Kártyát, egészségünkre

"Orvosi ellátást biztosító műanyaglapos okmány" - írja a mindent tudó internetes lexikon az egészségbiztosítási kártyáról. Előnyeiről kár lenne vitát nyitni - mármint ott, ahol rendesen működik. Románia nem ilyen ország, de ebben semmi meglepő nincs, hiszen az elmúlt 26 évben már megszokhattuk, hogy még a jó ötleteket is úgy vezetik be, hogy azok tutira félresiklanak. Az egészségbiztosítási kártya kálváriája akár az "állatorvosi ló", mely négylábún, mint köztudott, minden lehető kór felismerhető. Anélkül, hogy a részletekbe mennénk, csupán emlékeztetőül annyit, hogy már a kétségkívül jószándékú ötlet elfogadtatása sem ment simán, aztán a hozza a posta - nem hozza a posta huzavona ment, majd az idegbaj szélére sodródtak orvosok és orvosi adminisztrációt végző asszisztensek, páciensek egyaránt, leginkább akkor fagyott arcukra az amúgy sem őszinte mosoly, amikor rendszeresen lefagyott az internetes rendszer. A legutóbbi hírek pedig egyenesen hihetetlenek: olvasom, hogy némelyek bankautomatákba tuszkolták kártyáikat, mert elhitték azt az interneten terjesztett "hírt", hogy az egészségbiztosító mindenkinek saját kártyáján őrzi az általa befizetett járulékot. Igaz ami igaz, sokan nem is sokat látnak viszont abból a pénzből szolgáltatás formájában sem, az a szerencsésebb, aki nem is szorul rá. De ami még jobb: volt, aki a kártyán található chipet kivágta (!), telefonjába tette, majd nem értette, miért nem működik. Na, ehhez már türelem, sőt, kézügyesség kellett. Tulajdonképpen, ha van erőnk mindezt humorosan nézni, a kártya részben elérte célját, hiszen mint tudjuk, a nevetésnek gyógyereje van...

.

Meztelen valóság

Saját autó időleges híján nemrég autóstoppal utaztam. Ismeretlen hölgy ült a volánnál, láthatóan (és érezhetően) nem rég óta volt jogsija, férje hagyta, oldja meg maga a helyzeteket. Adott pillanatban egy fiatal nő integetett az országút széléről. Sofőröm jóindulatúan, és az említett tapasztalatlanságnak betudhatóan, azonnal lassított, ám miközben magam is elmosolyodtam, a férj csendesen rászólt, nehogy megálljon már, s míg elsuhantunk a durván rúzsozott nő mellett, elmagyarázta nejének, hogy az illető mivégre ácsorog. Elszörnyedő fuvarozómnak, mint gyakori útrovó, bizony sokkal pikánsabb eseteket is tudtam volna mesélni, de féltem, árokba rántja a kocsit, aztán jól nézünk ki. A veszély elmúlt, íme egy nyári eset. Magam fogtam a kormánykereket, és egy olyan útszakaszon, ahol az üzleti életben nélkülözhetetlen megbízhatósággal mindig állnak a vártán "hölgyek", az egyik állandó munkavállaló feltételezhetően árfolyam-egyeztetést végezett egy kamionossal. Tovasuhanva úgy tűnt, a nekem háttal álló hölgy olyannyira rövid ruhát viselt, hogy az dereka alatt azonmód véget is ért, sőt, ...nem is viselt mást. Jó fertályóra múlva megbizonyosodhattam, nincs baj a szememmel: jöttem visszafelé, a kamionnak már hűlt helye volt, ellenben a hölgy immár arccal - és nem csak - a forgalomnak állt. Hát, mit mondjak? Erre konkrétan lehet mondani: meztelen valóság... 
Más. Nemrégiben kezembe került egy bírságlap, amelyben a rend őre jegyzőkönyvbe vette, hogy bizonyos hölgyet egy nemzetközi úton tetten ért, amikor az szexuális szolgáltatásainak igénybevételére csábított "hímnemű személyeket" (persoane de sex masculin). Az akkurátusan kitöltött űrlap nem csak a vonatkozó törvényt taglalta, de nagyon életszerűen azt is, mit ajánlott fel a hölgy reménybeli ügyfeleinek. Komolyan mondom, már csak egy árlista hiányzott, mint csatolmány. 
Február elsejétől a prostitúciót bűncselekményből szabálysértéssé enyhítik, büntetése börtönről (hallott valaki vonatkozó bebörtönzésről?) pénzbírságra változik. Még mondja valaki, hogy nem az igények szerint módosítják a törvényeket ebben az országban.

