Repül a, repül a...*

Álltam a benzinkút pénztáránál. Míg soromra vártam, csodáltam a hölgyet, aki nem sokkal előttem fizetett, s már a kávéautomatánál ügyködött. Csodálatomat azzal vívta ki, hogy számomra hihetetlen méretű körmei ellenére valami megfoghatatlan technikával nyomkodta a gombokat. Fogalmam sincs, hogy egyéb tennivalóit - amiket most nem részleteznék - hogyan látja el ezekkel a monstrumokkal?!
Aztán láttam, hogy a kávéspohárral egyensúlyozva ült be éppen az én autóm mellett megtankolt csodamasinába, melynek négy kereke (felni + abroncs), meg mondjuk a két visszapillantója kerülhet annyiba, mint az én masinám, mely - mint mondtam - mellette szerénykedett. Mivel piros, azt is mondhatnám, mellette pironkodott.
Aztán alig telt idő, már a városon kívül repesztettem, amikor ki tudja honnan érkezett mögém, majd az első adandó alkalommal meg is előzött az említett kocsi. Még alig vágott be elém, amikor hirtelen rántottam egyet a kormányon, szerencsére alig valamennyit. Reflex-mozdulat volt, már túl is voltam rajta, mire tudatosult bennem: az váltotta ki, hogy hirtelen repült valami a szélvédőm felé.
Na, mi volt az?
Igen, a papír kávéspohár.
Kiürült, a körmös meg egyszerűen kidobta az ablakon. Egy olyan kocsiban mégse lehet szemetelni.
Az én kis piros kocsim meg megint pironkodott.   
  (*gyerekjáték)

                                            Nem ilyen volt, de ez is szép...

Öröm a családban

Részt vesz-e valaki a politikában, vagy sem, vagy csak érdeklik-e annak hírei, vagy sem, bárki megelégedéssel könyvelhette el, hogy egy újabb sikeres (EP-képviselő) választás után vagyunk. Például Magyarországon az egy MSZP kivételével mindenki ünnepelt, a kormánypárt a fölényes sikert, a kisebbek, hogy egyrészt a második politikai erővé léptek elő, vagy azt, hogy az ellenzékiek között lettek másodikak itt-ott. Romániában is sok helyen ünnepelhettek, nem csak a pártok berkeiben, de akár családi körben is. Hiszen megfigyelhető, hogy ahol legalább egy "tehetséges" politikus van, ott ez a pereputty több tagjára is átragad. Olvasom, hogy egyik-másik csúcs-politikus felesége is ingázni fog Brüsszelbe, nem hiába mondják, hogy minden sikeres férfi mögött ott egy erős nő (aki szintén nem jár rosszul). Aztán ott vannak a politikusi majdnem-családtag tanácsadók, akik ugyancsak jó tanácsokat adhatnak, hiszen közülük is jópár bérletet váltott a brüsszeli járatra, és az EP-pénztárhoz. Az ünneplésre csak egy apró árnyék vetül(het), hogy a szavazásra jogosultak alig harmadát - negyedét érdekelte, hogy ki megy Brüsszelbe. De ez már a nép baja, magára vessen. Örüljön, hogy nem váltják le. 

Látjátuk ügyfeleim, mik vogymuk!?*

Mikor még nem voltunk ilyen modernek - hmmm..., kicsit lehet révedezni, még...., még... na, ennyi, most vissza a mához - szóval hajdanán a fizetésem kp kaptam. Mint például te is. Tudtuk, hogy mennyi az annyi, és a pirosbetűs napon irány a pénztár. Álltunk sorban, közben viccelődtünk a kollégákkal, aztán sorra kerültünk. A pénztáros leszurkolta a lóvét, aláírtunk, és kész.
De beütött a modernizáció.
A munkahely egyszer csak úgy döntött: ezután bankkártyánk lesz!
Nem kérdezett, mondta.

    Fejlődés......                                (Illusztráció: museum.hu)

Ennek vannak előnyei.
A munkáltató számára, aki nagyban vitte a pénzt az illető bankhoz, biztosan.
Még talán nekünk is, hiszen ilyen-olyan kedvezményekkel kecsegtetnek, például, ha kölcsönt veszünk fel, meg, ha újabb és újabb bankkártyákat csináltatunk - biztosan jó az nekünk?!
Sokan semmit sem csinálnak - azon kívül, hogy alig várják a fizetés napját, és egy összegben már veszik is ki a pénzt. Ami egyre kevesebb, és egyre kevesebbet ér.
Már nem az ismerős kassza, hanem a rideg bankautomata előtt állunk sorban. Leginkább ismeretlenek mellett. Nem viccelődünk.
A bank kecsegtet: ha saját automatánknál veszünk ki pénzt, nem von le kezelési költséget. Aztaaa... Lehet, újra megkaphatjuk a teljes fizetésünket, mint régen. De jó!
*A cím utalása