Ellenség a kapuknál

Nem, nem a 2001-ben bemutatott háborús filmről van szó a címben, egészen más "ellenség"(kép)ről és egészen más kapukról.

Előjáróban azért le kell szögezzem: szerintem is igaz, hogy ami a Craiova és a Bp-i Honvéd közötti Európa-liga-selejtezőn történt, annak semmi köze a sporthoz és a sportszerűséghez, ennél kevesebbért is zártak már ki csapatokat a nemzetközi porondról, miközben az UEFA tényleg nevetséges döntést hozva tovább engedte az oltyán csapatot. (Részletek ITT.)

Bár látszólag semmi köze a focipályán történteknek az attól viszonylag nem messze lévő Caracali-ban történt szörnyűséghez, szerintem mégis van összefüggés, hiszen mindkettőhöz az általános romániai állapotok járultak hozzá, ennek megértéséhez egy igen érdekes összefoglaló olvasható el ITT - ami megdöbbentő és szinte hihetetlen is egyben.

Visszatérve a focimeccshez, az internet népe "természetesen" azonnal elkezdte a véleményformálást, egymásba értek a felháborodott és az ön- illetve mások indulatait gerjesztő bejegyzések. Csak néhányt olvastam el ezekből az egyik fészbukos focioldalon, ahol egy illető arra vetemedett - miközben ő sem vitatta, hogy a történtek felháborítóak - hogy megjegyezte: a Honvéd labdarúgói esetleg berúghatták volna a saját tizenegyeseiket, kiharcolva talán a pályán a továbbjutást, s akkor nem kellett volna az UEFA döntésére várni, az szorítkozhatott volna csak az oltyánok megbüntetésére. Na, ennyi kellett a többi hozzászólónak, azon nyomban elkezdték leszedni a keresztvizet a "románbérencről" a "nemzetárulóról", a "magyarság szégyenéről", aki "takarodjon és költözzön abba a koszos Romániába". Így vált azon nyomban ellenséggé, aki csak egy egyébként nem mellékes körülményről mondott véleményt: hogy a hozzászólóknál bizonyára sokkalta többet kereső focistáknak is lehetett volna jobban teljesíteni, de ez most nem volt szempont. Csapataink állandó harcban állnak, ha kell, focicsapataink is, a szurkolótáborokkal együtt. Így ellenségre is mindig szükség van, akik már a kapunál vannak. Akár a focikapunál is.

A játékosok dulakodnak, a "szurkolók" fűst- és hangpetárdát hajigálnak, a bíró összeroskadt...

  (fotó: index.hu)

Ria, ria, avagy Mindent bele

Figyelemre méltó hangulat övezi a magyar labdarúgó válogatott Eb-teljesítményét. Egyrészt van a szurkolói rajongás, lelkesedés, másrészt van a fanyalgás, mely a jelenlegi politikai vezetés öntömjénezését látja az általa lesajnált eredményekben. 
Sosem volt ez másként, a politika mindig is belekacsintott a sportsikerekbe, hiszen hatalmas választói réteget lehet vele megszólítani. Hogy csak néhány példát említsek: az egykori Aranycsapat vitathatatlan sikereiben előszeretettel sütkéreztek a korabeli politikusok; 1982/83-as szezonban az UEFA-kupa elődöntőjéig menetelt az Universitatea Craiova csapata, 1986-ban a Steaua a mai BL elődjét, a BEK-et nyerte meg, mindkét gárda a siker után levélben ajánlotta azt a "nagy kondukátornak", megköszönve a nélkülözhetetlen útmutatásait. 
Hogy most mi történt? Még csak pár napja volt, emlékezhetünk: már az osztrákok elleni győzelmet követően minden számottevő (vagy magát annak tartó) magyarországi (és nem csak) párt, politikus gratulált, vállat veregetett. Vagyis beállt egy sportból lett nemzeti ügy mögé, egyébként mindennel így történik, ami nyilvánosságot, pláne ha kedvező nyilvánosságot jelenthet. Ez a pár nap pedig megmozgatta az országot és az egész magyarságot. 
Meg vagyok győződve arról, hogy a szurkolók túlnyomó része nem foglalkozott és nem foglalkozik a politikusi nyilatkozatokkal, mint ahogyan azokkal az "elemzőkkel" sem, akik az Eb leggyengébb csapatának titulálják az osztrákot, leamatőrözik az izlandiakat, gyenge gárdának minősítik a portugálokat és nem túl erősnek a belgákat, így fitymálva a magyar eredményeket. A szurkolók egyszerűen szurkolni akartak, örülni a góloknak, a veterán Király Gábor kapusbravúrjainak, a megszerzett pontoknak, a Himnusz közös éneklésének, egy szerethető csapatnak. 
Megfeledkezni arról egy kis időre, hogy egyébként csak adófizetőnek és szavazópolgárnak tekintik őket.
Ami kevésbé lelkesítő. 

