói elforduljanak tőle. Aki pedig szavazatot (sőt, esetleg pénzt is) hozhat, az hasznos ember. Az igazság meg várhat még egy kicsit.

Hamis

Melyikünk nem gondolt még arra, hogy milyen jó lenne egy kis pénzt csinálni? Nem keresni, megdolgozni érte, sőt, még csak nem is nyerni - bár az sem lenne rossz - hanem a szó szoros értelmében csinálni. Ezt hívják pénzhamisításnak. Vagyis csak hívnák, mert ugye nem tesszük. Ugye?!
Láttam az este az egyik híradóban, hogy lefüleltek egy pénzhamisító bandát, akik táskaszámra csinálták a pénzt (forintot), színes fénymásolóval. Aki odafigyelt, az könnyen rájött a turpisságra, mert nem volt benne semmi biztonsági elem - na, de melyikünk az, aki zsigerből figyeli a pénzeken a biztonsági elemeket? Ebből következik, hogy egy darabig ment a bolt, de csak lebuktak. Előbb-utóbb így szoktak járni a pénzhamisítók.
De mi van akkor, ha valaki nem hamisít pénzt, mégis ráfázik?
Ugyanaz a híradó, sőt, rögtön az ez után következő hír.
Egy pasas nagyobb összeget vett fel euróban egy OTP-Bankban (azért írom ki a nevét, mert a hírből is meg lehetett tudni), amit azon melegében átvitt egy másikba, hogy ott számlát nyisson. Eddig semmi különös, ámde a meg nem nevezett második bankban ellenőrizték a lóvét, és kiderült, hogy főszereplőnk az OTP-s csomagban egy hamis bankót is kapott!
Érted!?
A banktól!

                                                                                    (Illusztráció: bigyoshop.hu)
Kinek jutna eszébe ellenőrizni a banktól kapott pénzt?!
A megszólaltatott férfi természetesen visszament a panasszal, meg a falcs ejuróval. Azt mondták, hogy visszaveszik a hamis pénzt (amivel szerintem el is ismerik vétségüket), és méltányosságból (oh, jaj!) kifizetik értékének felét jó pénzben. Igen, jól olvastad - a felét. Ez 100 euró kárt jelent az ügyfélnek, aki semmit nem tett, csak pénzt vett fel a banktól. Amelyiknek ő a legfontosabb - vagy valami hasonló reklámszöveget szoktak nyomatni a képünkbe. A károsultat (meg engem is) ez felháborította, és azt tartaná méltányosnak nevezhetőnek, ha ő szó nélkül hagyná a történteket, miközben megkapja a pénzét. Mindet.
A riportban el nem hangzott, de szerintem természetes kérdések:
-hogy jutott hamis bankjegy a (egy) bank pénztárába?
-hogyan adhat ki a (egy) bank hamis pénzt a kezéből?
-egy civil polgárt ilyen esetben azonnal vizsgálni kezdenek, hogy honnan juthatott hamis pénzhez. A (Egy) bank hogyan engedheti meg magának, hogy ahelyett, hogy a legnagyobb csendben elsimítsa az ügyet, még acsarkodjon?
Állítólag napokon belül rendezik az ügyet.
Ami szeptember óta húzódik.
Ha a kliens vitt volna hamis pénzt, nem húzódott volna eddig. És a sajtó nyílvánossága sem kellett volna a megoldásához.

Látjátuk ügyfeleim, mik vogymuk!?*

Mikor még nem voltunk ilyen modernek - hmmm..., kicsit lehet révedezni, még...., még... na, ennyi, most vissza a mához - szóval hajdanán a fizetésem kp kaptam. Mint például te is. Tudtuk, hogy mennyi az annyi, és a pirosbetűs napon irány a pénztár. Álltunk sorban, közben viccelődtünk a kollégákkal, aztán sorra kerültünk. A pénztáros leszurkolta a lóvét, aláírtunk, és kész.
De beütött a modernizáció.
A munkahely egyszer csak úgy döntött: ezután bankkártyánk lesz!
Nem kérdezett, mondta.