                                                                                          (Illusztráció: magyarhirlap.hu)

Áramütés

Ismerősök csengettek be hozzánk ma délelőtt: a villanyszerelők!
Állandó olvasóim már tudhatják, hogy újabb fejezetet csatolhatunk a korábbiakhoz, melyek arról szóltak, hogy elismervénnyel bizonyíthatóan kifizetett számlák kifizetetlenségére hivatkozva ki akarták kötni háztartásunkból a villanyáramot. Az itt és itt olvasható előzményeket nem ismétlem el újra, csupán annyit, hogy augusztusi számláról van szó, két villanyóráról. Érdekesség, hogy a kikötési fenyegetések is már egy hónap eltéréssel érkeztek a két órára. A kifizetésről szóló banki bizonylatot (mely mindkét villanyórára szól) fénymásolatban elküldtem volt az áramszolgáltató központjába. Senki nem vitatja, hogy fizettem. Ellenben a villanyosok kötik magukat ahhoz, hogy hozzájuk nem érkezett meg a pénz - és ez a lényeg. Érdekes módon az egyik villanyóra ügye - mely előbbi a sztoriban, és nagyobb összegről is szól, úgy tűnik, némi ügyintézés után megoldódott. A második ügy is így tűnt egy darabig, miután közbenjárásomra a bank képviselője maga vette kezébe a telefont, hogy egyeztessen a sokadik telefonszámon végre utólért, illetékesnek vélt villanyossal.
Aztán csend.
Máig.

                                                                                         (Illusztráció: sulinet.hu)
Mint mondtam volt, ma már régi ismerősként üdvözölhettük egymást a villanyszerelőkkel. Mint aki bemagolta, már tudjuk a számla adatait, sőt, még mosolygunk is az egész baromságon. Ennek ellenére nincs kecmec, pénz nem érkezett hozzájuk. De akkor hová lett? Úgy tűnik, ez csak engem izgat - végül is érthető, az én pénzem.
Nem sokról van szó tulajdonképpen, 35 lejről. De talán nem is az összeg a fontos.
Újabb meglepetés: már nem 35 lejt kérnek számon rajtam, csak 29-et, mert 6 lej valami tüneményes módon "meglett"... Honnan? Miből? És hol a többi? Na, ez a kérdés függőben maradt.
A dolgot csak úgy lehet kitisztázni, ha veszem magam - meg minden vonatkozó papíromat - és szépen sk bekopogok a székelyhídi központba - mondták a villanyszerelők, akik láthatóan legalább annyira unták már ezt az egészet, mint én.
Értem. Úgy döntöttem, hogy mivel a 29 lejnél többe kerülne az út, ami még egyáltalán nem kecsegtet biztos sikerrel sem, inkább megadom magam - fizetek. Megint, hiszen elismervénnyel bizonyítottan egyszer már megtettem.
Ez a megoldás láthatóan megnyugtatta a kedves szolgáltató kiküldött embereit is, akik vállalkoztak a befizetés lebonyolítására is, és megígérték, hogy holnapi útjuk alkalmával hozzák a kezükbe leszurkolt összeg befizetéséről szóló nyugtát - ismeretségünk már került olyan stádiumban a hónapok során, hogy a bizalom kérdését úriemberekként kezeljük.
Azt azért megtudtam még, hogy az a bizonyos augusztusi hónap elég zűrös volt az áramszolgáltatónál, valami rendszer-átállás miatt, és százszámra születtek a tisztázatlan helyzetek. Nem éreztem megtiszteltetésnek, hogy bekerültem ebbe a körbe. Állítólag csak Érmihályfalván közel 70 hasonló bonyodalom várja a kibogozást.
Most él bennem a remény, hogy kikerültem ebből a körből.
De ezt csak halkan mondom mostmár. Meggyőződtem róla: a villanyszámla útjai is kifürkészhetetlenek...