              Ezrek fogadták a focistákat a Hősök terén - az emberek örülni akartak 
                                                                                                        (fotó: nemzetisport.hu)

Anonim anyázás

Az UEFA elsőfokú döntése szerint a magyar labdarúgó-válogatott zárt kapuk mögött kell lejátssza a Feröer-szigetek elleni EB-selejtezőt október 8-án. Az indok: a legutóbbi magyar-románon a FARE (Football Against Racism in Europe) nevű szervezet anonim megfigyelői három esetben dokumentáltak rasszista bekiabálásokat. 
A büntetés súlyosbításaként még 70 ezer euró bírságot is kap az MLSZ, mely természetesen tiltakozik, arra hivatkozva, hogy "A mérkőzés általános hangulatát egyáltalán nem a gyűlöletkeltés vagy a rasszizmus határozta meg, hanem a szenvedélyes szurkolás. Ez a mérkőzés az MLSZ megítélése szerint éppen azt bizonyította, hogy még egy ilyen feszültségektől terhelt helyzetben is lehet sportszerű körülményeket és kiváló hangulatot teremteni." 
Különösen hangzik, hogy anonim megfigyelők jelentésére bazíroznak az UEFA korifeusai, mifelénk ennek nincs jó hangzása. Értem én, a bekiabálók valószínűleg nem lettek volna "elnézők", ha kiderül, kik is ők. Ám a döntéshozóknak is tudniuk kellene, hogy egy focimeccs szervezői sosem fognak tudni annyira felügyelni egy találkozót, hogy ott aztán ne legyen anyázás, háromhülyézés, vakegerezés, illetve alkalomadtán trianonozás, bozgorozás, oláhozás, károgás, huhogás. Hát persze, hogy a rendbontókat ki kell szűrni, sokuknak köze nincs a sport pártolásához, inkább a balhé rajongói. Annyi kamera vesz ma már egy eseményt, tessenek kiszűrni, azonosítani és rábizonyítani, aztán kitiltani, büntetni, sárga lapot adni, mittudomén. De ne tessenek már kiüresíteni a stadionokat, a kollektív bűnösség elvét alkalmazva. Ettől majd az anyázó nem fog anyázni? 
Esetleg most már az UEFA anyját is szidja. 
Reméljük, a tisztelt UEFA nem ás mélyebbre, mert akkor a megye kettőből is kitiltja a nézőket. 

                                                                         (Illusztráció: magyarhirlap.hu)

Bundagyanús elismerés

Váratlan elismerést kapott a magyar labdarúgás a napokban. 
Nem, nem az egykori Aranycsapat eredményeiről emlékeztek meg valahol a világban, nem is a még élő tagok vehettek át valamilyen plakettet, de még csak nem is a legutóbbi "aranycsapatot", a nyolcvanas évek elején/derekán még a világranglista élmezőnyébe kapaszkodott gárdát érte dicséret, amelyik elindulva a lejtőn azért már beleszaladt egy szovjet 6-0-ba. Nem, a kortárs csapatot illette elismerés: bunda gyanújával vizsgálták a hollandok 8-1-es győzelmével véget ért világbajnoki selejtezőt! Az UEFA minden hatáskörében rendezett meccset vizsgál egy "szűrőrendszerrel", és feltűnt nekik, hogy a találkozó előtt szokatlanul sokan fogadtak nagyobb összegekben a hollandok nagyarányú győzelmére. A vizsgálat megállapította, hogy nincs alapja a feltételezésnek. Vagyis csupán "szokatlanul sokan" felmérték a reális állapotot, és nem bíztak a "matematikai esélyében", amit Magyarországon némelyek a végsőkig emlegettek. 
A pillanatnyi helyzetben a mai magyar focinak már a bunda gyanúja is egy elismerés. Hogy ez nem sok büszkélkedésre ad okot? Hát, amilyen a foci, olyan az elismerés...

