ÁramÜtés, zárlat, kisülés

Régebben írtam arról, hogyan esett meg, hogy kifizetett villanyszámla mellett több alkalommal is le akartak kapcsolni a hálózatról - ITT. Aztán arról is, már ez évben, miként lepleződött le az az álorvos, kire páciensei nem panaszkodtak, egy szinte semmiségen bukott le - ez meg ITT. Hogyan kapcsolódik a két téma, mármint az áram meg a hamis diploma? Úgy, hogy a múlt héten tették ki állásából a romániai villamosenergia-hálózatot birtokló Transelectrica cég igazgatóját. Kilenc hónappal korábban foglalta el a vezetői állást Marius Dănuţ Caraşol, aki, mint kiderült, az igazgatóságra pályázva hamis diplomát mutatott be, pontosabban egy hamisítványról készült másolatot csatolt a dokumentációjához. A bukaresti Műegyetem jelezte ugyanis, hogy a szóban forgó csak bejárt a tanintézmény óráira, de nem diplomázott le, sőt, az ország egyetlen egyetemén sem állítottak ki olyan diplomát számára, ami kellett volna a poszt elfoglalásához. Ráadásul a hamisítvány is elég gyérre sikeredett, annak keretezésére nem a mérnöki végzettség, hanem az érettséginél használatos úgynevezett nyomdai rámát használták. A 45 éves és Teleorman megyei (micsoda véletlen lehet ez is, hiszen oda való az ország legutóbbi, éppen dutyiban veszteglő mumusa, Liviu Dragnea is) igazgató, pontosabban volt igazgató ellen okirathamisítás vádjával indult nyomozás a cégtől meg azért rúgták ki, mert, idézem: "a nyilvánosságra került információk hatással vannak a vállalat megítélésére, és óvni akarják a vállalat hírnevét a befektetők előtt". A magam részéről két kérdést ajánlanék a nyomozóhatóság figyelmébe. 

1. Mért kellett 9 hónap - mert addig tartott, a kinevezéstől számítva - hogy egy diploma hitelességét, illetve hiteltelenségét megállapítsák? (Persze az sem elhanyagolandó, milyen kapcsolatok révén szerez be az ember egy olyan "diplomát", ami jónak tűnhet egy ilyen tisztség betöltéséhez). 

2. Mi lesz az eltelt hónapok alatt az igazgató számlájára érkezett több mint 340 ezer lejes jövedelemmel? Ha egyéb információ nem is, de ennek az összegnek a mértéke már csak-csak feszültséget kell keltsen a hálózat használóinak körében is, akiknek az ehhez képest porszemnyi számláik kifizetése is sokszor gondot jelent.

                          Az a bizonyos diploma (fotó: libertatea.ro)

Áramütés

Ismerősök csengettek be hozzánk ma délelőtt: a villanyszerelők!
Állandó olvasóim már tudhatják, hogy újabb fejezetet csatolhatunk a korábbiakhoz, melyek arról szóltak, hogy elismervénnyel bizonyíthatóan kifizetett számlák kifizetetlenségére hivatkozva ki akarták kötni háztartásunkból a villanyáramot. Az itt és itt olvasható előzményeket nem ismétlem el újra, csupán annyit, hogy augusztusi számláról van szó, két villanyóráról. Érdekesség, hogy a kikötési fenyegetések is már egy hónap eltéréssel érkeztek a két órára. A kifizetésről szóló banki bizonylatot (mely mindkét villanyórára szól) fénymásolatban elküldtem volt az áramszolgáltató központjába. Senki nem vitatja, hogy fizettem. Ellenben a villanyosok kötik magukat ahhoz, hogy hozzájuk nem érkezett meg a pénz - és ez a lényeg. Érdekes módon az egyik villanyóra ügye - mely előbbi a sztoriban, és nagyobb összegről is szól, úgy tűnik, némi ügyintézés után megoldódott. A második ügy is így tűnt egy darabig, miután közbenjárásomra a bank képviselője maga vette kezébe a telefont, hogy egyeztessen a sokadik telefonszámon végre utólért, illetékesnek vélt villanyossal.
Aztán csend.
Máig.