    Fejlődés......                                (Illusztráció: museum.hu)

Ennek vannak előnyei.
A munkáltató számára, aki nagyban vitte a pénzt az illető bankhoz, biztosan.
Még talán nekünk is, hiszen ilyen-olyan kedvezményekkel kecsegtetnek, például, ha kölcsönt veszünk fel, meg, ha újabb és újabb bankkártyákat csináltatunk - biztosan jó az nekünk?!
Sokan semmit sem csinálnak - azon kívül, hogy alig várják a fizetés napját, és egy összegben már veszik is ki a pénzt. Ami egyre kevesebb, és egyre kevesebbet ér.
Már nem az ismerős kassza, hanem a rideg bankautomata előtt állunk sorban. Leginkább ismeretlenek mellett. Nem viccelődünk.
A bank kecsegtet: ha saját automatánknál veszünk ki pénzt, nem von le kezelési költséget. Aztaaa... Lehet, újra megkaphatjuk a teljes fizetésünket, mint régen. De jó!
*A cím utalása

Feszültségingadozás

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem az az érzésem, hogy a közüzemi számlák egymás sarkát taposva érkeznek. Mintha nem is telne el egyiktől a másikig egy hónap, mintha legalábbis hetente jelennének meg a postaládában. Bezzeg a fizetés.... A szolgáltatásokért jól fizető kliensek közé tartozunk, ennek megfelelően nem is volt soha semmilyen afférunk a szolgáltatókkal.
De mint tudjuk, minden sorozat megszakad egyszer...
A "villanyosok" küldtek egy értesítést pár hete, hogy ha X napon belül nem rendezem az ilyen-és-ilyen számú számlát, kikötnek. Puff neki! Igaz, azt is írták, ha a számla rendezve van, akkor az értesítés semmis, de az illetékes körzeti központnak szólni kell róla. A számla rendezve volt, de mint jó és szabálytisztelő adófizető, telefonon szóltam a megnevezett illetékeseknek, hogy mi az ábra. Történetesen ismerősöm is van ott, aki megnyugtatott, semmi gáz, minden ok. Ha mégis jönnének a "fiúk" kikötni, mondjam nyugodtan, már le van rendezve.
A lovagiasság szabályai szerint az ügyet letudtuk, gondoltam.
Egészen ma délelőttig.

Bekopogott két  - feltételezem - villanyszerelő, hogy jöttek akkor, és ... kikötnek. Nem addig van az, mondtam én - megjegyzem végig nagyon udvariasan, emberi hangon beszélgettünk, ahogyan kell. Tudom én, hogy ők is utasításra mennek ahova kell, nincs is velük semmi baj.
Mondtam, hogy ki van (sőt, volt már a felszólítás idején) fizetve, nem csak a szóban forgó számla, de azóta már az utána következő is. Meg tudom mutatni az illető kifizetést igazoló elismervényt (magyarul chitanţă)? Hát persze. Patt helyzet. Telefon a központba: számlaszám (factura)  kikeresése a nyílvántartásban - pénz a mai napig nem érkezett meg. Pedig a bankon keresztül, ahol minden egyebet is fizetek - lám, itt az elismervény - én fizettem. Plusz érdekesség: a háztartásban 2 villanyóra van, a 2 számlát mindig egyszerre fizetjük - a gikszer csak az egyikre vonatkozott... (Apró adalék: a "villanyosok" megszüntették Érmihályfalván azt a kirendeltségüket, ahol közvetlenül lehetett számlát fizetni, hibákat bejelenteni, és például hasonló eseteket tisztázni. Mindent a fogyasztóért, akinek a pénzéből élnek...)
Újabb meglepetés-információ: a szolgáltatónak nem kötelessége nyomon követni, hogy megtörtént-e a befizetés. Értem, ok. Hívom a bankot: a befizetés valóban megtörtént, és mint az kötelességük, a pénzt utalták a szolgáltatónak. Felötlött bennem: lehet, hogy nekem, mint számlát fizetőnek kellene időnként bemennem a bankfiókba, és rákérdezni: figyeljetek már, tuti, hogy átküldtétek a pénzem a villanyosoknak (kábeltévéseknek, telefonosoknak, gázosoknak, stb.)? Biztos örülnének nekem.
Mint már mondtam, a nem is túl hosszú történet mindvégig a legemberibb hangnemben és módon zajlott, mint ahol mindkét fél tudja, valami rendszerhiba áldozatai. Abban maradtunk, hogy a fizetési elismervény másolatát (naná, hogy az eredetit nem is adtam volna) a megjelent munkások beviszik a központba, ahol annak alapján intézkednek.
Az áramot természetesen nem kapcsolták ki - részemről szóba sem jött, hogy ez megtörténhetne.
De mi van akkor, ha nem ma, hanem tegnap jöttek volna - amikor senki nem volt itthon?
Szóval, az ügyet a lovagiasság szabályai szerint lerendeztük.
De ezt mintha már mondtam volna egyszer.
Ha esetleg sokáig nem jelentkeznék a későbbiekben, akkor megint tévedtem... és nincs áram.