                               Ehhez nem volt szükség bundára... (fotó: atv.hu)

A nagy csel

Hányszor hallani a kifejezést: felszántották a pályát. Akkor mondják ezt, amikor egy focicsapat annyira kitesz magáért, annyira hajt, hogy ajjaj. Meg azt is szokták mondani - a rossz talajú focipályákra -, hogy olyan mint egy szántás.
No, már most, ez az a helyzet, amikor a szólásmondás valósággá válik: az Argeş megyei Cireşu (Cseresznye) falucska ötödosztályban szereplő Viitorul (Jövő) nevű focicsapatának tagjai egy szép napon arra ébredtek - pontosabban arra mentek ki a legelő melletti pályájukra, hogy azt felszántották. Nem meccs közben, az igyekvő sportolók, hanem az éj leple alatt, és gyanujuk szerint egy rivális gárda, vagy annak megbízásából egy szükséges felszereléssel rendelkező szurkolójuk.

                                                                                                                                            (fotó: blikk.hu)

A szántás valami rangadó előtt történt, ellehetetlenítve a Viitorul jövőjét, legalábbis egy időre. Ha stílusos akarok lenni, akkor azt mondom, hogy most a labda a rendőrség térfelén pattog. Egyrészt azért, mert a focipályán nehezen tudna, másrészt azért, mert a károsultak megtették a feljelentést, és várnak a nyomozás eredményére. A faluban állítólag suttogják is, hogy kik voltak azok, akik ekével mentek a gyepnek, de érdekes módon nem történik semmi. Ebből arra következtetek, hogy a romániai fociban nem (sem) ismeretlen bundázás egy újabb válfaja van kialakulóban: nem az ellenfél játékosait kell lefizetni. Az veszélyes. Hiszen, mi van, ha nem tartják magukat a megállapodáshoz? Mi van, ha kitudódik, és nyakukra jön az UEFA? Hát, csak a gond. Sokkal egyszerűbb: egy, a mi csapatunk elvakult szurkoló táborához tartozó traktorost kell megfogadni, aztán a rendőrrel "megbundázni", hogy a tettes ismeretlen maradjon. Olyat még nem hallottam, hogy az UEFA szántás miatt kezdett volna kérdezősködni.

Hópálya

Újabb félidőt játszottak a Bukaresti Naţional (Nemzeti) Arénában. Úgy értem, nem focimeccset, hanem az aréna működtetésében. Talán emlékeztek rá, milyen emlékezetes körülmények között avatták fel a sok-sok euróból összedobott sportlétesítményt szeptemberben, amikor a román meg a francia foci válogatottak csak úgy rúgták a port... Aztán alig telt-múlt pár hét, kicserélték a vakondtúrásokra hajazó kiemelkedésekkel tarkított, legelőhöz hasonlító nemzeti gyepszőnyeget, olyan, egyenesen Hollandiából hozottra, ami szintén nem két baniba fájt - már akinek fájt. Már akkor megmondták, hogy május 9.-ig, mikor ott rendezik majd meg a idei Európa Liga-döntőt, újfent ki kell cserélni. Készülve a jeles eseményre a minap az UEFA két szemlézőt szalasztott a helyszínre, ugyan vizslassák már meg, hogyan néz ki a stadion 3 hónappal a döntő előtt. Lehet, rosszat sejtettek. Jól sejtették: a gyepet hó borította!