                                                                                         (Illusztráció: sulinet.hu)
Mint mondtam volt, ma már régi ismerősként üdvözölhettük egymást a villanyszerelőkkel. Mint aki bemagolta, már tudjuk a számla adatait, sőt, még mosolygunk is az egész baromságon. Ennek ellenére nincs kecmec, pénz nem érkezett hozzájuk. De akkor hová lett? Úgy tűnik, ez csak engem izgat - végül is érthető, az én pénzem.
Nem sokról van szó tulajdonképpen, 35 lejről. De talán nem is az összeg a fontos.
Újabb meglepetés: már nem 35 lejt kérnek számon rajtam, csak 29-et, mert 6 lej valami tüneményes módon "meglett"... Honnan? Miből? És hol a többi? Na, ez a kérdés függőben maradt.
A dolgot csak úgy lehet kitisztázni, ha veszem magam - meg minden vonatkozó papíromat - és szépen sk bekopogok a székelyhídi központba - mondták a villanyszerelők, akik láthatóan legalább annyira unták már ezt az egészet, mint én.
Értem. Úgy döntöttem, hogy mivel a 29 lejnél többe kerülne az út, ami még egyáltalán nem kecsegtet biztos sikerrel sem, inkább megadom magam - fizetek. Megint, hiszen elismervénnyel bizonyítottan egyszer már megtettem.
Ez a megoldás láthatóan megnyugtatta a kedves szolgáltató kiküldött embereit is, akik vállalkoztak a befizetés lebonyolítására is, és megígérték, hogy holnapi útjuk alkalmával hozzák a kezükbe leszurkolt összeg befizetéséről szóló nyugtát - ismeretségünk már került olyan stádiumban a hónapok során, hogy a bizalom kérdését úriemberekként kezeljük.
Azt azért megtudtam még, hogy az a bizonyos augusztusi hónap elég zűrös volt az áramszolgáltatónál, valami rendszer-átállás miatt, és százszámra születtek a tisztázatlan helyzetek. Nem éreztem megtiszteltetésnek, hogy bekerültem ebbe a körbe. Állítólag csak Érmihályfalván közel 70 hasonló bonyodalom várja a kibogozást.
Most él bennem a remény, hogy kikerültem ebből a körből.
De ezt csak halkan mondom mostmár. Meggyőződtem róla: a villanyszámla útjai is kifürkészhetetlenek...

Fáziseltolódás

Éppen egy hónappal ezelőtt írtam arról, hogy felszólítást kaptam az áramszolgáltatótól: fizessem ki az ilyen-és-ilyen számú számlát, mert kikötnek. Mint írtam, a félreértés (nevezzük így) - hiszen a számla fizetve volt - tisztázódott. Akkor azon is elcsodálkoztam, miként lehet az, hogy a háztartásban két villanyóra van, a számlákat egyszerre fizetjük, mégis csak az egyikkel van baj.
Nos, ami késik, nem múlik: a minap megjött a másik órára is a felszólítás, fizessek, vagy...

Újabb csodálkozás: miért késett a 2.-es számú felszólítás majdnem egy hónapot, mikor ugyanaz a házszám, és ugyanarra a dátumra vonatkozik? Mint azt egy hónapja is leírtam, a számlák természetesen ki vannak, sőt, már az első felszólítás kiküldése idején is ki voltak fizetve, így ennek a másodiknak még annyira sincs értelme, mint az előzőnek. Ráadásul ugye újabb 1 hónap telt el, ami azért elég kellene legyen egy pénzátutalásra - talán még akkor is, ha gyalog vinné a kasszás.
De mint kötelességtudó állampolgár, én ismét felhívtam - igaz, nem a papíroson megadott számot - hanem egy ismerősömet, aki - hogy úgy mondjam - a feszültség forrásának közelében dolgozik, nézne már utána ennek. Azt rögtön előre is bocsátottam, hogy a jószándék vezérelt, ugyanis úgy gondoltam, ne küldjék már ki feleslegesen hozzámig azt a két villanyszerelőt majd megint, hogy "jöttünk kikötni", ugyanis megint van elismervényem a befizetésről, ráadásul ugyanaz, mint egy hónapja, így a másolat a múltkorról már megvan a "központban", egyszerűen vegyék elő, nézzék meg, és kész. Joggal feltételeztem, hogy mivel a múltkori huzavovának nem lett folytatása, a pénz végül csak megérkezett oda, ahova kell, és mivel a két számla egyszerre volt fizetve, gondolom a két összeg kézenfogva kopogott be a pénztárba.
Újabb meglepetés: a számítógépes nyílvántartás szerint nem! A megkeresett illető már kicsit feszülten, de udvariasan hozta tudomásomra, hogy tulajdonképpen ő nem is illetékes, és az is kiderült, hogy - bizonyára jó indokkal - nem ugyanazon a helyen intézik a dolgokat, tehát van az áramot szolgáltató, van az adminisztrációt bonyolító (ez felettébb jól végezheti a dolgát, mert bonyolításból jeles), meg még mit tudom én, milyen részleg. Azt sem rejtette véka alá, nem bánná ha e tárgyban többé nem keresném, de ezt nem is veszem rossz néven tőle, tekintve, hogy sejtem ezek után, nekik sem egyszerű a dolguk a saját maguk útvesztőiben.
Pillanatnyilag tehát két dolog történhet.
Az egyik, hogy nem történik semmi.
A másik, hogy eljátszuk az egy hónappal ezelőtti vígjátékot.
Illetve három. A harmadik, hogy jönnek, és mi nem leszünk itthon, hogy beszálljunk a szereposztásba, és nem happy end lesz a vége. Na, ez kellemetlen lenne. Mindenkinek.