Feszültségingadozás

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem az az érzésem, hogy a közüzemi számlák egymás sarkát taposva érkeznek. Mintha nem is telne el egyiktől a másikig egy hónap, mintha legalábbis hetente jelennének meg a postaládában. Bezzeg a fizetés.... A szolgáltatásokért jól fizető kliensek közé tartozunk, ennek megfelelően nem is volt soha semmilyen afférunk a szolgáltatókkal.
De mint tudjuk, minden sorozat megszakad egyszer...
A "villanyosok" küldtek egy értesítést pár hete, hogy ha X napon belül nem rendezem az ilyen-és-ilyen számú számlát, kikötnek. Puff neki! Igaz, azt is írták, ha a számla rendezve van, akkor az értesítés semmis, de az illetékes körzeti központnak szólni kell róla. A számla rendezve volt, de mint jó és szabálytisztelő adófizető, telefonon szóltam a megnevezett illetékeseknek, hogy mi az ábra. Történetesen ismerősöm is van ott, aki megnyugtatott, semmi gáz, minden ok. Ha mégis jönnének a "fiúk" kikötni, mondjam nyugodtan, már le van rendezve.
A lovagiasság szabályai szerint az ügyet letudtuk, gondoltam.
Egészen ma délelőttig.

Bekopogott két  - feltételezem - villanyszerelő, hogy jöttek akkor, és ... kikötnek. Nem addig van az, mondtam én - megjegyzem végig nagyon udvariasan, emberi hangon beszélgettünk, ahogyan kell. Tudom én, hogy ők is utasításra mennek ahova kell, nincs is velük semmi baj.
Mondtam, hogy ki van (sőt, volt már a felszólítás idején) fizetve, nem csak a szóban forgó számla, de azóta már az utána következő is. Meg tudom mutatni az illető kifizetést igazoló elismervényt (magyarul chitanţă)? Hát persze. Patt helyzet. Telefon a központba: számlaszám (factura)  kikeresése a nyílvántartásban - pénz a mai napig nem érkezett meg. Pedig a bankon keresztül, ahol minden egyebet is fizetek - lám, itt az elismervény - én fizettem. Plusz érdekesség: a háztartásban 2 villanyóra van, a 2 számlát mindig egyszerre fizetjük - a gikszer csak az egyikre vonatkozott... (Apró adalék: a "villanyosok" megszüntették Érmihályfalván azt a kirendeltségüket, ahol közvetlenül lehetett számlát fizetni, hibákat bejelenteni, és például hasonló eseteket tisztázni. Mindent a fogyasztóért, akinek a pénzéből élnek...)
Újabb meglepetés-információ: a szolgáltatónak nem kötelessége nyomon követni, hogy megtörtént-e a befizetés. Értem, ok. Hívom a bankot: a befizetés valóban megtörtént, és mint az kötelességük, a pénzt utalták a szolgáltatónak. Felötlött bennem: lehet, hogy nekem, mint számlát fizetőnek kellene időnként bemennem a bankfiókba, és rákérdezni: figyeljetek már, tuti, hogy átküldtétek a pénzem a villanyosoknak (kábeltévéseknek, telefonosoknak, gázosoknak, stb.)? Biztos örülnének nekem.
Mint már mondtam, a nem is túl hosszú történet mindvégig a legemberibb hangnemben és módon zajlott, mint ahol mindkét fél tudja, valami rendszerhiba áldozatai. Abban maradtunk, hogy a fizetési elismervény másolatát (naná, hogy az eredetit nem is adtam volna) a megjelent munkások beviszik a központba, ahol annak alapján intézkednek.
Az áramot természetesen nem kapcsolták ki - részemről szóba sem jött, hogy ez megtörténhetne.
De mi van akkor, ha nem ma, hanem tegnap jöttek volna - amikor senki nem volt itthon?
Szóval, az ügyet a lovagiasság szabályai szerint lerendeztük.
De ezt mintha már mondtam volna egyszer.
Ha esetleg sokáig nem jelentkeznék a későbbiekben, akkor megint tévedtem... és nincs áram.