                                                                                                                                     (Illusztráció: nb2.hu)
Na, és akkor mi van?-kérdezhetnénk. Hiszen tél van, havazott. Igen, csakhogy egy ilyen létesítmény gyepszőnyegét takarítani kellene, az nem szántóföld, ahol a hó jó hatással van a szunnyadó vetésre. (Bár, ahogy kinézett szeptemberben, akár a vetőgépet is rá lehetett volna ereszteni...) A - bizonyára kicsit túlzó - híradások szerint a nézőbiztosok "valósággal sokkot kaptak" attól, hogy "még nem takarították le a havat a gyepről, holott már két hete lehavazott Bukarestben". A karbantartók szerint azért nem cselekedtek, mert úgy vélték, a hó védi a gyepet - mondtam én az imént, hogy ilyen hatás is van, és a szakértő gondnok fejében még bizonyára a mezőgazdaságban szerzett tapasztalatai csapongtak (úgy értem, lehet korábban paraszt volt). Az uefásokat ez nem hatotta meg, és kérték, ugyan ragadjanak már lapátot, oszt essenek neki a melónak. A kitüntető feladatot valami rabokkal végeztették el.

                                                                                                                                 (Illusztráció: nepsport.hu)
Hát, ideje is volt, mert a jövő héten kezdődik az nemzetközi fociszezon, február 16-án az Európa Ligában a Steaua a holland Twentét fogadja. Vajon, ha nem jöttek volna az UEFA-küldöttek, mikor került volna sor a lapátolásra? Vagy optimista meteorológiai előrejelzést kaptak, hogy addig elolvad az összes hó? Utóbbi esetben viszont tengernyi víz lenne a pályán. Ja, tényleg, a vetést öntözni is kell.

Unaloműzés a lelátón

Az UEFA listája szerint erősségét tekintve a német labdarúgó bajnokság nincs dobogón, megelőzi az angol, a spanyol, és az olasz. Ami a meccsenkénti átlagos nézőszámot illeti, ott már a spanyolt és az angolt megelőzve az első helyen áll. Ennek fényében szinte hihetetlen, hogy akad olyan német szurkoló, aki unatkozik mondjuk egy Bayern meccsen. Pedig van ilyen, nem is egy, de kettő: a Bundesliga legutóbbi fordulójában, a Hoffenheim–Bayern München találkozón már az első negyedóra végén a vendégszurkolók táborában egy fiatal pár annyira unatkozott, hogy a lelátón szeretkezni kezdett:
(Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek! +18)

                                                                                   (fotók: samsungsport.hu)
Lehet, igazuk volt, hiszen a 0–0–ra végződött összecsapás legnagyobb eredménye, hogy a Bayern kapusa, Neuer, átlépett egy lélektani határt, és már több, mint 1000 perce nem kapott gólt tétmeccsen. Valljuk be, ez önmagában tényleg kevés a lelkesedéshez. Valami izgalom meg csak kell, főleg, ha az ember fiatal. Mondják, hogy a körülöttük ülőket (vagy állókat...) nem zavarta az „esemény”. Annál inkább a biztonsági embereket, akik félbeszakították a „kűzdelmet”. Ám a felek szünetben újra nekiláttak:

Na, ekkor már kivezették őket a Dietmar Hopp Stadionból. Ha arra gondolok, hogy mifelénk milyen izgalmakat él át egy drukker, akkor lehet, a közeljövőben nem csak a nemi aktivitásra ösztökélő bekiabálásokat lehet majd hallani a pályák mentén, de a szurkolók esetleg a német példa hatására a szó szoros értelmében kezükbe veszik a... kezdeményezést. Így talán sokkal többen mennének el – úgy értem, térnének haza – elégedetten a lefújás után.