Feszültségingadozás

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem az az érzésem, hogy a közüzemi számlák egymás sarkát taposva érkeznek. Mintha nem is telne el egyiktől a másikig egy hónap, mintha legalábbis hetente jelennének meg a postaládában. Bezzeg a fizetés.... A szolgáltatásokért jól fizető kliensek közé tartozunk, ennek megfelelően nem is volt soha semmilyen afférunk a szolgáltatókkal.
De mint tudjuk, minden sorozat megszakad egyszer...
A "villanyosok" küldtek egy értesítést pár hete, hogy ha X napon belül nem rendezem az ilyen-és-ilyen számú számlát, kikötnek. Puff neki! Igaz, azt is írták, ha a számla rendezve van, akkor az értesítés semmis, de az illetékes körzeti központnak szólni kell róla. A számla rendezve volt, de mint jó és szabálytisztelő adófizető, telefonon szóltam a megnevezett illetékeseknek, hogy mi az ábra. Történetesen ismerősöm is van ott, aki megnyugtatott, semmi gáz, minden ok. Ha mégis jönnének a "fiúk" kikötni, mondjam nyugodtan, már le van rendezve.
A lovagiasság szabályai szerint az ügyet letudtuk, gondoltam.
Egészen ma délelőttig.

Bekopogott két  - feltételezem - villanyszerelő, hogy jöttek akkor, és ... kikötnek. Nem addig van az, mondtam én - megjegyzem végig nagyon udvariasan, emberi hangon beszélgettünk, ahogyan kell. Tudom én, hogy ők is utasításra mennek ahova kell, nincs is velük semmi baj.
Mondtam, hogy ki van (sőt, volt már a felszólítás idején) fizetve, nem csak a szóban forgó számla, de azóta már az utána következő is. Meg tudom mutatni az illető kifizetést igazoló elismervényt (magyarul chitanţă)? Hát persze. Patt helyzet. Telefon a központba: számlaszám (factura)  kikeresése a nyílvántartásban - pénz a mai napig nem érkezett meg. Pedig a bankon keresztül, ahol minden egyebet is fizetek - lám, itt az elismervény - én fizettem. Plusz érdekesség: a háztartásban 2 villanyóra van, a 2 számlát mindig egyszerre fizetjük - a gikszer csak az egyikre vonatkozott... (Apró adalék: a "villanyosok" megszüntették Érmihályfalván azt a kirendeltségüket, ahol közvetlenül lehetett számlát fizetni, hibákat bejelenteni, és például hasonló eseteket tisztázni. Mindent a fogyasztóért, akinek a pénzéből élnek...)
Újabb meglepetés-információ: a szolgáltatónak nem kötelessége nyomon követni, hogy megtörtént-e a befizetés. Értem, ok. Hívom a bankot: a befizetés valóban megtörtént, és mint az kötelességük, a pénzt utalták a szolgáltatónak. Felötlött bennem: lehet, hogy nekem, mint számlát fizetőnek kellene időnként bemennem a bankfiókba, és rákérdezni: figyeljetek már, tuti, hogy átküldtétek a pénzem a villanyosoknak (kábeltévéseknek, telefonosoknak, gázosoknak, stb.)? Biztos örülnének nekem.
Mint már mondtam, a nem is túl hosszú történet mindvégig a legemberibb hangnemben és módon zajlott, mint ahol mindkét fél tudja, valami rendszerhiba áldozatai. Abban maradtunk, hogy a fizetési elismervény másolatát (naná, hogy az eredetit nem is adtam volna) a megjelent munkások beviszik a központba, ahol annak alapján intézkednek.
Az áramot természetesen nem kapcsolták ki - részemről szóba sem jött, hogy ez megtörténhetne.
De mi van akkor, ha nem ma, hanem tegnap jöttek volna - amikor senki nem volt itthon?
Szóval, az ügyet a lovagiasság szabályai szerint lerendeztük.
De ezt mintha már mondtam volna egyszer.
Ha esetleg sokáig nem jelentkeznék a későbbiekben, akkor megint tévedtem... és nincs áram.