Te kinél bankolsz?

"Magyar pénz" - legtöbben így ismerik azt a támogatást, amit évekkel ezelőtt kezdett folyósítani a magyar kormány azoknak a határon túliaknak, akik magyar tannyelvű tanintézménybe jártaják gyerekeiket. A pénz ugye sosem jön rosszul, és parktikus volt a kézbesítés is, mert lehetett bankkártyán keresztül, lehetett a postán kézhez venni, sőt, a postás akár házhoz is vitte, ha a kérelmező ezt az opciót jelölte meg a kérvényén. Egy "hibája" azért volt ennek a rendszernek, legalábbis Romániában: a támogatást nyújtók az RMDSZ által kiépített hálózatot vették igénybe a működtetéshez.
(Most úgy tűnhet, az RMDSZ mellett kardoskodom. Pedig nem ez a szándékom. Meg neki nincs is erre szüksége. Csupán egy újabb adalék arra, miként csapódik le a politikai kötélhúzás a "kisembereken".)
A tavalyi budapesti kormányváltás után gyorsan kiderült: nekik ez így nem lesz jó, a kétharmad nem szándékszik egy gyékényen árulni az RMDSZ-szel - joga van hozzá. A tanügyi támogatást kivette a szervezet hatásköréből - joga van hozzá.Változtatott a lebonyolítása módján - joga van hozzá. A pénz átutalását kizárólagosan az OTP Bank hatáskörébe utalta (valamennyi érintett országban) - bizonyára joga van hozzá. A bank közleményéből kiderül: ingyenes az ilyen ügyfeleknek a számlanyitás, a bankkártya, és annak fenntartása, illetve havonta (ha több is van) az első két pénzfelvétel. Sőt, további kedvezményeket is kapnak, bizonyos banki ügyleteknél. Ez mind nagyon jó, meg szép is.
Modernizálódunk.
Az embernek legyen bankszámlája, használjon bankautomatát.
Az OTP Bank meg szerezzen potenciális ügyfeleket.
Úgyis olyan jó a hírük manapság a bankoknak.

                                                                                              (fotó: elelmiszer.hu)
A bankkártyákat értesítés és beütemezés alapján osztják ki a népnek - hiszen bankfiók nincs minden utcasarkon, meg minden faluban. A bankkártyát a megjelölt napon veheti át a támogatás kérelmezője. Ha esetleg munkahelye van - megtörténik az ilyen - szabadnapot kér. Lehet, kap is. Így oda tud utazni - ugyanis nem lakik mindenki a megyeközpontban (bár ez sokak számára hihetetlenül hangzik). Igaz, hogy ezzel veszíti az aznapi fizetését, az aznapra szóló étkezési jegyét - ha még kap egyáltalán. Remélhetőleg egy nap alatt el tudja intézni. Ha nem kap szabadnapot, akkor is van lehetőség előtte, mivel meghatalmazhat valakit a dolog elintézésére - közjegyző előtt kell meghatalmazást adni, ami nem 2 lejbe kerül.
Mindez azonban apróság, lényeg, hogy a pénz továbbra is jár.
Csakhogy az ilyen apróságok keserítik meg a "kisemberek" mindennapjait.
Meg a politika.
A "kisemberek" minden napját.