Fűzték, szorosra

"A béke vagy te, Sport!
A népeket egymáshoz fűző szép szalag..." (folytatás alább)

Pierre de Coubertin Óda a sporthoz című versében írja az idézett sorokat, s annak kapcsán jutott eszembe, hogy a héten a román és a magyar labdarúgó válogatott is meccselt. Hát, az a szép szalag fűzte rendesen a nemzeteket, meg a nemzetek is fűzték egymást.
A magyarok Moldova Köztársaságban játszottak, és nyertek 2-0-ra. Bár a moldovaiak időnként erősen elhatárolódnak Romániától, és a testvéri összeborulást, meg az országok egyesülését óhajtó csápokat nem győzik leseperni magukról, úgy látszik, a magyarok gyűlöletében mégis megtalálható a legkisebb közös többszörös:

                                                                                (fotó: kronika.ro)
A magyaroknak címzet üzenet miatt az UEFA állítólag súlyos büntetés kiszabását helyezte kilátásba. Hírelik, hogy a moldáv testvérek segítségére siettek a Steaua-drukkerek, felturbózták egy kicsit az indulatokat. Testvéri import-export.
A románok meg a franciákkal játszottak.
Vagy a franciák a románokkal.
Már a meccs előtt.

                                                                                    (fotó: mediatica.ro)
Egy vicces tévés műsorban, ahol lazán tetveseknek, tolvajoknak meg mocskos koldusoknak nevezték a románokat. Bukarestet meg egy szemétládának.
De a románok magukkal is el tudnak játszani, ha úgy hozza a helyzet:  a román-francia meccs előtt Mircea Pavel úgy énekelte a román himnuszt, hogy abból nemes egyszerűséggel kihagyta azt a sort, mely szerinte Traian Băsescu irányába terelte volna a hallgatóság gondolatait. Óh, de megható - mintha nem ez az egész himnusz olyan lenne, mint maga a román politika, meg történelem.

(folytatás fenntről)
"...és testvérré lesznek mind általad,
önuralomban, rendben és erőben."

Aréna a Balkánon

Bár nem így tervezték, mégis, jobb híján frankofón összecsapás, a Románia–Franciaország EB–selejtező avatta fel a bukaresti Nemzeti Arénát.

 

                                                                               (fotók: prosport.ro)

Apropó tervezés, a szpíker a meccs alatt többször is mondta, az ország leggyönyörűbb sportlétesítményét láthatjuk.

 

 

Áldoztak is rá: az egykori Augusztus 23 Stadion helyén épült létestímény 234 millió euróba került, és el kell ismerni, valóban tetszetős.

 

                                                                             

De, hogy azért mégis érezzük, a Balkánon vagyunk, nem mehet minden flottul. Aki látta a meccset, az tanusíthatja: a pálya talaja egy falusi legelőét idézte! Minden rúgásnál kisebb porfelhő kísérte a labda útját, röpködtek a gyep-darabok...

 

...és pár perc után különösen a pálya középső része úgy nézett ki, mintha vakondok százai túrták volna össze.

 

A fővárosi elöljáróság 35 ezer euróban állapította meg a bérleti díjat egy mérkőzésre, ami azt jelenti, hogy az 55 ezer férőhelyből ehhez legalább 20 ezret el kell adni. Tekintve, hogy egy elsőosztályú román bajnoki meccs átlagos nézőszáma 5 ezer, várhatóan nem sok csapat engedheti ezt meg magának. De itt a Bajnokok Ligája. A bajnok Oţelul Galaţi edzője, Marian Stan, ki csapatával a BL–összecsapásokra készül, már a múlt héten figyelmeztetett: ellenfeleiket nem fogadhatják az Arénában, mert az nem felel meg a BL-előírásoknak! Hihetetlen! És az okok között csak az egyik a minősíthetetlen játéktér – melyről már korábban tudták, a franciák elleni meccs után ki kell cserélni – de más tévés studiót, és a lépcsők mellé korlátot kell építeni, ki kell cserélni az edzők átjáróit a konferenciaterem felé, és a díszpáholy számozásait. Vajon mennyi időbe telik megszerezni egy BL-meccsekre alkalmas stadionra érvényes elvárási listát? Vajon miért nem tették ezt meg időben? Miért bízták a munkát – ezek szerint – hozzá nem értőkre? Ki fizeti a többletköltséget? Utóbbira megmondom a választ, pontosabban megmondta a már idézett Marian Stan: ha a Manchester United, a Benfica és a Basel csapatait – akikre azért valószínűleg lenne telt ház – az Arénában akarják fogadni, akkor nekik maguknak kell a módosításokat állniuk. Azok nélkül az UEFA nem engedélyezi az Aréna használatát – bármilyen szép... és drága.