(Ki)Számítóak

A Való Világ című, televíziós műsornak nevezett média-árucikk kapcsán már dohogtam egy keveset egy korábbi bejegyzésemben, illetve azon is filóztam, hogy annak végeztével még csavarnak egyet a sztorin a producerek, és a sulykot még jobban elvetve, szerelmi kalandokba bocsátják a VV 4 nyertesét. Ha létezik olyan botor, aki azt hiszi, nem egy binisz ez a VV, annak itt a bizonyíték: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) már a műsor elindulása után, illetve annak első két hónapjában (tavaly novemberben és decemberben) már kiosztott az RTL Klub csatornának 144 millió forint büntetést, most pedig csak a januári adásokért újabb 88 milliót. És még közel sincs vége, hiszen az ellenőrzés malma lassabban őröl, mint a show-bizniszé, tehát még haladnak hónapról hónapra. Ráadásul már az Alekosz-kiházasító borzadály is fókuszban van, és várhatóan még nagyobb cehheket fog kreálni. (Aki részletekre vágyik, itt megtalálja.) De bizonyára megéri. Mert, ne mondja nekem senki, hogy a tévések nem tudták előre pontosan, hogy mire számíthatnak, amikor nagyon alaposan minden meg van tervezve. Pont ez ne lenne? Kiszámolták, mennyi lehet a nézettség, ez mit jelent reklámidő eladása szempontjából, mínusz büntetés, és a mérleg pozitív lett. Ilyen egyszerű. Micsoda? Hogy az NMHH olyasmiket emleget, hogy "kiskorúak védelme", meg "hatásvadász feldolgozásmód", meg "káros minták", "kiskorúak személyiség-fejlődésének kedvezőtlen befolyásolása"? Na, és? Ez nem az iskolatévé! Tényleg nem az. Semmi nem számít, csak a profit. Ha sérülékeny kiskorúakból sérült nagykorúakat csinálunk, akkor azok majd úgy fognak viselkedni, hogy abból megint lehet szenzációs tévéműsorokat készíteni, ami újfent profitit hoz. Így megy ez, kérem.
Aki pedig pénzt hoz a konyhára, sok pénzt (akár másokon is átgázolva), annak jutalom jár. Sok profitért extra jutalom: egy német biztosító társaság szexpartit rendezett legjobban teljesítő területi (értem alatta ez esetben, hogy magyarországi) képviselőinek a budapesti Gellért fürdőben. Igaz, még 2007. június 5-én, de most derült ki. A szervezők, tudván, hogy ezt nem lehetne, megtiltották mozgó- és fénykép, illetve hang rögzítésére alkalmas kütyük bevitelét a partira, bemehettek ellenben, sőt, azok a hölgyek, kiknek a vendégek igényeinek kielégítése volt a feladata. A szó szoros értelmében - további részleteket nem írok le, itt olvashatóak. Csupán egy "érdekességre" hívnám fel a figyelmet: a "hölgyeket" megjelölték, mert nem ugyanazok "jártak" a magasabb beosztású jutalmazottaknak, mint az alacsonyabbaknak...
Hát ilyen qrva ez a világ. Mindenkinek jut belőle valami. A létra tetején állóknak a fehér karszalagos jutalom, az alattuk lévőnek a vörös és a sárga karszalagos, és így tovább. A számlát pedig a létrát tartók fizetik, akiknek a hátán fel lehet kapaszkodni. Ők a tévé előtt ülhetnek, nézhetik, amit elébük raknak, és közben... ők is lehetnek szerelmesek, a legfölsőbb szinteken.